A zene – mindegy, hogy azt valamilyen hangszer által és/vagy a hangunk által szolgáltatjuk – és a tánc az ember életében ősidők óta fontos szerepet tölt be. Az sem csoda, hogy annyi hangszer jött létre. Mindet ismered, vagy talán tudunk újjal szolgálni?
Már gyermekként sokféle hangszert megismerünk. Némelyikkel akár szorosabb kapcsolatot is kialakíthatunk, ám a zeneszerszámok listája ennél jóval hosszabb.
Lehet fúvós, pengetős, billentyűs, ütős nem csak széles a választék, de köztük olyan különlegességek is szerepelnek, amelyekről talán nem is hallottunk. Némelyik esetében a különleges jelző talán nem is elegendő és nem is fedi a valóságot.
Rögtön, az elején következzen néhány olyan, még a bizarr jelzőt is bőven kimerítő zenei eszköz, amelynek kitalációja is megkérdőjelez sok mindent. Az emberséget minden bizonnyal.
Bizarr és azon is túl
Macskazongora
Az egyik igencsak különleges (és akkor enyhén fogalmazok) hangszer az úgynevezett macskazongora. Az elnevezés nemcsak a kiadott hangra utal, hanem annak megszólaltatása is a nyávogó állatokhoz köthető. A macskazongoráról fennmaradt írásos emlék a 17. század közepéről maradt fent. Méghozzá egy jezsuita tudós hagyta ránk, aki leírta, hogy egy színész úgy kívánta a fejedelem rossz hangulatát feldobni, hogy egy különleges szerkezetet épített. Ehhez használta fel a különböző méretű és hangú cicákat. A macskák farkát a hangszeren lévő lyukakon át kivezette. Az ember által leütött billentyű végén tűk helyezkedtek el. Amikor azokat lenyomta, akkor a tű beleszúródott az állatok farkába, akik így fájdalmukban éles, fájdalmas hangot hallattak. Elképzelni is bizarr, ahogy a férfiak és nők erre a „zenére” táncra perdültek.
Disznóorgona
A macskazongorához hasonló elven működött a piganínó, vagyis disznóorgona is. Igen, jól sejted. Ebben az esetben a hangokat a sertések, méghozzá a különböző korú és nagyságú disznók szolgáltatták. Állítólag ezt a zeneszerszámot XI. Lajos francia király kérésére készítették. Habár lehetetlen küldetésnek tűnt, de megoldották és a király igencsak jól szórakozott.
Borz teremin
Az állatvédők kedélyeinek borzolása ezzel még nem ért véget. A borz-teremin ugyancsak egy, az állatokkal cseppet sem kíméletes hangszer. Az alapját egy már nem élő, hanem kitömött borz adja, amely összeköttetésben van a teremin nevű, már létező, de nem túl népszerű hangszerrel. Mindez David Cranmer nevéhez fűződik. A végeredmény egy bizarr megjelenésű (inkább abszurd) és hangzású zenei eszköz lett.
Ma a teremin egy érintés nélkül is megszólaló bonyolult elektronikus hangszer, de ezt egy kitömött borzzal megspékelve igencsak groteszk megjelenést kölcsönöz.
A természet adottságait kihasználó hangszerek
Az állatkínzást végre magunk mögött tudva is találunk különleges zeneszerszámokat. Szubjektív tetszésemet azok a hangszerek nyerték el, amelyek megszólaltatásához a természet erejét hívták segítségül.
Tengeri orgona
A horvátországi tengerpart a magyarok számára is kedvencnek számít és Zadar is egyike a kedvelt turistahelyeknek, de kitűnik még valamivel. A tengervízbe vezető kőlépcsőkbe olyan csövek vannak beépítve, amelyekbe, ha a hullám belecsap, olyan hangszerré minősülnek, mint a síp. Mindegyik cső más hosszúságú, átmérőjű és ennek megfelelően más hangszinten, mélységben szólalnak meg. 2005 óta „fakad dalra” Zadar tengerpartján és Nikola Basicnek köszönhető.
Éneklő fa
Egy másik ilyen, a természetet is igénylő hangszer az úgynevezett éneklő fa, amely szoborként is remekül funkcionál. A különleges megjelenésű és még különösebb – mondjuk ki: inkább földöntúli – hangot kiadó találmány az Egyesült Királyságban, egészen pontosan Lancashire-ben található.
A 2006-ban elkészült alkotás Anna Liunak és Mike Tonakinnek köszönhető és a szél hangja szólal meg az üreges csövek által.
Cseppkőorgona
A természetnél maradva mindenképp említést érdemel a cseppkőorgona, amely a világ legnagyobb zeneszközének díját is elvinné. Az amerikai Virginia államban található cseppkőbarlang cseppkövei adják a különös hangokat. Valójában litofonról van szó, amely a kövek rezegtetéséből nyeri a hangokat.
Az ötletet egy családi kirándulás és egy picike baleset adta. Leland W. Sprinkle és családja ebben a barlangban tett látogatást, amikor az egyik gyerek beütötte a fejét és a cseppkő szép mély hangot adott ki.
Szélhárfa
Még mindig a szél erejének ügyes kihasználásáról lesz szó. Ezúttal a szélhárfát kell megemlítenünk. Nem újkori találmányról van szó, ugyanis már az ókori görögök is készítettek hasonlót, amelyet nemcsak zenélésre, de időjárás előrejelzésre is használtak. Sőt, a bibliai Dávid királynak is volt szélhárfája.
Megjelenésükben különlegesek
Legyen szó néhány olyanról is, amelyek leginkább a külsejük miatt döbbenetesek.
Cornu
A rómaiak által használt fúvós hangszer, a cornu (nevezik baccinának is). Hangzásában a trombitához hasonlatos, nem véletlenül gondolják úgy, hogy a trombita és a harsona őséről van szó.
Didgeridoo
Talán nem annyira ismeretlen, de külsejét tekintve mindenképp extrém megjelenést mutat a didgeridoo (dzsidzseridu), amely Észak-Ausztrália őslakosainak fúvós zenei eszköz.
Eredetileg a termeszek által elpusztított belsejű eukaliptuszfa törzséből készült.
Hang
A külsőben UFO-t idéző, egyre nagyobb figyelemnek és népszerűségnek örvendő hang nevű eszköz elég újkeletű, hiszen a kétezres évek elején alkotta meg két svájci tervező. Karibi szigeteken való kalandozásuk során figyeltek fel a helyiek által használt fémdobokra, majd megalkották saját zeneeszközüket, a hangot is.