A 2017-es Me Too-botrány kitörése óta – joggal – megszaporodtak a nemi erőszakot feldolgozó filmek és sorozatok is. Noha egyesek úgy gondolják, a téma lerágott csont, szerintem nem lehet róla eleget beszélni – ezt teszi például a Netflix új minisorozata, az Egy botrány anatómiája is.
Az Egy botrány anatómiája címet viselő, néhány hete megjelent minisorozat helyszíne napjaink brit parlamentje, a kezdő szituáció pedig igen kényes és felháborító: az egyik miniszterről kiderül, hogy megcsalta feleségét egy asszisztenssel. Az idilli, tehetős családban élő, kétgyerekes édesanya Sophie-t (Sienna Miller) villámcsapásként éri a hír, hogy férje, akivel több, mint tíz éve élnek boldog házasságban, félrelépett. „Csak szex volt” – mondja James (Rupert Friend), amikor kitálal feleségének az ügyről, de az előhozakodás oka nem a bűntudat vagy a megbánás, hanem az, hogy az újságokig jutott ő és Olivia (Naomi Scott) viszonya.
Ha ez egy átlagos, civil családban történik, a következménye nagy eséllyel válás, ám Sophie-nak nem ilyen egyszerű a helyzete, hiszen társadalmi státuszuknál és az ott elvárt viselkedésnél fogva nem hagyhat hátra mindent. Rendkívül érdekes és torokszorító, ahogy a például a parlament férfitagjai kezelik az ügyet:” történt már ennél rosszabb is, nem?” „Egy megcsalás még oké, a gond a kettő lenne.” „A fiúk már csak ilyenek!” Ádázul vizslató szemek kísérik, bárhová megy, és várják, mikor omlik össze vagy esik nyilvánosan a férjének, és még állítólagos barátai is kezdenek elpártolni mellőle. Mit szólnak az emberek, ha elválik tőle? De mit szólnak akkor, ha vele marad? Legyen a keserű elvált anya, vagy az az idióta, aki még a félrelépést is megbocsájtja?
Közben fut egy másik szál, mely a miniszterelnök felelősségét vitatja, akinek James régi jó barátja, így igyekszik kiállni mellette – így viszont félő, hogy közös fiatalkoruk és egyetemi éveik sötétebb foltjaira is fény derül, hiszen a sajtó utána is szaglászik.
Ha a megcsalás nem lenne elég, az első rész végén Olivia erőszak vádjával lép elő, mondván: Jamesszel utolsó találkozásukkor ő nem egyezett bele a nemi aktusba. Az Egy botrány anatómiája meglebbenti előttünk az angolszász jogrendszer jellemzőit, ahogy bírósági tárgyalásokra kerül sor. Ezek azt hivatottak kideríteni, hogy az eltépett alsónemű, a harapásnyomok vajon egy szenvedélyes, de konszenzuális együttlét nyomai, vagy Olivia valóban erőszakot szenvedett el Jamestől a képviselőház liftjében. A néző véleménye úgy billeg, mint az esküdteké, miközben a vád és a védelem képviselőit (akiket Michelle Dockery és Josette Simon alakítanak) hallgatják, hiszen ahogy a valóságban, úgy itt sem fekete vagy fehér minden.
A Sarah Vaughan regényéből adaptált hatrészes széria operatőri munkája zseniális (már amennyire laikusként értek hozzá), jól hangsúlyozza a szereplők lelkiállapotát, a kedvenceim pedig a jelenetek közti áttűnések, a szereplők múltbeli emlékekből a jelenkori helyzetekbe való átsétálásai voltak. Ezek mellett pedig azért ajánlom megnézésre, mert rendkívül fontos, ma is aktuális témát dolgoz fel, és mert jó lenne, ha egyszer s mindenkorra egyetemessé válhatna, hogy a „nem” az mindig „nem”-et jelent.