Nagy Katica nevét a Semmelweis film óta mindenki ismeri, ám a színésznő korántsem áll meg a színészmesterségnél: producernek tanul, tanít, asztrológiával foglalkozik, ám mindennek ellenére, ha egy órára beszélgethetne valakivel, nem a szakmájából választana!
Coloré/Karsa Tímea: Egy interjúban azt mondtad, hogy ha visszautazhatnál az időben, a hatvanas évekbe utaznál, hogy Szepes Máriával és Pilinszkyvel kávézz. Érdekesnek tartom, hogy nem egy színészóriást mondtál. Miért pont velük?
Nagy Katica: Pilinszky a kedvenc költőm, Szepes pedig a kedvenc íróm. Kulcsfontosságú figurák az életemben, mert nagyon erős hatással voltak rám, sokkal nagyobbal, mint valamely színész, akik között szintén vannak olyan etalonok, akik számomra sokat jelentenek. Mégis ők ketten azok, akik igazán a szívemben vannak. Másfajta műfajban mozogtak, de a saját területükön mindketten műremekeket alkottak. Médiumitássá emelték a művészetet.
Milyen vagy, ha rajongsz? Maradjunk a velük való találkozásnál: csillogó szemekkel néznéd őket vagy kérdésekkel fordulnák feléjük?
Nagyon kevés dologért vagyok oda. Szepes és Pilinkszky mellett talán csak a Pogány Indulót tudnám mondani. A múltkor összefutottam vele, és elkezdtem sikítozni. Pilinszky és Szepes esetében nyilván más lenne a szituáció, mert nem a zene iránt rajongó tinédzser jönne elő belőlem, és mindent megkérdeznék a korról, amiben éltek, hogy hogyan tudtak olyan tisztasággal létezni akkor. Ha csak egy órám lenne velük, biztosan nem húznám azzal az időt, hogy szótlanul nézem őket. Meg akarnám tudni, mi a titkuk.
Mi a helyzet akkor, ha ma élő, nagy tiszteletben álló emberekkel találkozol? Például Koltai Lajossal, aki a Semmelweis filmet rendezte? Úgy tudom, nagy hatással volt rád, mert tudtad, hogy mennyit tanulhatsz majd tőle. Ha ilyen emberrel dolgozol, mint ő, az inspirál vagy feszélyez inkább?
Ez elsősorban az adott embertől függ. Koltaival nagyon szerettem dolgozni, és tényleg sokat tanultam tőle. Nagyon emberi és baráti közeget teremtett, semmi olyan nem volt benne, ami miatt be kellett volna feszülnöm. Egy pillanatra sem éreztette, hogy alá-fölé rendelt viszony lenne köztünk, ami rendezőknél nagyon ritka.
Mostanában milyen egy napod? Szinkronizálsz, színházban játszol, forgatsz, tanítasz és emellett tanulsz is. Hogyan fér bele minden?
Én is csodálkozom néha. Most egy nagyon túlfeszített időszak van, úgyhogy egy átlagos napomon hétkor kelek, reggeli után szinkronból szinkronba megyek, ha este előadás van, ötre a színházban vagyok. Ezek mellett asztrológiával is foglalkozom, amit szintén szeretek úgy intézni, hogy beleférjen a napomba. Nagyon sűrű, de élvezem. Van, hogy kipurcanok, de vannak olyan időszakok, hogy szinte semmi dolgom, ilyenkor pedig van időm visszatöltődni. Hajlamos vagyok arra, hogy túlvállaljam magamat.
Ez a szabadúszás miatt van, hogy úgy érzed, mindent el kell vállalnod?
Nem, szakmailag már megtanultam nemet mondani. Az egyetemről általában úgy jövünk ki, hogy minden munkának örülni kell, és évekig tartott, mire ez átformálódott bennem, és megértettem, hogy csak olyat szabad elvállalni, amivel egyetértek és amiben jó tudok lenni.
Mégsem akarsz megállni abban a néhány dologban, amiben jó vagy, mert fejleszted magad. Most például producernek tanulsz.
Nagyon izgat a színészet, de nem akarok itt megállni. Rengeteg izgalmas projekt van most kilátásban, olyan, amikre nagyon vágyom, hogy megcsináljam. A produceri kurzus most indult el, és nagyon élvezem, hogy így is beleláthatok egy film készülésének csodájába. Ez egy olyan varázslat, aminek szeretnék a részese lenni. Elképesztően izgalmas, hogy az ember támogatást adhat egy műalkotás megszületésére. A film teljesen más, mint a színház. Törőcsik Mari mondta, hogy ugyanazt az idegrendszert használod a filmezéshez, mint a színpadi játékhoz. Valóban így van, de teljesen más eszköztárral dolgozol. Magyarországon nincs külön színházi és filmes színész képzés, mert a magyarországi színészek a színházra vannak berendezkedve, a rendezők pedig értelemszerűen olyannal szeretnek dolgozni, akik húzónevek, vagy már láthatóak voltak valamiben. Ez egy véget nem érő láncolat, és nyilván sokkal könnyebb ismert arcot találni az idősebb generáció tagjai közül, mint egy fiatal esetében. Egy rendező pedig nem teheti meg, hogy egy új, ismeretlen arccal kockázatot vállal.
