Újszászi Ivett tréner, mentálhigiénés szakember és pedagógus tizenöt évnyi tanítás után hagyta el az iskolarendszert. Magántanárként lassan húsz éve készít fel diákokat matematikából felvételire, amely során nagy hangsúlyt fektet a mentális felkészítésre is. Utóbbi keretében azonban nem a tökéletes tudásra, hanem a hibázásra tanítja a gyerekeket.
A hibákkal teli út boldogabb?
,,Tökéletesség nem létezik. Elérhetetlen célokat kergetünk, amikor azt próbáljuk elérni, hogy soha ne hibázzunk. Ez egy szomorú út, mert eleve kudarcra van ítélve, hiszen jó eséllyel nem fog sikerülni. Azt szoktam a tanítványaimtól kérdezni, hogy ha megírsz egy dolgozatot, hány esetben lehet hibátlan az a dolgozat? Csupán egy esetben, ha száz százalékosra írod meg. A többi esetben az a dolgozat milyen? Hibás, akár 99 akár 0 százalékos lett. Vagyis egy esetben írhatsz hibátlan dolgozatot, és száz esetben hibásat. Sok tantárgynál pedig belép a szubjektivitás is a képbe” – fejtegette Ivett, aki elmondta, a tréning során gyakran hagyja, hogy a diákja rosszul oldja meg a feladatot, mert így lehet megtanulni a helyén kezelni a hibázást annyira, hogy akkor is menjen, amikor ő már nem lesz jelen.
A hibázás nagykövete úgy véli, hogy a felnőttek éppen úgy rászorulnak a hibatréningre, ahogyan a gyerekek. Ha harminc helyett háromszáz ajándék bögrét rendeltél a céged számára, vagy véletlenül a csészék mellé, a polcra tetted a tejet, és az megromlott, annak vannak következményei, járhat érte fizetésmegvonás, vagy elmarad a reggeli kávézás, de senki élete nem fog múlni rajta.
Még keményebb dió a hibázáshoz szorosan tapadó érzés, a szégyen, amit mindannyian ismerünk. Ugyan kinek nincs olyan története, amikor megszégyenítették azért, mert valamit nem, vagy rosszul tudott?
,,Számtalan olyan helyzetet tudunk felidézni, amiben megszégyenítettek minket, pedig csak elvesztettünk egy pénzérmét, vagy eltörtünk egy tányért”
– idézte föl Ivett, aki szerint a kommunikációnkban is tetten érhető, hogy nem tudunk mit kezdeni a hibázással.
,,Hibázás esetén nem tudunk jól visszajelzést adni, és nem tudjuk jól fogadni sem a visszajelzést, így pedig marad a félelem, amire általában elkerüléssel reagálunk. Vagy egyszerűen másra fogjuk a hibánkat, esetleg magunkba fordulva szorongunk, vagy azt hazudjuk külvilágnak, hogy szándékosan cselekedtünk úgy, ahogy. Míg mások egyszerűen a szőnyeg alá söprik ha valamit elrontanak, és mindent megtesznek azért, hogy fönntartsák a tökéletesség látszatát. Micsoda energiapazarlás! Hiszen a hiba egy lehetőség arra, hogy rálássunk a vakfoltjainkra, arra, hogy miben van még potenciál, vagyis, a hibáink elrejtésére vesztegetett energiát fejlődésre is használhatnánk!”
– magyarázta a szakember, aki az edukációban hisz. Vallja, hogy ha tudatosítjuk rossz beidegződéseinket, meg is tudjuk azokat változtatni. A szakember szerint a szemléletmódváltást hétköznapi helyzetekben is érdemes elkezdeni:
Otthon, amikor eltörünk egy tányért, mindenki összerezzen, hiszen gyerekkorban jó eséllyel megszidtak minket ezért. De nézzük meg, hogy mit jelez ez nekünk ott és akkor: fáradt vagyok, és kicsúszott a kezemből, vagy dühös vagyok, ezért jobban odacsaptam? Ha hibázunk, kérdezzük meg, hogy ez a hiba mit jelez nekünk? Ezzel már nem arra fókuszálunk, hogy mit rontottunk el, hanem arra, hogy min kell változtatunk ahhoz, hogy legközelebb ez ne forduljon elő!
Újszászi Ivett workshopot tart felnőttek számára szeptember 28-án Szegeden az ESZTÉ-ben.
Nyitókép forrása: Újszászi Ivett