Minden országnak, térségnek megvannak a maga – kulturális vagy földrajzi – érzékeny pontjai. Lássuk, milyen mondatokkal és kérdésekkel lehet kiborítani az egyes nemzetek képviselőit!
Biztosan mindenkinek ismerős az élmény, amikor külföldön járva, újonnan szerzett ismerősök vagy éppen vadidegenek (például egy sífelvonóban vagy egy pubban), valamiért megörülnek nekünk magyaroknak, majd, hogy jó benyomást keltsenek, rögtön bókolni is próbálnak – több-kevesebb sikerrel. Persze, ugyanez fordítva is igaz: kivel ne fordult volna elő, hogy egy Magyarországon járó turistával szóba elegyedve, ne próbálta volna kifejezni szimpátiáját, megemlítve például, hogy ő is járt már abban a városban, ahonnan a látogató származik.
Ilyenkor gyakran előfordul, hogy az emberek próbálják megcsillogtatni tájékozottságukat és műveltségüket, ám mélyebb ismeretek hiányában végül csak egy közhelyes, az adott nemzetről közszájon forgó sztereotípiát vagy poént tudnak bedobni. Csakhogy egyáltalán nem biztos, hogy ez jól sül el.
Hello tourist!
Valószínűleg sokunknak feltették már vicceskedve az „Are you hungry?” (Éhes vagy?) kérdést, kihasználva az angol „hungry” (éhes) és „Hungary” (Magyarország) szavak közti hasonlóságot. De esetünkben örökzöld baklövésnek számít a magyar és román fővárosok összekeverése is. A félreértés annyira gyakorivá vált, hogy a román média egyenesen „Bukarest-Budapest szindróma” -ként emlegeti a jelenséget.
Nemcsak a hétköznapi emberek, hanem az európai fővárosokban turnézó világsztárok is rendszeresen összekeverik a két nagyvárost. Romániában ma is sokan emlegetik még Michael Jackson legendás megszólalását, amikor 1992-ben a román parlament erkélyéről „Helló, Budapest!” -tel köszöntötte rajongóit. Három évvel később a Metallica együttes ismételte meg a bakit, majd Lenny Kravitz, David Coverdale és a brit Mocheeba együttes következett a sorban. Hiába, nem könnyű különbséget tenni a sok főváros közt, ezt 2013-ban Eros Ramazzotti is megerősítette, amikor is a budapesti Sportarénában „Helló, Bukarest!” -tel nyitotta meg a koncertjét – mindezt egy Budapest feliratú pólóban. A földrajz valószínűleg Robbie Williamsnek sem volt az erőssége az iskolában, ő a 2015-ös Sziget fesztivál meghívottjaként szintén egy Hello Bucharest-videóval hangolt a bulira a Twitteren.
Legutóbb pedig a New York Times fogott mellé, amikor nem is a fővárosokat, hanem egyenesen az országokat tévesztette össze: Ferenc pápa 2021. szeptember 12-i budapesti látogatása után az amerikai lap arról adott hírt, hogy a pápa 7 órát töltött Romániában.
A régiónál maradva, általában azok sem járnak sokkal jobban, akik erdélyiként mutatkoznak be a nagyvilágban. A „Transylvania” szó hallatán ugyanis nincs az a külföldi, aki ne érdeklődne rögtön Drakula gróf felől, és ne említené meg, hogy mindenképpen szeretne majd ellátogatni a kastélyába. Amikor aztán meghallják, hogy a világhírű vámpír soha nem létezett, s fiktív karakterét ráadásul egy olyan gonosz fejedelemről mintázták, mint Karóbahúzó Vlad (Vlad Tepes), aki kegyetlenségben Néróval és Rettenetes Ivánnal vetekedett, akkor olyasféle csalódást lehet látni az arcokon, mint amikor a gyerekek megtudják, hogy nincs is Mikulás.
Kaphatnék ketchupot a pizzához?
Majdnem minden európai országnak vagy térségnek megvannak a maga – kulturális vagy földrajzi – érzékeny pontjai, a Reddit össze is gyűjtött néhány olyan mondatot és kérdést, amelyekkel az őrületbe lehet kergetni az egyes nemzetek képviselőit.
Nagy-Britanniában ugyancsak a földrajzi nevek okozzák a legnagyobb bonyodalmakat, a skótoktól állítólag gyakran megkérdezik, hogy Skócia hol található Anglián belül, míg Írországot – Észak-Írország analógiájára – nemes egyszerűséggel Dél-Írországként szokták emlegetni a kívülállók.
A balti államok lakóitól meg szokták érdeklődni, hogy ők valójában oroszok-e, a bolgároktól pedig azt, hogy még mindig az orosz ábécét használják-e. Az osztrákokat sokszor lenémetezik a közös nyelv miatt, miközben Lengyelország sokak fejében egyenlő Auschwitzcal meg úgy általában a koncentrációs táborokkal.
„Kaphatnék ketchupot a pizzához?” – ha jót akarunk magunknak és a családunknak, akkor ezt meg ne merjük kérdezni Olaszországban, mert nem tesszük majd ki az ablakba, amit egy temperamentumosabb vendéglátóstól kapunk – ketchup helyett.
Szintén nem szerencsés egy svájcinak a szemébe mondani, hogy bizony mi a belga csokit szeretjük jobban, és ez fordítva is igaz. Köztudott, hogy a francia borok a legjobbak közé tartoznak a világon, a tengerentúliak azonban gyakran szúrják oda a franciáknak, hogy: „Nem rossz a borotok, de az amerikai hegy leve finomabb”. A portugáloknak pedig az jelenti a végső döfést, ha valaki arról faggatja, hogy az ő nyelvük végül is a portugál vagy a brazil.
Borítókép forrása: Shutterstock / PuzzlePix
