Szívesen szerezné-e ő a következő James Bond film zenéjét, milyen esélyeik vannak a pályán a női zeneszerzőknek és lehet-e Zoomon komponálást tanítani? – ilyen és ehhez hasonló kérdésekről faggattuk a bécsi zeneakadémia médiazeneszerzés professzorát és tanszékvezetőjét.
Rajtad kívül alig ismerek más női zeneszerzőt. Mit gondolsz, miért maradt a komponálás ilyen hosszú időn át a férfiak terepe?
Régen minden a férfiak területe volt, nem csak a zeneszerzés. Nem minden kultúrában, hiszen vannak matriarchális társadalmak, de nálunk, mondjuk az elmúlt 250 éveben, látható egy eléggé egyértelmű szerepleosztás, amiben a nőknek a háztartás és gyereknevelés jutott.
Egyrészt nehezen következik be a változás, másrészt ott vannak az előítéletek: úgy nősz fel, hogy végig azt hallod, ez egy férfias szakma, te ezt úgysem fogod tudni. Aztán jönnek a tanárok, akik csak férfi zeneszerzőket tanítanak, tehát nincs is példakép a lányok számára, és valahogy ők is azt sugallják, hogy „jó hogy itt vagy, jó amit csinálsz, de nem fog menni”. Harmadik tényezőként pedig ott van a külvilág: aki a fent említettek ellenére mégis eljut odáig, hogy megtanulja a zeneszerzést, és jó is benne, amikor munkához kellene jutni, jönnek a gondok. A mi szakmánkra nem jellemző, hogy megszerzel egy állást és maradsz évekig, hanem nagyjából minden felkérést egyenként kell megszerezni, ám a döntéshozók 90 százalékban férfiak.
Az egyetemen tényleg diszkriminálják a lány hallgatókat?
A tanulmányaim során én kaptam ilyen visszajelzéseket, de azért szerencsére már látható egy javuló tendencia. Különböző országok egyetemei más-más fokon tartanak ebben a folyamatban, de a jó hír mégiscsak az, hogy elindult egy változás. A bécsi egyetem 20 éve nagyon tudatosan küzd az előítéletek ellen, és deklaráltan támogatják a női zeneszerzőket. Nincs szigorú kvótarendszer, de sok olyan kezdeményezésről tudok, amely aktívan küzd a női zeneszerzők támogatásáért.
Ezért vagy Bécsben?
Nem ez az egyedüli ok, de tény, hogy itt sokkal könnyebb. Az elmúlt hat-hét évben sokat dolgoztam Magyarországon, és a munkám során számtalanszor kerültem olyan helyzetbe, amelyben energiát kellett arra fordítanom, hogy nőként ott lehessek. Eleve az is nehéz, hogy szinte mindig, mindenhol én vagyok az egyetlen nő. Közben meglepően gyakran hall az ember burkolt vagy kevésbé burkolt megjegyzéseket, melyek úgy általánosságban a nők képességeit vagy a társadalomban betöltendő szerepét célozzák meg. Bécsben ez fel sem merül. Itt nem kell konfrontálódnom, egyszerűen csak végzem a munkámat, nem kérdőjelezik meg, hogy én ezt vajon jól csinálom-e, vagy tudom-e olyan jól csinálni, mint a férfiak.
A bécsi zeneakadémia médiazeneszerzés professzoraként, hogy látod: beáll-e valaha a nemek egyensúlya?
Szerintem beáll, kérdés, hogy mikor. Lassan haladunk, de haladunk, és ez mindenképpen pozitív. Biztos, kell még egy-két generációnyi idő. A fiatalokat mi már jól kezeljük, és amikor ők elég idősek lesznek ahhoz, hogy döntéshozói pozíciókba kerüljenek, látható lesz a változás. Ha már nem hárman leszünk egész Ausztriában női professzorok, hanem mondjuk a tanárok fele, akkor az már egy teljesen más világ lesz.
Ha Ausztriában hárman vagytok, hány női professzor van Magyarországon?
Most, hogy eljöttem, jelentősen rontottam a statisztikát. (Nevet.)
Mennyi ideje élsz kint?
Húsz éve. Az említett hét évben nem költöztem vissza, hanem ingáztam Magyarországra.
Szerencsére nem nagy távolság…
Nem a távolságról van szó, vagy hogy ez mennyi energia, hanem hogy a fejedben két különböző világ van; és e közt a két világ közt volt igazából nehéz ingázni.
