Az Ahol a folyami rákok énekelnek moziváltozata idén nyáron jelent meg, de nem sikerült olyan jól, mint vártam.
2018-ban jelent meg Delia Owens amerikai írónő regénye, mely magyarul az Ahol a folyami rákok énekelnek (Where The Crawdads Sing) címet kapta. A könyv hamar a toplisták elejére kúszott, és népszerűségét az is megdobta, hogy Reese Witherspoon könyvklubjának egyik olvasmánya lett (végül az ő cége filmesítette meg). Én kissé későn ültem fel fel a hype-vonatra, mert bár sokáig a kívánságlistámon volt a könyv, sosem sikerült eljutnom odáig, hogy el is olvassam. Végül idén, amikor megérkezett a belőle készült film első előzetese, megsürgettem magamat, mondván, a könyv a legtöbb esetben eredetibb élményt ad, mint a moziadaptáció, így fogtam és három nap alatt el is olvastam. És milyen jól tettem! Főleg azért, mert sajnos a nyáron érkezett Ahol a folyami rákok énekelnek filmváltozat nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet.
Észak-Karolina lápvidéke, ahol a folyami rákok énekelnek
A történet az 1950-60-as években játszódik Észak-Karolina mocsaras lápvidékén. Itt él Kya, a szülei által magára hagyott lány, aki az évek során szakértője lesz a természetnek, a lápnak, a körülötte élő növényeknek és állatoknak. A szerző, Delia Owens csodásan, részletgazdagan számol be az ottani élővilágról, ami nem csoda, hiszen eredetileg zoológus. A sztori azonban nemcsak ennyi, Kyát hirtelen gyilkossággal gyanúsítják, és a két idősíkon futó könyvben lassan kibontakozik két szerelmi viszony is. Maga az olvasó egészen a regény végéig nem biztos benne, ki ölte meg az aranyifjú Chase Andrewst ebben a lebilincselő, érzékeny krimiben.
Azonban amennyire a könyv magába szippantott, a film pont annyira nem tudott lekötni. Nem tudom, hogy annak, aki nem olvasta előzetesen a regényt, más élményt nyújtott-e (írjátok meg kommentben, ha igen). Én hiányérzettel jöttem ki közel két óra után a moziteremből, pedig ha egy checklistet kellett volna írni a filmről azzal kapcsolatban, hogy minden fontos momentumot tartalmazott-e a könyvből, akkor mindent kipipáltam volna. A lápot bemutató, lenyűgöző felvételek? Pipa. A cselekmény főbb mérföldköveinek szerepeltetése? Pipa. Minden fontos szereplő megjelenítése a vásznon? Pipa. Valahogy mégis pont a varázslat hiányzott az egészből, és megint az merült fel bennem, mint sok más adaptációnál: jobb lett volna sorozat formájában feldolgozni. Akkor talán van ideje kibontakozni Kya személyiségének, a lápnak, a történéseknek is.
Pedig a castinggal sem volt gond, talán Daisy Edgar-Jones (Fresh, Normális emberek) túl makulátlan volt a fejemben elképzelt Kyához képest, a Chase Andrewst és Tate Walkert alakító két fiatal színész (Harris Dickinson és Taylor John Smith) pedig túlságosan hasonlítottak egymásra a képkockákon. Összefoglalva, nem szeretném lehúzni a filmet, az IMDB-n például 10-ből 7-re értékelték a nézők, de ha megfogadtok egy tanácsot, inkább a könyvet olvassátok el. Az sokkal szívmelengetőbb, na és persze szabadon szárnyalhat a fantázia.
Borítókép forrása: IMDB
