Átnézve a történelem során betiltott könyvek listáját, az ember könnyen arra a következtetésre juthat, hogy amit betiltanak, az később klasszikussá válik. Noha nincs feltétlen összefüggés a kettő között (nézzünk csak Németország felé), sok, ma alapműnek számító könyvet tiltottak már be elődeink – sokszor nevetséges indokokra hivatkozva.
George Orwell: 1984
George Orwell disztópikus remekművének számos mondata és szava vált szállóigévé, vagy épült bele a nyelvezetbe, ilyen a Nagy Testvér és a gondolatrendőrség is. A könyv egy brutálisan hatékony felügyelő államról szól, melyre úgy tekintettek, mint egy burkolt amerikai támadás Sztálin rezsimjének politikája ellen. Így a könyvet kommunistaellenessége miatt 40 évre betiltották Oroszországban. Azonban furcsa módon a könyvet 1981-ben Florida állam Jackson megyéjében is betiltották, az élő szülők kommunistapártiságra hivatkoztak. Úgy tűnik, hogy ott valaki nem igazán olvasta a könyvet, amely a polgárokat szabad akaratuktól megfosztó, totalitárius rezsim szörnyű következményeit írja le.
J.D. Salinger: Zabhegyező
1951-es megjelenése óta több, mint hatvanmillió példányban kelt el Salinger társadalomkritikája, melyre sokan ifjúsági regényként tekintenek, bár a szerző nem annak szánta. Főszereplője, a depresszióban szenvedő kamasz, Holden Caulfield egyes szám első személyben meséli el a történetet. Az ötvenes évek Amerikájába nyerünk betekintést és Caulfield szorongó elméjébe, ahogy nem találja helyét a társadalomban. Az író sosem adta rá áldását, így nem készült filmfeldolgozás regényéből, pedig rengetegen szerették volna azt vászonra vinni. És hogy miért tiltották be egyes helyeken? A regény nyelvezete miatt amúgy is a 20. század egyik legvitatottabb irodalmi művei közé tartozik, az USA-ban gyakran meg is tiltották olvasását. Egy oklahomai tanári kar elbocsájtotta egyik oktatóját, mert az feladta leckének a könyvet a diákoknak. Egy ohio-i közösség petíciót írt annak érdekében, hogy a kötetet tiltsák ki az iskolákból, mert szerintünk “fehérellenes”. A prostituálttal való (beszélgetős) jelenet miatt egy könyvtár is száműzte azt polcairól, az alábbiakra hivatkozva: túlzott vulgáris nyelvezet, szexuális jelenetek, erkölcsileg kérdéses dolgok, túlzott erőszak és okkultizmussal foglalkozó részek.
William Golding: A Legyek Ura
1954-es kiadásakor nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és bukásnak bizonyult. Csak a 60-as években lett az osztálytermek és a tananyag szerves része. A könyv egy csapat felső tagozatos brit iskolást követ nyomon, akik lezuhannak egy lakatlan szigeten és felnőttek híján primitív társadalmat alkotnak és megpróbálják saját magukat és egymást szabályozni, fegyelmezni.A könyvet különböző szervezetek időről időre betiltották. Például 1981-ben egy észak-karolinai középiskola bírálta a könyvet, amiért „demoralizáló, mivel azt sugallja, hogy az ember alig több egy állatnál”. Tehát lényegében a Legyek Urával az a baj, hogy erőteljes, elgondolkodtató témát jár körbe. A könyvet vitatták továbbá arizonai, texasi, dél-dakotai, iowai, New York-i és floridai iskolák is.
Lewis Carroll: Alice Csodaországban
Lewis Carroll klasszikussá vált, 1865-ben íródott gyerekregénye egy kislánytól szó, aki egy nyúlüregen keresztül egy fantasztikus világba csöppen, és számtalan csodás kalandba keveredik a Fehér Nyúllal, a Szívek királynőjével, a Bolond Kalapossal és társaikkal. A mesekönyvet meglepő módon számtalan okból betiltották már, egyik nevetségesebb, mint a másik. Kínai hatóságok a harmincas években problémásnak találták a könyvben a beszélő állatok ábrázolását, mivel „katasztrofálisnak tartották az állatokat és az embereket egy szintre hozni”. Amerikai hatóságok a hatvanas években azért tiltották be, mert gomba- és vízipipa-képei a korszak drogkultúráját tükrözték (szegény Hernyó, ha ezt tudná!). Később, a 90-es években New Hampshire-ben pedig azért száműzték egy időre a polcokról a 19. században íródott könyvet, mert „szexuális fantáziákat és maszturbációt” népszerűsített.
Ray Bradbury: Fahrenheit 451
Az 1953-ban megjelent disztópikus tudományos-fantasztikus regényt – mely egy olyan jövőről szól, ahol az eszmék el vannak fojtva, és minden könyv illegális – az elmúlt közel hatvan évben ironikus módon többször is betiltották. Egyszer Mississippiben a szülők levetették a könyvet a kötelező olvasmányok listájáról, mert a “God damn” (Fenébe? Csudába? A kutyafáját?) kifejezést használta. Mások „megkérdőjelezhető témái” miatt bírálták a könyvet, ami talán a leghomályosabb kiötlött ürügy valaha egy könyv betiltására. Kormányellenes hozzáállása miatt a Fahrenheit 451 továbbra is ellentmondásosnak számít, rendszeresen megkérdőjelezett pontja a kötelező olvasmányok listáinak.