Ami nagyon tetszett Bécsben, és ami miatt még mindig itt vagyok az az, hogy a Bécsi Zeneművészeti Egyetem egy kis miniuniverzum Bécs belvárosában. Rendkívül nemzetközi az intézmény, a tanári kar is és a diákok is, ez egy nagyon színes és rengeteg lehetőséget kínáló mikrokozmosz, egy termékeny talaj a kreativitás számára.
Hogy befolyásolta az életed a járvány?
Eddig még nem annyira, mint sok mindenki másét. Persze, elmaradtak a koncertjeim, sok darabomat nem mutatták még be, ez nagyon szomorú és frusztráló, de a zeneműveket, amikre felkértek, még mind megírtam. Tehát nem volt kevesebb munkám, mint azelőtt.
Úgy tűnik, minket, alkotóművészeket a járvány gazdasági hatása két-három évvel később fog elérni. Azt gondolom, hogy 2022-2023 nehéz lesz számunkra, mert mi mindig egy-két évre előre dolgozunk. Most kezdem érezni, hogy valószínűleg jönnek az ínségesebb idők: elmaradtak a felkérések, ami eddig elképzelhetetlen volt, az én naptáram általában egy-két évre előre be van telve. Teljesen bizonytalan a kulturális élet, nincsenek koncertek, és nem is tudja senki, hogy mikor lesznek, tehát felelőtlenség lenne most darabokat rendelni bárkitől is. Ha pedig majd egyszer végre beindul az élet, akkor meg van egy hatalmas felhalmozott készlet. A megrendelőknek nyilván érdekük, hogy programra tűzzék a kész műveket, és addig nem fognak újakat kérni, amíg még a régebbieket sem tudták bemutatni.
Körülbelül mennyi idő alatt készül el egy darab?
Ez nagyon változó. Én nagyon sokáig tervezek egy darabot, akár egy éven keresztül ott a fejemben, írom a jegyzeteket, de aztán amikor leülök, akkor nagyon gyors vagyok, olyankor két-három hétig reggeltől estig komponálok. Ha csak azt nézzük, mennyi ideig ülök a gép előtt, akkor sokkal gyorsabb vagyok, mint sok kollégám.
Online hogyan lehet zeneszerzést tanítani?
Egészen jól. A zeneszerzés-oktatás félig terápia, félig szakma. Az egyéni órákon sokat beszélgetünk, terelgetem az alkotót. De magát a szakmai részét is viszonylag jól lehet tanítani, mert nem élőben kell zenélni. A hallgatók átküldik nekem a kottát vagy hangfelvételt, azt megnézem, meghallgatom, és utána beszélünk róla.
A nagycsoportos előadásokon, szemináriumokon pedig kifejezetten profitálunk a helyzetből, mert elkezdtünk meghívni külföldi vendégelőadókat, olyan távolról és olyan mennyiségben, amit eddig nem tudtunk volna magunknak megengedni. Ebben a félévben Budapesttől Berlinen át Los Angelesig nagyon sok mindenki előadott nálunk. Amúgy felemésztené az éves büdzsénket, ha elhívnánk egy Los Angelesben élő filmzeneszerzőt…
Hogy jött az életedbe a filmzene? Te választottad a mozit vagy a mozi választott Téged?
Biztosan a mozi választott engem, mert mindig szerettem a filmeket; de azt nem gondoltam volna, hogy ez az egyik szakmám lesz. Valószínűleg azért, mert amikor még én voltam diák, akkor ezt Magyarországon egyáltalán nem, külföldön is csak néhány helyen oktatták, s a mai napig kevés olyan zeneművészeti egyetem van, ahol tanítják.
Itt Bécsben van filmes képzés, és ezen belül mindent képzünk a színésztől a dramaturgig, a forgatókönyvírótól a rendezőn át a producerig. Amikor ide jártam, a filmesek néha írogattak a zeneszerzőknek, hogy komponáljanak zenét ehhez vagy ahhoz a filmhez, én pedig jelentkeztem egyik hirdetésre. Egy velem egyidős diák keresett valakit, akivel filmet készíthet. Se pénz, se hatalmas technikai háttér nem volt, de csináltunk valamit, és ez a film (Deine Schönheit nichts Wert / A szépséged nem ér semmit) végül kinőtte magát, egész estés mozifilm lett belőle, amihez aztán még producert is találtunk. Beneveztük az Osztrák Filmakadémia versenyére és elhoztuk az összes díjat. Mesébe illő sztori volt! És ha egyszer megnyered az Osztrák Filmakadémia Legjobb Filmzene díját, akkor minden ajtó kinyílik előtted…
Milyen ajtók nyíltak ki? Milyen országokban, milyen produkcióknak dolgoztál zeneszerzőként?
