A gyászfeldolgozás mindenkinek hatalmas feladat. A gyerekek számára sokkal nehezebb, mint gondolnánk, hiszen a legtöbb szülő is nehezen beszél az érzelmeiről. A Covid-árvák ihlette gyászfeldolgozást segítő kötettel tabuk nélkül beszélgethet az érzéseiről az egész család.
Gyakran megfeledkezünk róla, és szinte tabuként kezeljük, de a gyászfeldolgozás a gyerekek számára is egy hatalmas lelki feladat. A legtöbb szülőnek tulajdonképpen fogalma sincs, hogy hogyan és mit mondjon gyermekének akkor, amikor valakinek egy tragédiával kell szembenéznie.
Egy nagymama vagy nagypapa elvesztésekor a szülő is azt a személyt veszíti el, akitől az életét kapta: az édesanyját vagy az édesapját. Ebben a megrendítő érzelmi állapotban a gyerekek talán ekkor látják a szüleiket először sebezhetőnek és gyengének. Mivel ilyenkor a legtöbb felnőtt felfoghatatlan fájdalommal néz szembe, olykor eszébe sem jut, hogy míg ő az édesanyját, addig gyermeke szeretett nagymamáját veszítette el, akitől talán már búcsút venni sem volt lehetősége.
Most, a halottak napja közeledtével újra aktuálissá válhat a kérdés, hogy mégis mit mondjunk a gyermekeinknek, amikor a temetőbe közösen teszünk virágot egy nemrég elhunyt családtagunk sírjára? Egyáltalán érdemes-e magunkkal vinni a kicsiket, és szabad-e beszélnünk nekik a halálról?
Ezekre a kérdésekre pontos választ csak egy képzett gyermekpszichológus tudna adni, de az egészen biztos, hogy egy bizonyos kor után minden szülőnek meg kell tenni ezt a lépést, bármennyire is nehéz.
Mivel a legtöbb szülő is csak szakemberek segítségével képes feldolgozni egy-egy nagyobb családi tragédiát, ezért nem csoda, hogy fogalma sincs arról, mégis hogyan kezdjen hozzá egy ilyen kényes beszélgetésnek. Éppen ezért született meg az a kötet, ami nem csak a gyerekek megértését segíti, de a szülők számára is mankó lehet, ha a gyászfeldolgozás átbeszélésére kerül a sor. Ennek apróján készült el az a gyönyörű képekkel illusztrált gyerekkönyv, amiben haza szerzők versei mesélnek az elmúlásról.
A Felhőpárna című gyászfeldolgozást segítő verseskönyv, a halált, a gyászt a nagyszüleink, szüleink, testvéreink és barátaink elvesztését dolgozza fel gyerekek számára. A könyvet azok a Covid-árvák ihlették, akiknek a szülei a világjárvány áldozatai lettek.
A kötet több kortárs szerző versét tartalmazza, amiket Orosz Annabella álomszerű rajzai illusztrálnak. A versek még az illusztrátor számára is felkavaróak voltak, elmondása szerint felidézték benne a gyerekként megélt haláleseteket.
„Amikor először végigolvastam a kéziratokat, nagyon töményen hatott, mert egyszerre sok és sok féle formában jött át a hiány fogalma. Volt, amellyel tudtam azonosulni és volt, amelyen csak a megértés és a képzelet segített. A szeretett személy emléke erősebb volt, mint a hiányában megélt magány érzete. A gyász mélységében csak a szeretet tud a kivezető út lenni. Emellett a hála érzése is megjelent, hála azért, hogy részesei lehettünk egymás életének, bármennyi időre is. Gyerekként a veszteség az én fejemben és lelkemben csak a felnőtteket érintette, és ez akkor változott meg, amikor már fiatal felnőttként egy telefonhívásban kaptam a hírt, hogy egy velem egykorú barátom, akit már kisgyerekként is ismertem, meghalt az intenzíven. Ekkor közelebb kerültem ahhoz az elmúláshoz, amelyet addig nem ismertem” –mesélte Orosz Annabella illusztrátor.
A könyv már akkor is nagy segítség lehet, ha olvasás nélkül némán átlapozzuk és végignézzük a képeket, amik történeteket mesélnek el. Azoknak a szülőknek, akik maguk is nehezen beszélnek az érzelmeikről, és tudják, hogy november első napjai nagy nehézségeket jelentenek számukra, érdemes ennek a kötetnek a segítségével beszélgetni a gyerekekkel a halál és az veszteség fájdalmáról.
Mivel hasonló érzésekkel előbb vagy utóbb sajnos mindenkinek szembe kell néznie, érdemes kihasználni ezeket az érzékenyítő lehetőségeket, hiszen így elkerülhető az is, hogy gyermekeink felnőtt korban depresszióval és befelé fordulással meneküljenek a veszteség és a gyász elől.
A halottak napi időszak senkinek sem könnyű, hiszen mindannyian megtapasztaltuk már azt, hogy milyen, amikor ránk telepszik a szomorúság és megbénít a gyász. Éppen ezért felnőttként és gyerekként is nagyon fontos, hogy a család egy olyan biztonságos közeg legyen, ahol tabuk nélkül őszintén beszélhetünk az érzéseinkről, mi több, ki is fejezhetjük őket anélkül, hogy szégyenkeznünk kellene miattuk.
A Felhőpárna ugyan gyerekeknek készült, de a család minden tagjának nagy segítség lehet egy nehéz időszakban.
