A járvány ideje alatt sem tétlenkedett a Budapesti Operettszínház művésznője, aki kisfia segítségével állította össze nemrég megjelent, első gyereklemeze anyagát. Az énekesnő beavatott legutóbbi videóklipje kulisszatitkaiba, mesélt a tönkrement házassága utáni újrakezdésről, és elárulta azt is, hogy kivel énekelne szívesen duettet, vagy miért hívná meg Barbra Streisandot egy magyaros vacsorára.
Nemrég töltötted a 40-et, mit adott neked ez a négy évtized, mit tartasz az eddigi legnagyobb sikerednek?
A 40. születésnapom előtt tettem egy számvetést az elmúlt éveimről, és ne érts félre, de büszke vagyok mindenre, amit megvalósítottam. Minden jó és rossz döntésemnek megvolt a miértje, és hálát adok a Jóistennek, hogy ilyen tartalmas, néha küzdelmes, de nagyon szép életet adott. És bízom benne, hogy a következő évtizedek ugyanilyen izgalmasak lesznek.
Régebben, a bakelit lemezek korában, mindig azt mondták, hogy 40 éves korig forog a korong A oldala, 40 után jön a B. Te is úgy érzed, hogy mostantól új korszak kezdődik?
Nekem a B oldal kicsit korábban kezdődött, pontosan akkor, amikor a kisfiam megszületett. Maga az anyává válás is komoly változást jelent egy nő életében, nekem pedig emellett még az exférjem távozása miatti új élethelyzettel is meg kellett birkóznom, egy négyhónapos csecsemő anyukájaként. Kemény lecke volt az élettől, de ez volt az a pont, amikor az életszemléletem és az emberekhez való viszonyulásom is teljesen megváltozott. Megjegyzem, a nehézségek után a második legjobb dolog történt velem, megismertem a jelenlegi páromat, akivel most már három éve nagyon nagy boldogságban, harmóniában élünk együtt.
A kornál maradva: mi a fiatalságod titka? Ugyanúgy sugárzol, mint 20 éve… megosztanád néhány szépségtippedet a Coloré olvasóival?
Mindig azt mondom, ha egy nő szeretve van és boldog, akkor az meglátszik az arcán, érződik a kisugárzásán. Amikor mélyponton volt az életem, hiába voltam nádszálvékony, hiába sminkeltek szépre, a szememben ott volt minden bánatom. Abban hiszek, hogy az életet élvezni kell, megélni minden pillanatot, kipróbálni a gasztrocsodákat és nem elhanyagolni a mozgást. A pandémia alatt sikerült megőrizni a súlyomat (plusz-mínusz 2 kiló ingadozással), de amint úgy érezzük a párommal, hogy van rajtunk egy kis felesleg, rögtön jobban odafigyelünk az étkezésre és többet sportolunk.
Milyen gyakran sportolsz és mit?
A kisfiam, Ádám folyamatosan mozgásban tart minket, ő is egy jó edző, szinte minden nap biciklizünk, rollerezünk vele. Egyébként 17 éves korom óta tornázom, eleinte aerobikoztam, majd súlyzós edzésre jártam, de gyorsan rájöttem, hogy az nekem nem való, mert pár hét alatt kipattintom magam – nagyon gyorsan tudok izmot építeni. A legjobb mozgás számomra a tánc és éneklés, amit szubrettként megspékeltem még egy kis akrobatikával. Csak úgy olvadt rólam a babazsír. Ma már nincs ez a fajta mozgásforma az életemben, mert időközben a szubrett szerepkörből musical primadonnává avanzsáltam, s ezekben a szerepekben jóval kevesebbet kell táncolnom. Így egy héten legalább négy alkalommal igyekszem itthon tornázni, amelyben van egy kis jóga és pilates is, emellett még egy ellipszis tréneren is edzek, hogy a kardió is ki legyen pipálva.
Gyerekkorod óta énekelsz, de színésznőként először csak kb. 10 éve, a Budapesti Operettszínház színpadán láttalak a Miss Saigon című darabban. Végisírtam az előadást, ami azt jelenti, hogy nemcsak énekesként, hanem színésznőként is nagyot alakítottál. Mennyire volt nehéz énekesnőből színésznővé (is) válni?
Sírtál…? Akkor jó úton vagyok afelé, hogy színésznővé váljak. Énekesnek tartom magam, zeneakadémiát végeztem. A színészetről nincs diplomám és nem is merem magam színésznőnek titulálni, erre vannak méltó nevek, mint például Udvaros Dorottya vagy Hernádi Judit, és még sorolhatnám. Minden, amit a színészetről tudok, azt a mélyvízben tanultam meg. Amikor az Operettszínházhoz szerződtem, akkor még a Csárdáskirálynő Stázi szerepére, nem gondoltam volna, hogy ennyi szép feladat vár rám az elkövetkezőkben. Minden szereppel, minden rendező mellett folyamatosan tanulok. A hangomat is trenírozzuk, az énekmesterem, Imre Gabriella, Németországban volt primadonna; nemcsak a hangképzés, de az emberi test anatómiájának minden csínját-bínját ismeri, szerencsés vagyok, hogy tőle tanulhatok. Ha még valaha eljátszhatnám a Miss Saigon Kimjét, az anyát, aki az életét áldozza a kisfiáért, biztos nagyon más lenne az alakításom. És remélem, hogy jobban sírnál, mint 11 éve.
Hol lennél, mennyiben lenne más az életed most, ha anno nem kerülsz be az Operettszínházba?
