Színészi és zenészi pályája párhuzamosan haladt élete során, a művész születésének 78. évfordulóján röviden visszatekintünk munkásságára.
Cseh Tamás Tordason született 1943-ban, majd Budapestre költözött szüleivel, és azt a Villányi úti lakást tartotta egész életében a szülői háznak.
Nagyszerű kézügyessége volt, gimnáziumi osztályában őt tartották a legjobb rajzolónak. Jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, nem is egyszer, de nem nyert felvételt. Helyette tanári szakra ment, Pestre, majd Egerbe, utána pedig tanítani kezdett Kőbányán. Később aztán mégis megszerezte a középiskolai tanári diplomát.
1970-ben ismerkedett meg Bereményi Géza íróval. Ez a találkozás életének egy új szakaszát jelentette, hiszen dalok százait írták meg együtt néhány hónap alatt. A szövegekért Bereményi, a hangszerelésért pedig ő volt a felelős.
Helyet kapott Jancsó Miklós Még kér a nép című filmjének stábjában, melynek 1972 tavaszi premierje után ismertebb lett a neve. Ezután egyre több tévéműsorban hangzottak el dalai.
A karrier kezdete
Bereményivel ’72 nyarán elutattak Franciaországba, az út alatt fontolgatta, hogy ott is marad, ám végül hazatértek, és egy évvel később megrendezésre került „a Dal nélkül” című estjük. Innen számoljuk Cseh Tamás pályáját.
Dalaik különböztek az akkoriban népszerű könnyűzenétől, hiszen nem slágerek voltak. Tartalmas mondanivalójuk miatt pozitív fogadtatásban részesültek. Ennek is volt köszönhető, hogy Gyurkó László a 25. Színház (1970-78 között működő alternatív színház Budapesten) igazgatója felkérte több szerepre is. Így láthatta a közönség a Vörös zsoltárban, mely a Még kér a nép színpadi változata volt, és a Fényes szelekben is.
1973-ban a Cimbora című tévés gyerekműsor alapítója és gyakori vendége volt.
’74-től az ország különböző színpadainak, művelődési házainak, egyetemi klubjainak vendége volt, mert abban az évben kapott működési engedélyt dal-és sanzonénekesként.
A lemezek
Pár évvel később Másik Jánossal bemutatta Levél nővéremnek című előadását, mely megjelent lemezen is. Fordulópont volt ez, hiszen attól kezdve a következő megjelenések egy-egy történetet meséltek el, a dalok pedig kapcsolódtak egymáshoz. Ilyen lemez volt az Antoine és Desiré, a Fehér babák takarodója és a Frontátvonulás. Műcsarnok című nagylemezén legsikeresebb dalait hallhatták rajongói.
Ő volt Fábry Péter Nyom nélkül című 1982-ben megjelent krimijének főszereplője. Ebben az évben történt az is, hogy az alkotótárs Bereményi befejezte a szövegek írását – ez szerencsére csak 1989-ig tartott, amikor újra közösen kezdtek dalokat írni.
A Katona József Színház alapítói között tudhatta a művészt, a megalakulástól kezdve számos színpadi darabban és zenés estben szerepelt ott is, később a Bárka Színházban is.
A tévénézők láthatták a Csinibabában, A turnéban, a 6:3, avagy játszd újra, Tutti-ban, és film készült magáról a művészről is.
1993-ban Liszt Ferenc-díjat kapott, 2001-ben Kossuth-díjjal és jutalmazták.
2006-ban a Bakáts téren koncertezett utoljára. Három évvel később hunyt el.
Forrás: csehtamasarchivum.hu
Borítókép forrása: Youtube