Charlotte volt a Brontë-nővérek legidősebbje, ő élt a legtovább hármuk közül, azonban neki sem jutott maradéktalanul boldog élet. Épp 205 éve született a Jane Eyre alkotója.
„Legtöbbször úgy van az életben, hogy ami után sokáig, sóvárogva vágyakozunk, későn kapjuk meg” – írja a Jane Eyre-ben, és ez a mondat – csakúgy, mint az egész mű – visszatükrözi a szerzőnő életét.
A Brontë-nővérek az angol irodalom szinte legsikeresebb testvérei, romantikus regényeikben életre kelt a tizenkilencedik század Angliája és az emberek minden boldogsága és szomorúsága.
Charlotte 1816-ban született Yorkshire megyében Patrik anglikán pap és felesége, Maria középső gyermekeként. Két idősebb nővére volt, Maria és Elizabeth, két fiatalabb húga – akiket persze ismer a nagyvilág- Emily és Anne, és egy öccse, Patrick Brenwall. Ötéves volt, mikor édesanyjuk meghalt rákban, és nagynénjük vette át nevelésüket. A négy legidősebb testvér a Cowen Bridge-i Clergy Daughters nevű lányiskolában kezdte meg tanulmányait, azonban az intézmény rossz körülményei Maria és Elizabeth halálát okozták – mindkettejükkel a tuberkulózis végzett. Édesapjuk onnantól kezdve nem engedte őket vissza az iskolába, a négy Brontë-gyerek a plébánián múlatta az időt. Határtalan fantáziájukkal rengeteg mesét és mondát alkottak meg már fiatalkorukban, ebből az időből származik az a hat miniatűr könyv is, melyeket Charlotte készített, és amelyekből öt most a múzeummá alakított szülőházukban van kiállítva.
Charlotte 15 évesen a Roe Head iskolába került, ahol osztályelsőként végezte el tanulmányait. 1832-ben hazatérve versek százait ontotta magából, majd pedig a Roe Headben kapott tanítói állást. Ottani munkája alatt keletkezett versekből kiderült, hogy hazavágyott az iskolából, nem szerette a tanári köteléket. Az akkoriban elismert költőhöz, Robert Southeyhoz fordult tanácsért, és elküldte neki néhány versét, aki azonban azt írta válaszlevelében: „Az irodalom nem lehet, és nem is szabad, hogy egy nő életének feladata legyen. Minél jobban elköteleződik a számára megfelelő feladatokkal, annál kevesebb szabadideje lesz rá, akár teljesítményként, akár kikapcsolódásként”. Charlotte a levelet követő hónapokban verssorok ezreit vetette papírra dacára az előítéletes mondatoknak, melyet Southey-tól kapott.
1838 decemberében otthagyta az iskolát, és Brüsszelbe ment Emilyvel, hogy saját iskolát nyisson. Ott ismerte meg Constatine Hégert, egy iskolaigazgatót, aki támogatta tehetségét. Ám szerelme viszonzatlan maradt, mert Héger nős volt, így visszatért Angliába, és Emilyvel közös iskolájuk sosem valósult meg. Depressziós időszak következett, melynek az vetett végett, hogy kiadták első közös könyvüket 1846-ban, melynek címe Versek Currer, Ellis és Acton Belltőlvolt. A lányok ugyanis álnevet használtak azért, hogy kivédjék a női írókat övező előítéleteket – de azért a neveik kezdőbetűit megtartották.
Charlotte első regénye Az angoltanár (The professor) címet viselte, mely csak halála után jelent meg, és aminek történetét Héger iránti vonzalma ihlette. Második regénye azonban életében került kiadatásra, ez volt a Jane Eyre, amit saját sorsáról mintázott – emlékezzünk csak vissza a szörnyű bentlakásos iskolára, a szívtelen nagynénire, vagy a szerelmi kapcsolatokra. 1847-ben jelent meg, szintén Currer álnévvel és hatalmas sikert aratott, dacára annak, hogy Jane nem a tipikus viktoriánus nőalakot formálta meg. A könyvből számos filmadaptáció készült, a legutóbbi 2011-ben Mia Wasikowska és Michael Fassbender főszereplésével.
Három fiatalabb testvére Charlotte előtt hunyt el, ő mindhármuk emlékére verset írt, de egyiket sem fejezte be. Utolsó könyve a Villette 1853-ban jelent meg. 38 éves korában hozzáment Arthur Belle Nicholshoz, azonban egy évvel később várandóssága alatt fellépett komplikáció miatt elhuny, így szűk egy évnyi boldogság jutott neki ahhoz az élethez képest, amire mindig is vágyott.
