Michael J. Fox nevét biztosan hallottad már. Ismerős lehet olyan filmekből, mint a Vissza a jövőbe I-III., vagy olyan sorozatokból, mint a Családi kötelék vagy a Kerge város. Ő az a színész, aki előtt óriási karrier állhatott volna. Bár nem volt egy tipikus szépfiú, mégis meg tudta magát szerettetni mindenkivel. Sajnos, aztán viszonylag fiatalon, 30 éves korában Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála. Egy darabig még tudott dolgozni a betegséggel, de hamar vissza kellett vonulnia. Most pedig úgy döntött, hogy elmeséli a történetét, amíg még képes rá, ugyanis nem biztos benne, hogy pár év múlva még képes lesz érthetően beszélni. Tehát elkészült a Still: A Michael J. Fox Movie.
Michael J. Fox és a Parkinson-kór
A dokumentumfilm ügyesen keveri az interjúkat, dramatizált jeleneteket (jeleneteket, amikben egy színész alakítja Foxot, aki csak hátulról látható), a film- és TV-klipeket, családi felvételeket és a színész könyveiből vett narrációkat. A végeredmény pedig meghitt, felemelő és gyakran nagyon vicces.
Michael J. Fox is azok közé tartozott, akik azt gondolták, hogy a Parkinson-kór csak idősebb embereket érinthet. Nehezen fogadta el a betegségét, sokszor tett úgy a forgatásokon, mintha semmi baja se lenne.
Elárulja, hogy gyerekként mindig mozgásban volt, képtelen volt egy helyben ülni, így valahogy sorsszerűnek is látja a betegségét. Sokszor túlvállalta magát, egyszerre forgatta a Családi kötelék sorozatot és a Vissza a jövőbe című filmet. Őrült időbeosztása volt az ingázás miatt, még az alkoholizmussal is meg kellett küzdenie. Visszatekintve a sikereire, Fox megjegyzi:
Én voltam a világ királya, [de csak] egy szerepet játszottam.
Mesél a gyógyszeres kezelésekről, trükkökről, amikkel a tüneteit rejtették el a forgatások alatt. Közben pedig elmondja, hogy milyen zúzódásokat szedett össze, amikor elesett a betegsége miatt, vagy megütötte magát a bútorokkal.
A gravitáció valós, még akkor is, ha valaki az én magasságomból esik el
− mondja önironikusan.
A nagy Ő
Still: A Michael J. Fox Movie valahol Fox szerelmi vallomása a felesége felé. A színésznő, Tracy Pollan először azzal nyerte el a szívét, hogy „kibaszott seggfejnek” nevezte. A rendíthetetlen szeretete szinte szóhoz sem juttatja, amikor megkérdezik tőle, mit jelent számára, egy szót emel ki:
Tisztánlátást!
A Parkinson-kór tünetei azt a benyomást kelthetik, hogy Fox nem bír nyugton maradni, a Pollanhoz és a gyerekeikhez fűződő kapcsolata azonban éppen nyugalmat sugároz. „Hogy van Tracy?” kérdezi meg Davis Guggenheim, a film rendezője egy ponton.
Hozzám jött feleségül… még mindig itt van
− feleli Fox.
Mindemellett őszintén beszél a fájdalmairól, arról, hogy micsoda küzdelem a számára fékezni a mozdulatait, vagy összetenni néhány érthető mondatot. Megmutatja, hogy hogyan változtatta meg a betegséget, ami mást talán teljesen padlóra küldött volna, az erősségéé, hogyan vált a Parkinson-kóros betegek szószólójává.
Michael J. Fox ezzel a filmmel nem akarja sajnáltatni magát, sőt, legtöbbször inkább viccelődik, nem merül el az önsajnálatban. A dokumentumfilm viszonylag pörgősre sikerült, eléggé érzékenyre, de nem túlzottan. Mindenképpen érdemes megnézni, kifejezetten ajánlom azoknak, akik úgy érzik, hogy padlóra kerültek és képtelenek felállni, ugyanis Michael J. Fox mindenki előtt jó példa lehet.
Borítókép forrása: Nicholas Hunt / Staff / Getty Images Entertainment / Getty Images
