Sokszor a legemlékezetesebb történéseket a véletlennek köszönhetjük – így van ez a filmforgatásoknál is.
Rendezője és színésze válogatja, hogy ki mennyire ragaszkodik a forgatókönyvekben leírtakhoz – a stand-upos gyökerekkel rendelkező Jim Carrey például előszeretettel improvizált filmezéskor is, Alfred Hitchcock viszont gyűlölte, ha valami nem a szabályok szerint működött. Mindkét oldal ellen és mellett is vannak érvek, és nem ez a cikk lesz az, amely eldönti a vitát. De azt azonban akár Hitchcock is beismerhetné (ha élne és tudathasadása lenne), hogy a rögtönzött, improvizált vagy épp a véletlenből adódó jelenetek és mozzanatok rengeteg filmhez hozzátettek. Sőt, valamiért szenzációszámba megy, ha egy emlékezetes mondatról kiderül, hogy eredetileg nem is írták bele a forgatókönyvbe, hanem ott helyben született meg – mi is ilyeneket gyűjtöttünk most össze.
Varázslatos hibák
Draco Malfoy generációm egyik leggyűlöltebb középiskolása, bizonyára azért, mert a szőke, lenyalt hajú varázslót alakító Tom Felton nagyon is jól végezte a dolgát a forgatások során. Amilyen kiállhatatlan az ifjabbik Malfoy, annyira kedves és barátságos ember a brit színész, de ez a Harry Potter-filmeket nézve eszünkbe se jut. Amikor a széria második részében Harry (Daniel Radcliffe) és Ron (Rupert Grint) Tudjukki utódjának nyomában jár, az alakváltó Százfűléfőzet segítségével Malfoy legjobb barátai (?), na jó, udvartartásának képét veszik fel. A Mardekár klubhelyiségében játszódó jelenetben az ál-Crak (Ron) és ál-Monstro (Harry) igazán kényelmetlenül érzik magukat, félnek attól, nehogy lebukjanak. Mégis, Harry magán felejti a szemüvegét, amit Draco szóvá tesz. “Miért van rajtad szemüveg?” “Öö, olvastam.” “Olvastál. Te tudsz olvasni?”. Utóbbi mondat viszont nem szerepelt a forgatókönyvben, a színész egyszerűen csak elfelejtette, mit kellene mondania, viszont karakteréhez méltó megjegyzéssel vágta ki magát a helyzetből. A rendező David Heymannek ez annyira tetszett, hogy nem vették újra a jelenetet.
Természetesen a nyolc mozi során nemcsak ez az egy sor volt rögtönzött. Említésre méltó még ugyanígy a második filmben Lucius Malfoy (Jason Isaacs) epés megjegyzése Dumbledore szobájában: “Reméljük, hogy Mr. Potter mindig itt lesz, hogy kiálljon a jó ügyért”. Nemcsak ez volt improvizált jelenet, hanem Daniel Radcliffe válasza is: “Don’t worry, I will be” vagyis “Ne féljen, itt leszek.” – Isaacs megdöbbent reakciója ettől pedig teljesen valódira sikerült. Az utolsó mozi egyik legkínosabb jelenete, amiből még mém is született, az Voldemort és Draco ölelése a roxforti csata közepette – szintén nem volt megírva.
Az impró egyik királya
A legendás komikus, Robin Williams is mestere volt az improvizálásnak, így sok rendező szándékosan hagyta, hogy Williams humora szárnyalhasson a forgatásokon. Azonban egyik legemlékezetesebb rögtönzése nem egy vígjátékhoz kötődik, hanem a Good Will Huntinghoz, melynek professzora, Sean Maguire eljátszásáért kapta egyetlen Oscar-díját. Amikor Sean és Will beszélgetnek a prof irodájában, előbbi elmeséli, hogy néhai felesége mindig szellentett, amikor ideges volt, néha még álmában is, olyan hangosan, hogy felébresztette saját magát. A sztori természetesen Williams agyának szüleménye volt, Damon reakciója pedig teljesen őszinte – de nemcsak ő nevetett szívből, hanem az operatőr is, egy-egy képkockánál látni, ahogy remeg a felvétel.
