„Szép volt, mert csak kaland volt, s a kaland bizonyos felelőtlenséget ad az embernek.” – gondolja a főhös mérnök úr, amikor az élet csalafintasága miatt két évre segédmunkásnak áll fent, az erdélyi Lóhavason.
A történet a 2. világháború idejére repít vissza, mikor a főhős az ágyúk dörrenése elől menekülve visszaemlékszik az életére. Elgondolkozik a társadalomban betöltött szerepén, saját bőrén tapasztalja meg az értelmetlen pénzhajszolást és megannyi fent és lent követi egymást az élete során. Egy lélekmelengető történet az emberi tartásról, az újrakezdésről, amely ma éppen annyira aktuális, mint közel 100 évvel ezelőtt.