Hangsúlyoznám, hogy a filmzeneszerzés csak kb. 30 százalékát teszi ki a munkásságomnak, tehát nem ebből élek elsősorban, és ezért megengedhetem magamnak a luxust, hogy kiválasztom, hol, milyen produkcióban és kivel szeretnék dolgozni. Német, osztrák, olasz, valamint francia koprodukcióknak dolgoztam, leginkább mozifilmeknek, mint például a Gipsy Queen, a The Legend of The Ugly King vagy a Ló az erkélyen. Az utóbbi időben tévéknek is írtam zenét, legutóbb a Tatortot (Tetthely) csináltam és a következő két munkám is sorozat lesz – nagyon kezd feljönni a streaming.
Melyik volt a kedvenc projekted?
Nincs kedvenc filmem, mert mindegyikben meg tudtam találni azt az egy-két jelenetet, amit nagyon szerettem.
Hollywood nem vonz?
Nem.
Ha felkérnének a következő James Bond film zenéjének a megírására, nemet mondanál?
Biztosan jó pénz lenne, de azt hiszem, Hollywoodban a filmzeneszerzőnek nincs túl nagy szabadsága és megbecsülése. Az ott még sokkal inkább rabszolgamunka, mint itt, az európai filmiparban. Bár most már itt sem könnyű megtalálni azt a szűk mezsgyét, amin a producer, a rendező és a zeneszerző is boldog.
Hogy kell elképzelni a filmzene írást?
Többféle munkafolyamat lehetséges. Ha például a Tom és Jerryre vagy általában az animációs filmekre gondolunk, ott a zene van meg először, esetleg van a filmnek egy elnagyolt, időbeni vázlata, de nincs még konkrétan megrajzolva a mozgás. Ilyenkor előbb elkészül a zene, és arra rajzolják meg az animációt.
A mozifilmben ez pont fordítva van, a zeneszerzés történik a gyártási folyamat legvégén. Változó, hogy mikor kerül bele a zeneszerző a projektbe: van, amikor már a tervezési fázisban, de még írják a forgatókönyvet; van, amikor kész forgatókönyvet kapunk, de az is előfordul, hogy már meg van vágva a film, mire bekerülünk a produkcióba.
Szeretek akkor nekikezdeni a munkának, ha már lezárult a vágási folyamat, mert ilyenkor a filmes idők már nem tudnak eltolódni. Viszonylag könnyű két-három filmkockát kivágni egy jelenetből, de ha a zenéből kell kivágni egy-két másodpercet, akkor azt rögtön hibának érzékeljük, mintha ugrana a lemezjátszó tűje. Ezért ilyenkor általában át kell dolgozni a zene nagy részét, s ez rengeteg plusz munka és idő.
Most milyen filmen dolgozol?
Nem mondhatom el, mert szigorú titoktartási szerződés köt, de annyit elárulhatok, hogy a Warner&Bros. egyik produkciójának.
Mi a kedvenc filmed és filmzenéd?
Nagyon szeretem a filmeket, sokkal több filmet nézek, mint amennyi zenét hallgatok. Főleg azokat kedvelem, amelyekben hangsúlyos a zene, vagy furcsán, a megszokottól eltérően használják. Ilyen például Sorrentino Fiatalsága vagy Tarantinótol a Django elszabadul. Mostanában érdekes dolgok történnek filmzene terén a sorozatoknál is, itt a Black Mirrort vagy a Fargót emelném ki. Ezek amellett, hogy mind jó filmek, a zenét is izgalmasan használják.
Elköltöznél Bécsből?
Esetleg vidékre, valahova itt Bécs környékén, ezen nagyon gondolkodunk. Csak előbb látni kellene, hogy mi marad meg ebből a digitális létezésből, ha véget ér a pandémia. Biztos vagyok, hogy sok mindent magunkkal fogunk vinni. Ugyan nem mindig jó a Teams meg a Zoom, de az sem jobb, ha egy tízperces megbeszélés miatt 40 percet utazik az ember.
Mit csinálsz a szabadidődben?
Az mi? (Nevet.) Amióta átvettem a tanszékvezetést, semmi szabadidőm nincs. De amúgy nagyon készülök ki a természetbe, sétálni a szomszédos erdőbe, ott sok időt szoktam tölteni. Meg a kertben a virágaimmal.