Anne Frank naplója
A zsidó származású holland kamasz, Anne Frank két évig, 1942 júniusa és 1944 augusztusa között vezetett naplója a maga egyszerű őszinteségével mutatja be a származása miatt menekülésre kényszerült család bujkálását az ország náci megszállása alatt. Anne író szeretett volna lenni és az volt a terve, hogy a háború után kiadja naplóját, azonban erre nem került sor, mert tizenhatodik születésnapja előtt nem sokkal a Bergen-Belsen-i koncentrációs táborban érte a halál. Lánya írását végül Otto Frank jelentette meg könyv formában, és sok ellenzője pont ezt a tényt használta fel a betiltás indokául: szerintünk Anne nem is létezett, a könyvet Otto írta mintegy zsidó-propagandaként. Az Egyesült Államokban betiltották bizonyos „szexuálisan sértő” szövegrészek miatt, és mert „lehangoló” lehet a fiatal olvasók számára – persze, hiszen a holokausztot csak vidám könyvekből érdemes megismerni.
Martin Handford: Hová tűnt Vili?
Az eredetileg Where’s Waldo (egyes helyeken Wally)? lenne az utolsó példány, amikor a betiltott könyvek listájára tennénk, hiszen mégis mi a csudát lehet büntetni egy olyan képeskönyvön, amelyben egy rajzolt tömegben kell megtalálni a csíkos ruhás figurát? Ennek ellenére akad indok, egyeseknél vélt vagy valós, megkérdőjelezhető pózban és ruházatban ábrázolt szereplők miatt borult ki a bili a korábbi években. A könyvsorozat 1987-es részeiben például egy állítólagos kritika az alábbit fogalmazta meg: “Egy őrült tengerparti jelenetben egy bikinifelső nélkül barnuló nő hátát vízzel fröcskölik, és a homokban lévő pöttyök azt a benyomást keltik, hogy a mellbimbója meg van merevedve. A jelenetet a bal felső sarokban napozó, kissé kompromittáló helyzetben lévő két férfi képe teszi még vitatottabbá. Az egyik férfi fekete bőrű, így akiket zavarja a látszólagos homoszexuális szituáció, azok még a fajok közötti keveredés problémáját is felróhatják a könyv szerzőjének.” Azt hiszem, ehhez már nem fűznék semmit.
L.Frank Baum: Óz, a nagy varázsló
A filmipar korai éveinek klasszikusát senkinek sem kell bemutatni, sokan nem tudják azonban, hogy könyvből készült alkotásról van szó. Pedig de, az 1900-ban megjelent regény a gyermekirodalom egyik legismertebb példánya, megszámlálhatatlan helyen utaltak már rá más filmekben, regényekben és versekben. Ennek ellenére a detroiti könyvtárak igazgatója 1957-ben is talált okot arra, hogy a könyvet kitiltsa a városi könyvtárak polcairól. A Chicago Tribune szerint a könyvet azért tiltották be, mert szerintük az „nem érték” a gyerekek számára, továbbá a „negativizmust” népszerűsítette, és azért, mert a gyerekeket „gyáva szintre” húzza le mentálisan. Szerencsére Russel B. Nye, a Michigani Állami Egyetem professzora élből elutasította az elgondolást, miszerint az Óz üzenete valamilyen módon káros lenne a gyerekekre. „Ha az Óz-könyvek üzenete – vagyis hogy a szeretet, a kedvesség és az önzetlenség jobb hellyé teszi a világot – úgy tűnik, ma már nem ér semmit, akkor talán itt az ideje annak, hogy a detroiti könyvtár által jóváhagyott kötetek listáján kívül sok más dolgot is átértékeljünk” – mondta.
Jack London: A vadon szava
Az 1903-ban megjelent regény a klondike-i aranyláz idején játszódik, és Buckról, az arisztokrataként élő kutyáról szól, akit elrabolnak és szánhúzónak adnak el északra. Ugyan a csodás alkotás nem hirdet őrült politikai eszméket, de ez nem akadályozta meg a nácikat abban, hogy az 1930-as évek elején állítólagos “radikalitása” és Jack London szocialista eszméi miatt betiltsák és felgyújtsák. Ma szerencsére már a túlélésről szóló elképesztő történetként emlegetik, és London irodalmi karrierjének koronaékszereként tartják számon. A sztorit számtalanszor feldolgozták, legutoljára épp Harrison Ford főszereplésével, a filmeket nem igazán tiltotta be aztán senki.
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
Megdöbbentő módon A nagy Gatsby-t még 2008-ban is sikerült betiltatni, amikor az idahói Coeur d’Alene város tanszéke eltávolította az olvasási listákról. „Néhány szülő panaszkodott, hogy a tanárok olyan könyveket választottak ki, amelyek „vulgáris, trágár nyelvezetet tartalmaznak, és a diákok számára nem megfelelő témákkal foglalkoznak”, és olyan könyveket vitattak meg, amelyek nem megfelelőek a diákok számára” – állítja a 120 Banned Books: Censorship Histories of World Literature című könyv. Még ugyanebben az évben a testület megszavazta, hogy A nagy Gatsby-t más betiltott könyvekkel együtt visszahelyezzék a listákra, miután heves tiltakozást váltott ki eredeti döntésük. Na nézzenek oda… Még jó, hogy Baz Luhrmann-nak sikerült elolvasnia és filmet forgatnia belőle pár évvel később.
Forrás: cheatsheet.com
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix
