Melyik az a magyar szokás, ami egy külföldi szemével a legfurcsábbnak tűnik? Ezt a kérdést tettük fel az egyik, a nálunk élő külföldiek számára létrehozott, több mint 40 ezer tagot számláló Facebook-csoportban. A válaszokból egy igen szórakoztató összeállítás kerekedett ki.
„Rákennek egy vékony réteg kacsazsírt a kenyérre, hagymát szeletelnek rá, és megsértődnek, ha nem akarom megenni” – háborgott az egyik, számára megdöbbentő magyar szokás miatt egy külföldi kommentelő. Ez csak egyetlen példa – a Hungary Expats Facebook-csoportban feltett kérdésünkre hosszan sorolták a furcsa magyar szokásokat a nálunk élő külföldiek. Nézzük, mi verte ki náluk leginkább a biztosítékot!
Amikor furcsán viselkedünk
Igen, gyakran panaszkodunk, még akkor is, amikor valójában nincs is nagy probléma. Valaki azt is megjegyezte, hogy ha a panaszkodás olimpiai sportág lenne, biztosan mi kapnánk az aranyérmet, de még arra is tudnánk panaszkodni.
Többen állítják, hogy a magyar férfiközpontú társadalom. Lehet benne valami, az a bosszantónak vagy egyenesen durvának tartott szokás is erre utal például, hogy amikor egy férfi megérkezik egy társaságba, a férfiakkal kezet fog, a nőkkel pedig nem törődik.
Nem mindig érezzük azt sem, hol van a privát szféra határa. Egy amerikai hölgy meglepődött azon, hogy amikor kisbabák voltak a gyerekei, vadidegenek kérdezték meg tőle, hogy van-e elég teje. Bizarr szokásnak tartják a tejfakasztó bulit is. Mások pedig azt említették, hogy a magyarok akár 35 fokban is azért aggódtak, hogy biztosan nem fázik-e a babakocsiban alvó kicsi. Azt is furcsának tartották, hogy az újszülötteket hetekig nem visszük ki a szabad levegőre.
Nyelvi problémák és egyebek
Angol anyanyelvűek számára az a leginkább zavarbaejtő, amikor úgy búcsúzunk egymástól: puszi. Angolul nem beszélők nézzék meg például ITT, mit jelent a szó. Ami a köszönéseinket illeti, sokan elcsodálkoznak azon, hogy találkozáskor és búcsúzáskor is mondjuk azt, hogy helló vagy szia. Vicces, hogy akkor állítólag nem köszönünk, amikor beszállunk a liftbe, de akkor igen, amikor kiszállunk.
Kicsit szomorú, és talán nem is kizárólag magyar az a jelenség, amire többen felhívták a figyelmet: beül egy társaság egy kávézóba és nem beszélgetnek, csak a mobiljukat nézegetik. Ha viszont beszélgetünk, akkor előbb-utóbb biztosan a politikára terelődik a szó. Azt is különlegesnek találják, AHOGYAN beszélgetünk. Állítólag egy magyar beszél fél órát, közben beszélgetőpartnere csak bólogat. Az is szokatlan, ahogyan – tényleg így vagy, figyeld csak meg! – négyszer-ötször is mondjuk beszélgetés közben: igen, igen, igen, igen, igen. És ne legyenek illúzióink, a külföldiek azt is felismerik, hogy szinte minden mondatunkban szitokszó van.
A szabályokat meg kell szegni, ugye?
A tömegközlekedésben szintén furcsán viselkedünk. Hajlamosak vagyunk hangosan beszélni, hangosan fújjuk az orrunkat – egyébként bárhol, akár az étkezőasztalnál is, ezt többen említették –, jegy nélkül utazunk, és amikor jön az ellenőr, leugrunk a járműről. Másik idegesítő szokásunk, hogy az ajtóba állunk két megállóval azelőtt, hogy le kellene szállnunk, amivel lezárjuk a többiek útját.
Valóságos filozófiát tár fel az a vélemény, ami szerint szinte mindenre szabályokat alkotunk csak azért, hogy azután ne tartsuk be őket. Többen mondták, hogy soha ennyi embert nem láttak átmenni a piroson, mint Magyarországon. Az is magyar sajátosságnak tűnik, hogy ennyire nem tartjuk be a követési távolságot az autópályán.
Nagy figyelmet szentelünk a névnapoknak, egy olyan ünnepnek, ami sok országban nem is létezik. Ha már a neveknél tartunk, külföldieknek furcsa az a szokás, hogy egy nő úgy veszi fel a férje nevét, hogy a sajátjából semmit nem őriz meg. Van, aki azon is csodálkozik, hogy az újszülöttek nevét egy listáról kell kiválasztani, és ha nincs rajta egy adott név, akkor engedélyt kell kérni rá. Egy kommentelő pedig kiemelte a hivatalok „megszállottságát” anyánk nevével kapcsolatban.
A gasztronómiánk kicsit érdekes
Szeretjük azt gondolni, hogy a magyar konyha világhírű, bár ez nem egészen van így. Az elmúlt évek gasztronómiai sikerei feltették ugyan Magyarországot a térképre, de ez a fine dining szint. A hétköznapok menüjében több olyan fogás is szerepel, ami külföldi szemmel nagyon furcsának tűnik. Ilyen például a gyümölcsleves, főleg ha tejszínhabbal is fel van turbózva. Nekünk megszokott ugyan, de ha jobban belegondolunk, tényleg: mit keres egy édes és hideg fogás az étkezés elején?
A másik abszurdnak tűnő dolog az édes tészta. Mákos, diós, grízes tészta, esetleg káposztás vagy túrós tészta cukorral, sőt szalonnával IS – az olasz pastán vagy az ázsiai tésztán nevelkedett külföldiek többnyire nincsenek felkészülve erre a fordulatra. Bizarr fogásnak számít a szemükben a menzák egyik gyakori fogása, a főtt marha meggymártással.
Megosztó a tejföl is. Többen is érzékelték dominanciáját a konyhánkban, bár volt, aki megjegyezte, hogy nem érti a logikát, miért tesszük bele az egyik ételbe, egy másikba pedig nem. Azon is álmélkodtak, hogy ugyanúgy képesek vagyunk a minőségéről diskurálni, mint ahogy mások a borról szoktak. Néhányan mégis azt állították, hogy függővé váltak a tejföltől, és ezután otthon is keresni fogják.
Többek számára a piaci sült kolbász a megdöbbentő, amit uborkával fogyasztunk már reggel 8-kor, vagy a szintén reggeliként szolgáló hideg pizza energiaitallal. A másik klasszikus szokás, hogy házi kaját készítünk az útra, amikor egyik városból a másikba utazunk, és alig indult el a jármű, már esszük is. Furcsa „kenyérfüggőségünk” is, és állítólag mindent ecetben savanyítunk.
Kulturális különbségek
Értelemszerűen van jó néhány olyan dolog, amit mi másképpen csinálunk. Nem tartunk például szappant is a konyhai csap mellett, pedig jobban belegondolva lehet, hogy jó ötlet lenne. Más szemében a húsvéti locsolkodás tűnik misztériumnak.
Érdekesnek, de érthetőnek tartják azt, hogy az ország lakosságának milyen nagy része él Budapesten. Végül pedig, hogy a súlyosabb témákra is rátérjünk, többen említették, hogy a főváros kánikulában elviselhetetlenül bűzlik, és hogy az emberek többsége nem törődik a bajba jutottakkal.
Nyitókép forrása: Shutterstock / PuzzlePix