Nem terveztem elhagyni Székelyföldet, hiszen nagy lokálpatrióta vagyok mind a mai napig. Az élet, a lehetőségek mégis úgy hozták, hogy Budapest lett a második otthonom. Ha nem így alakul, akkor bizonyára otthon is a színház világa felé keveredtem volna, hiszen 2009-ben a Román Nemzeti Operettszínházban debütáltam, ahol román nyelven játszottam a Csárdáskirálynő és Marica grófnő szerepeit. Onnan volt meg a bátorságom, hogy Budapesten is szerencsét próbáljak a műfajban.
A járvány ideje alatt sem tétlenkedtél, nemrég jelent meg az első gyereklemezed, a Mi leszel, ha nagy leszel. A kisfiad tudja már, hogy az anyukája énekesnő, és hogy milyen szerencsés, hogy ezeket a dalokat otthon gyakorlatilag privát koncerten hallgathatja?
Bármennyire is hihetetlen, a kisfiamnak ritkán éneklek itthon, ugyanis nem engedi. Ebben kicsit benne van az ő szereplési vágya is, hogy ő énekeljen, és kicsit az is, hogy ilyenkor az Anyukáját szeretné, nem az énekesnőt. Ádám nagyon jó szűrő, régebben elvittem egy-egy koncertemre, a párommal a backstage-ből néztek, és a sikerszámokra bulizott, táncolt, a kevésbé jókra pedig rá se hederített. A tavaly, mikor a gyereklemezemet írtam, ő volt a teszt: ha engedte, hogy végigénekeljek egy dalt, az felkerült utána a lemezre, amit pedig az első hangoknál félbeszakított, az ment a kukába.
A legújabb videoklipedet, a Felkap a szélt látva felmerült bennem a kérdés, hogy a Magyar Turisztikai Ügynökségnek nem jutott még eszébe, hogy országimázs reklámnak használja a kisfilmet? Gyönyörűek a felvételek, Budapestet úgy láthatjuk benne, ahogy amúgy soha: teljesen üresen – látványos vörös ruhádban csak Te tűnsz fel a város ikonikus helyein. Hogy oldottátok meg a forgatást? Hajnalban dolgoztatok vagy lezárták miattatok a fővárost?
Köszönöm a tippet, biztosan lehetne használni a klipet országimázs spotként is, de azért ebben a videóban nem merítem ki a hungarikum fogalmát. (Nevet.) Az ötlet úgy jött, hogy a karantén alatt egyik nap ebédet vittem az énekmesteremnek a belvárosba, és a Hősök Terénél, a piros lámpánál azon töprengtem, hogy most két dolgot kellene csinálni: betömni a kátyúkat az utakon, vagy videóklipet készíteni a kihalt Budapest utcáin. Pár nap alatt kitaláltam, lebeszéltem mindent, a ruhámat pedig egy tehetséges magyar tervező, Dudik Szonja készítette. Hajnali 5-kor kimentünk a napfelkeltébe, és olyan képsorokat rögzítettünk, amelyek keveseknek adatik meg. Engedélyünk természetesen volt, de a várost forgalmát nem én zárattam le, hanem a covid.
Említetted, hogy a válásod után rád talált a boldogság. A párod is a színházi világból jön?
A szerelmem, László, szerencsére nem szakmabeli, elég egy mutatványos egy családban. (Nevet.) Mindketten életünk nehéz szakaszában voltunk, amikor egy véletlen egybeesésnek köszönhetően találkoztunk. Hónapokig csak beszélgettünk, ápolgattuk egymás lelkét, aztán úgy döntöttünk, hogy boldogok akarunk lenni, és esélyt adunk egy közös életnek. Ennek már több, mint három éve. Azóta már a menyasszonya vagyok, közös otthont építettünk, a legnagyobb szeretettel viszonyul a kisfiam felé, és ha a Jóisten is úgy akarja, akkor együtt szeretnénk megöregedni.
Mi volt életed eddigi legnagyobb élménye?
Nagyon sok jót kaptam az élettől, nehéz lenne megmondani, hogy melyik volt életem legnagyobb pillanata. Szakmailag annyi, de annyi csodás emlékem van: említhetném akár az Aranyszarvas Nemzetközi Fesztivált, amikor 36 országban közvetítették a Brassói Filharmóniával közös koncertünket; vagy azt, amikor 2006-ban Máramarosban, egy eldugott kis szórványfaluban, 30 év után az én koncertem volt az első magyar rendezvény. És hatalmas élmény volt az is, amikor Tokióban, az Operettgála után a japán rajongók magyarul énekelték a Hajmási Pétert… De mindezek mellett talán életem legnagyobb élménye mégiscsak az, hogy édesanya lehetek.
Ha bárkivel duettet énekelhetnél a világon, ki lenne az?
Malumával, és akkor egyből szupersztár lennék! (Nevet.) Szeretnék Whitney Houstonnal énekelni, mert akkor ő élne, és biztosan fantasztikus dalokkal örvendeztetné meg a világot. Számomra ő az ÉNEKESNŐ. Sok énekessel el tudnék képzelni egy közös duettet, például Marc Anthonyval vagy Céline Dionnal, de azt hiszem, abban a percben, ahogy ők rázendítenének, ott semmisülnék meg, és kérnék bocsánatot, hogy megszülettem.
Ha bármelyik hollywoodi színészt meghívhatnád egy vacsorára, ki lenne az, mit főznél neki és mit kérdeznél tőle?
Barbra Streisandot hívnám meg, főznék neki egy jó magyarosat, és csak egyet kérdeznék tőle: hogy tud így énekelni…?