Williams a Mrs. Doubtfire-ben a magát házvezetőnőnek kiadó színészt, Daniel Hillardot játszotta, aki így próbált meg közel maradni gyermekeihez, miután házassága tönkrement a feleségével. Danielt heti kétszer ellenőrizte egy szociális munkás, hogy szemügyre vegye lakhatási körülményeit és életvitelét, hogy megállapítsa, alkalmas-e gyerekei megosztott felügyeletére. Ám Mrs. Sellner egyik látogatásakor a férfi épp Mrs. Doubtfire-ként tért haza, így kénytelen volt előadni, hogy ő Daniel rég nem látott nővére. A nagy kapkodásban az egyik percben véletlenül kiejtette az ablakon a női maszkot, így rögtönöznie kellett, és a hűtőben található torta krémjével takarta el az arcát, nehogy Mrs. Sellner rájöjjön a turpisságra. Ez eddig stimmelt, így volt megírva a forgatókönyvben is, azonban az már véletlen volt, ahogy a felszolgált tea hőjétől a krém csöpögni kezdett, és kis adagokban beleplaccsant a bögrébe – Williams zsenialitását mutatja, hogy szemrebbenés nélkül reagált a történésekre, kommentálta az eseményeket, mintha mi se történt volna, ezért az így felvett jelenet bekerült a filmbe.
Őszinte hangok
Ha egy hardcore Gyűrűk Ura-rajongóval nézzük meg a filmeket, a triológia második részének egy bizonyos jelenetére tuti, hogy felhívják a figyelmünket. Amikor Aragorn (Viggo Mortensen) dühében belerúg egy Uruk-hai sisakba és felordít, az a fájdalommal teli hang bizony nem csupán színészi játék volt, ugyanis a színész eltörte a lábujját. Mégsem hagyta magát kizökkenni, ment tovább a jelenet, és végül ezt a verziót láttuk a mozikban.
Ehhez hasonló történt a 2012-es Django elszabadul-ban, ahol Leonardo DiCaprio karaktere, Calvin Candie az asztalra csap dühében, és szétzúz egy kellékpoharat. A pohár azonban annyira megvágta DiCaprio kezét, hogy az vérezni kezdett, ő viszont nem hagyta abba a monológot.
Steve Carell egyik legelső és legismertebb filmje a 40 éves szűz még 2005-ből, a produkció központi poénját pedig az is kitalálja, aki sosem látta. Az utóbbi tábort erősítőknek is nagy valószínűséggel megvan az a jelenet, amikor a főszereplő Andy-t (Carell) elviszik a barátai gyantáztatni a randija előtt. Miközben a kozmetikus hölgy igyekszik csupasszá varázsolni felsőtestét, a csupa szőr mellkasú férfi a kínok kínját éli át, és ennek válogatott káromkodások formájában hangot is ad. Ha igazak a pletykák, akkor Carell nem csak eljátszotta a fájdalmat, hanem tényleg a saját szőrét gyantázták le a felvételeken.
Emlékezetes egysorosok
Sokszor néhány szó is elég, hogy az adott jelenet beleégjen a nézők agyába és szívébe, ezt a mozitörténelem nem egyszer bizonyította már. Akadnak aztán olyan, ikonikussá vált mondatok, amelyeket ott a helyszínen talált ki a színész vagy épp a rendező. Ilyen például a Ragyogásból Jack Nicholson „Itt van Johnny„-ja, amit egy esti showműsorból kölcsönzött. Így konferálták fel ugyanis annak idején a The Tonight Show Starring Johnny Carson házigazdáját.
Ide tartozik még a Csillagok háborúja: A birodalom visszavág végén elhangzó párbeszéd Leia (Carrie Fisher) és Han Solo között. Amikor a hercegnő közli a csempésszel, hogy szereti, Harrison Ford, és így az általa alakított sármőr nem a forgatókönyv szerinti „Én is!„-sel felelt, hanem egy karakteréhez szerinte sokkal jobban illő mondat hangzott el: „Tudom.”
Robert De Niro korai, de meghatározó szerepei közé tartozik a Taxisofőr Travis Bickle-jének eljátszása. Miután feketén szerzett néhány pisztolyt, a merényletre készülő taxis hazamegy, és a tükörképének beszélve próbálgatja a mozdulatokat a fegyverrel. Martin Scorsese egy interjúban azt nyilatkozta, hogy ebben a jelenetben nem volt monológ, De Niro saját maga találta ki azt a bizonyos „Hozzám beszélsz?„-et. A színész sem gondolta annak idején, hogy ilyen emlékezetes mondattá válik majd ez a néhány szó az évek során, de így lett, és mi örülünk neki.
