A mikuláscsomagok minden év december hatodikán kerülnek az ablakokba, és ha jól beosztják tartalmukat a gyerekek – vagy akár a felnőttek – sokáig kitartanak. Nem mindig csomagot hozott azonban a Mikulás!
A mikuláscsomagok végigkísérik az ember életét: gyerekként kapjuk őket, majd elintézzük a Mikulással, hogy a saját gyermekünk, netán párunk kapjon csomagot. Bár ez a gyerekek ünnepe, sok esetben ők nem is kellenek ahhoz, hogy előkerüljenek a piros zacskók, hiszen a felnőttek vagy akár munkahelyi kollégák is szívesen meglepik egymást egy-egy aprósággal december hatodikán.
Miért jön a Mikulás?
Természetesen megvan a magyarázat arra, hogy miért látogat meg bennünket a nagy szakállú Mikulás december első napjaiban. A december 6-i dátum valójában egy halál évfordulójához kötődik, ugyanis Krisztus után 343. december 6-án hunyt el Szent Miklós, aki többek között a gyerekek védőszentje volt. Hírnevére úgy tett szert, hogy erején felül segítette az elesetteket – legyen az gyerek vagy felnőtt. A Törökország területén lévő Myrában élt és lett eltemetve, ám az idők során maradványai Olaszországba kerültek.
Emlékére a gyerekek kapnak ajándékot halálának évfordulóján, s bár az ajándékok mivolta az idők során bár átalakult, maga a hagyomány nem változott.
A mikuláscsomag tartalma
A huszadik század elején már kialakult az, amit mi ma a Mikuláshoz kötünk: a csizma és a piros ruha ekkor kerültek a köztudatba. Ekkor nagy hagyománya volt a mikulásozásnak, azaz járták az utcákat a piros jelmezbe bújt Mikulások, s a gyerekek kipucolt csizmával várták nagy szakállú barátjukat. Elsőként a városokban jelent meg a Mikulás, majd fokozatosan a falvakba is eljutott ennek a hagyománya. Az 1930-as években leginkább cukorkát kaptak a jó gyerekek, a rosszak pedig virgácsot. Az ötvenes évektől már dalokkal és versekkel várták a gyerekek a Mikulást, a hatvanas évekre pedig a boltok már kész mikuláscsomagokkal csalogatták a Mikulás segítőit.
A hely kitöltésére földimogyorót használtak a csomagkészítők, s a szerencsésebb gyerekek már hatvanas-hetvenes években kaptak banánt vagy narancsot a csomagjukhoz. Azoknak is volt minek örülni, akik csokoládét kaptak, ugyanis egészen a kilencvenes évekig csodásan kidolgozott csomagolásban voltak kaphatóak a csokoládéfigurák. Nemcsak Mikulás volt, hanem külön a csizmája és krampusz is, ám nyilvánvalóan a Mikulás volt a legnépszerűbb. A különböző méreteknek hála minden család kiválaszthatta a számára legkönnyebben beszerezhető darabot, s a gyerekek sokszor nem rögtön megették, hanem játékra is használták a csokiból készült apókat.
Szerencsés esetben csokoládéból készültek a figurák, ám a kakaómasszás változatba is könnyen bele lehetett futni, ami korántsem adott olyan ízélményt, mint a csokoládéból készült darabok.
A figurák mellé sokszor kaptak a gyerekek cukorkákat, ami az idő múlásával lehetett Francia drazsé, Dunakavics vagy Zizi is, és idővel helyet kaptak a táblás csokoládék is, éppúgy, ahogy a legnépszerűbb csokoládétojás.
Sok szülő nem áll meg itt, és könyvet vagy éppen apróbb játékokat hagy gyermekének az ablakban a Mikulás ,,megbízásából”.
Természetesen jó ütőkártya a szülői kézben a virgács megemlítése, ám ez csak kicsi korban működik igazán, és a legtöbb szülő – legyen bármilyen csintalan is a gyermek – nem rontja el gyermeke örömét egy virgáccsal.
Nyitókép forrása: Getty Images
