A Metal Lords mindenféle sallangot mellőz, ami egyébként a musicalekre jellemző. Másfél óra garantált szórakozás, nem csak a műfaj kedvelőinek.
Nagyon leegyszerűsítve a Metal Lords egy film az elfogadásról és a felnőttéválásról, melynek legfőbb üzenete: bármit is szeretnénk megvalósítani az életben, mindig hallgassunk a szívünkre. (És hallgassunk metált is, mert az nagyon metál! – A szerk.)
Miről szól a Metal Lords?
Két srác, Hunter (Adrian Greensmith) és Kevin (Jaeden Martell) – a gimi fekete bárányai – zenekart alapítanak. Na de nem ám akármilyet. Egy heavy metal bandát. Hunter és Kevin tipikusan olyan fiúk, akik lúzerek a sportpályán és a bullying (sajnos) olyan természetes része az életüknek, akár a reggeli. Ám amikor magukra maradnak otthon vagy az iskola zenetermében, akkor Hunter a húrok közé csap, Kevin pedig dobszólóba kezd, a néző szája pedig tátva marad a csodálkozástól.
A film nyitójeleneteiben láthatjuk, amint a két fiú eldönti, hogy zenekart alapítanak, majd, hogy kiváló dobos legyen, Hunter megmutatja Kevinnek, hogy mostantól mely zenekarokra tekintsen a Bibliájaként. (Engem valami földöntúli boldogság fogott el a Hunter falát díszítő poszterektől, és ahogy sorolta a bandákat: Motörhead, Black Sabbath, Slipknot, Dio és sokan mások). Kevin hihetetlenül gyorsan fejlődik, azonban adódik egy kis probléma: nincs basszeresük, a felhozatal silány, Kevin szerint azonban ezt a szerepet betölthetné a szintén kívülállónak számító Emily (Isis Hainsworth). Csakhogy a lány csellón játszik (zseniális az a jelenet, amikor a Black Sabbath-tól lenyomja a War Pigs-et), Hunter pedig hallani sem akar a lány csatlakozásáról, mondván nem egy popegyüttesről beszélünk.
A történet végig pörög, és miközben Hunter azon van, hogy megnyerjék az iskolai zenekarok versenyét, Kevin pedig a dob mellett Emily szívét is igyekszik meghódítani, végig ott lebeg az üzenet a szemünk előtt: zene nélkül élni lehet, de nem érdemes. Teszi mindezt egyetlen felesleges betétdal nélkül, és ettől igazán nagyszerű musical a Metal Lords.
A film producere D.B. Weiss (Trónok harca), rendezője Peter Sollett (Dalok ismerkedéshez) – valamint Tom Morello, a Rage Against the Machine rockbanda vezető zenei producere – az alkotók célja pedig megmutatni, hogyan vonzza a metálzene nyers ereje a stréber, félénk vagy zaklatást átélt gyerekeket, a kamaszkori érzelmek lázadását és azt, hogy a tinédzserek milyen sokféleképpen kezelik ezeket.