Száz éve már, hogy először borzongtak meg a mozinézők egy vérszívó lénytől, noha akkor még fekete-fehérben látták és hangja sem volt. Most újabb taggal bővül a filmes vámpírok köre, Jared Leto játssza majd Morbiust, a Marvel képregények egyik karakterét, ennek apropóján megnéztük mozis és tévés elődeit.
Szeretünk borzongani: nem véletlen, hogy az emberi vérrel táplálkozó halhatatlan szörny alakja sok nép kultúrájában jelen volt. A fokhagymával, szentelt vízzel, a szívükbe szúrt karóval elpusztítható vámpírok ma is kedvenc karakterei a forgatókönyvíróknak, de már nem csak a horrorokban, thrillerekben tűnnek fel. Nézzük is, hol, milyen formában!
Bram Stoker 1897-es regényének köszönhetően a Vlad Tepes legendájára épülő Drakula gróf a legismertebb vámpír a világon, a mesélést azonban a legelső filmes vérszívóval kell kezdenünk, akinek Orlok volt a neve. 1922-ben született meg az egyik leghatásosabb némafilm, mely az említett regény nem hivatalos adaptációja volt, ezért viszont nem használhatta a karakterek neveit sem – ez volt a német Nosferatu. Mivel a Drakula bővelkedik hosszú leírásokban, tökéletes alapanyag volt a némafilmhez, Friedrich Wilhelm Murnau rendező pedig kihozta belőle a maximumot. Csakhogy Stroker örökösei beperelték őt az ötlet jogtalan használatáért, meg is nyerték azt, így meg kellett semmisíteni a film tekercseit. Szerencsére néhány, külföldön tartott kópia megúszta, így maradhatott fent a Nosferatu.
Nem kis büszkeségünk, hogy a kegyetlen gróf legelső világhírű megszemélyesítője Lugosi Béla (eredeti nevén Blaskó Béla Ferenc Dezső) volt, aki harmincnyolc éves korában érkezett meg Amerikába. A Broadwayen kapta meg Drakula szerepét, körbeturnézta vele az Államokat, mígnem megkereste őt a Universal, hogy ugyan játssza már el a félelmetes arisztokratát a vásznon is. Így született meg az 1931-es ikonikus film Todd Browning rendezésében, ami már a Stoker-regény hivatalos feldolgozásának számított. Lugosi alakításával egy csapásra híres lett, de ez a siker azt is eredményezte, hogy később is szinte csak horrorokban kapott szerepet. A “magyar” Drakula egy elegáns úr volt, kimért, vérfagyasztó megjelenésével különbözött a Nosferatu Orlok grófjától, és évtizedekre meghatározta a vámpírkaraktert. A stúdió egyébként ekkor próbálkozott egyfajta kezdetleges univerzumépítéssel, a Universal Monstershez tartoztak a grófon kívül Frankeinstein, a farkasember, a múmia történetei is, akik egymás filmjeiben is feltűntek néhány évtized alatt.
A harmincas évek derekán alapították meg Londonban a Hammer Film Productions nevet viselő, a mai napig működő filmgyártó vállalatot, akik főleg az ötvenes évek után készült gótikus horrorfilmjeikről lettek ismertek. A “Hammer Horror”-oknak hívott mozik az 1958-as Drakulával (mily meglepő) indultak, és sokban hajaztak a Universal stílusára: titokzatos, előkelő, gótikus hangulat, csak már nem fekete-fehér, hanem színes filmekben. Itt vált híressé a színészóriás, Christopher Lee, hiszen ő alakította Vlad Tepest, de volt a stúdió más filmjeiben Frankeinstein szörnye, Raszputyin és múmia is.
A hetvenes években nagy változásokon ment keresztül a horror műfaj, ekkor tették le a mai, modern horrorként ismert jellegzetességek alapjait. Elkezdtek kísérletezni a vámpírokkal is, elszakadtak az addigi “szabályoktól”, készült például rengeteg erotikus vámpíros film is – ez mondjuk nem meglepő, hiszen a női nyakat megcélzó, titokzatos rosszfiú simán eladható szexuális töltetűként. A Vörös ajkak, a Vámpír szeretők, vagy a Leszbikus vámpírok nem voltak épp a filmművészet csúcsai, de hozzátettek a műfajhoz (mondjuk nem tudom, pontosan mit, de valamit tuti). David Cronenberg más irányba indult el, újragondolta a vérszívó lények eredetét, és 1977-es Rabid című filmjének középpontjában egy olyan nő állt, akinek testében egy motorbalesetet követő műtét miatt mutációk keletkeznek, és vérre kezd vágyni. A következő évben megjelent a Martin, ami pedig pszichológiai horror volt, és egy olyan fiatalról szólt, aki vámpírnak képzelte magát – nem voltak hegyes szemfogai és nem hatott rá a fokhagyma sem, de előszeretettel nyitotta fel áldozatait pengével.
