Több, mint 15 éve játssza Kútvölgyi Erzsébet és Kern András Leviva és Yona szerepét Az élet, mint olyan-ban a Vígszínház Házi Színpadán, ami egy olyan darab, amit mindenkinek látnia kellene, legalább egyszer.
2006 decemberében volt Az élet, mint olyan egyfelvonásos „tragikus komédia” bemutatója a Vígszínház Házi Színpadán, a darab pedig most is műsoron van, hiszen üzenete egy bizonyos kor fölött (és itt most nagyjából a huszonöt éves korra célzok) mindenkinek, mindenhol érvényes. A főszerepeket, az idős házaspárt nem kisebb színészeink alakítják, mint Kern András és Kútvölgyi Erzsébet, mellékszereplőként pedig feltűnik Márton András.
A színlap szerint:
„Békésen alvó házaspár egy széles, nagy, hitvesi duplaágyban.
Az éjszaka közepén a férfi hirtelen felriad: roppant nyomást érez a mellén. Ez infarktus –gondolja- és akkor itt a vég. S itt a számvetés ideje. Úgy érzi elfecsérelte az egész életét, s szerinte mindennek fő oka a mellette alvó, szuszogó asszony, aki – most is!- ahelyett, hogy vele törődne, édesdeden mosolyog, és feltehetően nagyon kellemes dolgokról álmodik. A férfi ekkor tehetetlen dühében, elfelejtkezve előbbi halálfélelméről leborítja asszonyát az ágyról, majd bejelenti: elköltözik és új életet, új asszonyt keres, mielőtt még nem késő. Az elhatározás azonban mindig könnyebb, mint a végrehajtás…„
Néhány hete volt szerencsém először látni e nagyszerű, sőt, mondhatni legendás színészek előadását. Az hagyján, hogy több pillanat is akadt, amikor röviden, a színházi körülmények miatt kulturáltan elsírtam magam (bár ez nálam elég könnyen megy, de most a darab is rászolgált), de kettejük zseniálisan megírt, életszerű és sokatmondó párbeszédein órákat tudtam volna gondolkozni. Nemcsak a nők és a férfiak közti különbségek mutatkoztak meg, hanem olyan mély párkapcsolati kérdések is, amelyek szerintem mindenkiben felmerültek/felmerülnek élete során. Az a törvényszerű, hogy egy ember mellett éljük le az egész életünket? Baj-e, ha egy kapcsolat már „nem olyan, mint régen volt”? És az baj, ha egy ideig jó a nyugalom és a stabilitás, máskor pedig izgalomra vágyunk? Van-e jó döntés ilyenkor?
Az előadás a választ nem feltétlenül adja meg, de varázsa abban rejlik, hogy elgondolkoztat minket.