Említetted az asztrológiát. A mindennapokban mennyire ad útmutatást neked az asztrológia?
Abszolút útmutató. Azért kezdtem el tanulni, mert mélyen hiszek abban, hogy segíthet. Nem azt mondom, hogy kulcs a boldog élethez, de hozzá tud járulni ahhoz, hogy tisztábban lássuk azt, hogy milyen úton járunk az életben, hogy mi az életfeladatunk, és milyen eszközökkel rendelkezünk ahhoz, hogy teljesítsük a feladatunkat. Megtudhatjuk, mi az, amit fejleszteni kell, mi az, amire vigyázzunk, mi az, amit ajándékba kaptunk, és nem szabad evidenciának venni, hogy a birtokunkban van. Ez a pályaválasztás terén nagyon hasznos tud lenni, mert kiderül, hogy mi az, amiben tehetségesek vagyunk, és érdemes fejlesztenünk. Párkapcsolat tekintetében is sokat segíthet, ha megismerjük, milyen típust vonzunk, és hogy kire van valójában szükségünk. Megmutatja a kulcsot, de nem jósol, csupán a lehetőségekre világít rá.
Milyen technikával dolgozol?
Alapvetően a bolygóállásokból dolgozom, és minimális szinte a számmisztikát is használom, de az asztrológia az, amit tanultam, és még több ágát szeretném elsajátítani. Tarot kártyát csak magamnak és a közeli barátaimnak használok.
Azt veszem rajtad észre, és a veled készült interjúkból is az derül ki, hogy próbálod nagyon bölcsen, megfontoltan élni az életed. Mondtál egyszer olyat, hogy ha valaki nem úgy viselkedik veled, akkor türelemmel fordítod vissza a normális kommunikációra. De mi a helyzet a kommentekkel? Olvasod őket? Képes vagy a kommenteket is ilyen bölcsen kezelni?
Bizonyos mértékig engem is érintenek a kommentek, de látom, hogy mit kapnak azok, akik sokkal jobban kirakatban vannak. El szoktam olvasni a hozzászólásokat, de nem tudnak hatni rám. Inkább sajnálom azokat, akik bántják a másikat. Nem tudom elképzelni, milyen élete lehet, hogy a virtuális térben egy kommenten keresztül akar másnak ártani. Kinek ad ez örömet? Szerintem a negatív, bántó hozzászólásokat az irigység motiválja, és nagyon sajnálom, hogy ennyi ilyen ember van Magyarországon, aki ismeretlenül bántja a másikat. Egyébként azt is meg lehet figyelni, hogy melyik generáció az, amelyik bántó, mert a Tiktokon és az Instagramon nem olyan szintű a bántás, mint a Facebookon és a Youtube-on.
Tehát egy generációs különbséget is látsz ebben?
Igen. Szerintem az én generációm még nincs úgy megkeseredve, mint az idősebbek, és nem érezzük olyan kilátástalannak az életünket, hogy másokkal foglalkozzunk. Ráadásul amennyire megfigyeltem, sokkal több nő bánt kommenteken keresztül, mint férfi, bár a férfiak is rettenetesen csúnyákat tudnak írni. Meglátnak egy filmben vagy sorozatban egy meztelen nőt, és kommentekben is csak azzal vannak elfoglalva. Nem szeretnék arra felkelni, hogy ezeket én kapom, de ha így is alakulna, tudnám, hová tegyem őket. Szerintem a komment egy eszköz, és arra kellene használnunk, hogy erősítsük egymást. Ne a negatívra fókuszáljunk, hanem írjunk valami szépet a másiknak! Meg kellene fordítani ezt az egészet, hogy ne tapossuk, hanem emeljük fel egymást, ez pedig a mi generációnk dolga.
Viszont azontúl, hogy fel kellett ismerned, hogy mi rejlik a bántások mögött, meg is kellett tanulnod kezelni őket.
Igen, nagyon sokáig el sem olvastam őket. Csak akkor kezdtem el, amikor éreztem, hogy már elég erős vagyok hozzá, és már úgy mentem bele, hogy nem rázott meg, mert tudtam, mire készüljek.
Mi mire készüljünk? Hol lehet téged látni mostanában?
A Szkénében most megy a Feljegyzések az egérlyukból, amit Sütő Andrissal játszunk, és szintén vele a Szkénében a Liselotte és májust mutatjuk majd be. A férjemmel és Princz Péter fordító barátunkkal járjuk az országot a Bukowszki darabunkkal, Prieger Zsolttal vannak zenés, irodalmi előadásaink, és készül még egy új előadás is, amit a férjemmel és a nővérével viszünk színpadra. Most megy a moziban a Random című film, amiben látható vagyok, nagyon ajánlom mindenkinek.