A nyolcvanas évek szörnyei aztán kisebbfajta ráncfelvarráson estek át, sokkal stílusosabbak voltak, elhagyták az arisztokratikus jelleget, eltávolodtak a Drakula-sztoritól. Ekkor készült el a Frászkarika, amiben egy tini rájön, hogy az újdonsült szomszédja vámpír, és egy tévészínész segítségét kéri, hogy elintézhesse őt, a rock’n’roll életérzéssel teli Az elveszett fiúk, amiben csillámló vér folyt, az Alkonytájt és a Vamp című fekete komédia is.
1992-ben ismét forgattak egy Drakula című filmet, ezúttal Gary Oldman főszereplésével készült el a kosztümös mozi, és A keresztapa-filmek rendezője, Francis Ford Coppola irányította a forgatást. Két évvel később pedig a híres írónő Anne Rice regényének adaptációja született meg: Az Interjú a vámpírralban Tom Cruise-t és Brad Pittet nézhettük elegánsan öltözött, sármos halhatatlanokként, mellettük pedig ott volt a tizenkét éves Kirsten Dunst és Antonio Banderas is. Ugyanakkor az évtized sokkal inkább az akciódús horrorokban bővelkedett, ott volt mindjárt Quentin Tarantino egyik első filmje, az Alkonyattól pirkadatig, ami egyúttal George Clooney első mozifilmje is volt – hiszen azelőtt csak a Vészhelyzet Ross doktoraként ismerte a tévéközönség. A Buffy, a vámpírok réme a kilencvenes évek sikersorozatává vált, de sokan nem tudják, hogy elsőként film készült a sztoriból, és Sarah Michelle Gellar csak évekkel később ölthette fel a vámpírvadász szerepét. A humorral telített, hét évadon át futó széria azóta a popkultúra gyökeres része lett. Paródiából sem volt hiány akkortájt, Leslie Nielsen Drakula halott és élvezi című filmje sikerrel figurázta ki a Vlad Tepesről szóló korábbi produkciókat.
Nem Morbius karaktere a legelső vámpírfigura a Marvel képregényekben, hanem a filmekben Wesley Snipes által életre keltett Penge. Az 1998-as akcióthrillerben Eric Brooks alias Penge édesanyját várandóssága alatt megharapta egy vámpír, így a fiú mindkét faj legjobb tulajdonságait hordozza magában, és adottságainak segítségével a gonosz lények ellen küzd. Az eddig ötrészes Underworld-filmsorozat is az említett képregénykiadó könyvecskéin alapult, és eddig öt rész született Kate Beckinsale főszereplésével, aki Selene karakterét keltette életre. A legtisztább vérű vámpírnak titulált nő egy képzett harcos, aki a fantasy-horrorban folyó vérfarkasok (itt likánok) elleni háború központi alakja.
2008-ban jött aztán a „friss hús” a műfaj piacára, megfilmesítették ugyanis Stephenie Meyer három évvel korábban megjelent Alkonyat című romantikus regényét. A szürke kisegér Bella és az életveszélyes, ámde fess vámpír Edward (Robert Pattinson) szerelméről, a vámpír-ember kapcsolat kivitelezhetetlenségéről szóló három könyv végül négy mozi formájában került a vászonra a 2010-es években. Ugyan sok kritikát kapott a sokszor nevetséges ábrázolásmód (khm, csillogó bőr) és Kristen Stewart színészi játéka miatt, milliók imádják a mai napig. Mondjuk el tudjuk képzelni, Stoker mit gondolt volna száz évvel ezelőtt, ha megmutatjuk neki szeretett Drakulájának utódait, de nem akarom a földbe döngölni az Alkonyat-szériát, mert a könyveket én is szerettem kiskamaszként.
Annyi biztos, hogy a széria sikere után kicsit háttérbe szorultak az akciófilmes vámpírmozik, és helyüket a drámaibb alkotások vették át. Ilyen mondjuk a svéd Engedj be!, amelyben egy, sokat csúfolt tizenéves kisfiú élete első szerelme történetesen egy ezeréves vámpír lesz. Ugyan nem mozi, hanem tévékategória, de tény, hogy a Vámpírnaplók című sorozat is óriási szenzáció volt. Ian Somerhalder, Nina Dobrev és Paul Wesley is a főszerepeiknek köszönhetik, hogy nemzetközi szinten híresek lettek, de nem hagyhatom ki a felsorolásból az előző spin-off sorozatát, az Originalst, vagy épp a True Bloodot sem. A Tom Hiddleston és Tilda Swinton főszereplésével elkészült Halhatatlan szeretőkben megjelenik a depresszió és a film többek között azt fejtegeti, miként hat rájuk és személyes kapcsolataikra, hogy örökké élnek. A 2014-es Hétköznapi vámpírok áldokumentumfilm és az azonos című, 2019-ben kezdődött sorozat pedig igencsak humorosra vette a formát, hiszen végigkövethetjük, hogy ezek a mitikus lények hogyan küzdenek meg a modern élet hétköznapi gondjaival, például a rezsifizetéssel vagy a párkereséssel.
Ahogy látjuk, hosszú utat tettek meg szörnyeink az erdélyi gróf legendája óta, de népszerűségük még tuti, hogy jó sokáig nem fog alábbhagyni. Április elején érkezik egy újabb karakter a társaságba a vérbetegségben szenvedő Morbius képében, és ki tudja, mit tartogat még a jövő!
