Kolléganőnk, Karsa Tímea nem kisebb fába vágta a fejszéjét, mint hogy az egyik legősibb érzésről, a szerelemről írjon regényt. Nem akárhogyan tette ezt, hiszen 42 év című ,,gasztromantikus” kötete egy különleges kapcsolatot dolgoz fel, melyben a főszereplők között nem kevesebb, mint 42 év korkülönbség van. Miért éppen erről írt, és hogyan fogadnak az olvasók egy ilyen tabukat döntögető témát? Erről kérdeztük.
Coloré: Újságíróként adott volt az írás, viszont miért pont romantikus regényt írtál?
Karsa Tímea: Tudom, hogy az alapműveltséghez nem pont a romantikus regények olvasása az elengedhetetlen, de én ezeket szeretem a legjobban olvasóként, így egy pillanatra sem gondolkodtam, hogy mit írjak.
Magad is mondod, hogy nem az alapműveltség része, ekképp valamelyest akár lenézett műfaj is lehet. Nem féltél attól, hogy ennek ellenére pont ebbe kezdesz bele?
Nem feltétlenül lenézett, mert a romantikus regények rendkívül népszerűek. Nyilván nem közölnének belőle részleteket az ÉS-ben, de sokan olvasnak ilyen történeteket. Egy írói körben én például attól ájultam el, hogy ők hogyan képesek fantasy-világokat teremteni, míg ők pont attól, hogy hogyan tudok a már annyiszor megírt szerelemről teljesen újakat írni, mert ők erre lennének képtelenek. Ami nekem könnyűnek tűnik, az számukra nehéz, és fordítva.
Ráadásul nem mindennapi témához nyúltál! Miért izgatott ennyire a nagy korkülönbség kérdése?
Lehet, hogy csak én voltam vele így, de több tanáromba bele voltam esve, és úgy gondoltam, biztosan nem én vagyok az egyetlen, sőt, számos olyan esetet ismerünk a sztárvilágból vagy a történelemből is, amikor nagy a korkülönbség a pár tagjai között. Bújtam a fórumokat, és kiderült, hogy korántsem csak engem foglalkoztat a dolog, és mivel ennek nincs nagyon irodalma, belevágtam.
Mi jelentette a legnagyobb kihívást az írás során? Elsőkönyvesként ez talán éppolyan logikus kérdés, mint többkönyves szerző estében, sőt!
Nem éreztem úgy, hogy az írás gondot jelentene. A helyszíneknek nagyon utána kellett néznem, hogy stimmeljenek, és annak is, hogy hogyan, mennyi idő alatt lehet eljutni A-ból B-be, merthogy ez nem egy fiktív világ, és a fő helyszín London. Nem titok, hogy a történet a múltban és a jelenben játszódik váltakozva, így figyelnem kellett arra, hogy a 2010-es években mi volt elérhető telefonról, és mi nem. Rengeteget olvastam arról, hogy az emberek hogyan viszonyulnak a nagy korkülönbségű kapcsolatokhoz, valamint arról is, hogy egy megcsalás hogyan csapódik le egy nőben, ha ő a megcsaló fél, mert ez is fontos volt abból a szempontból, hogy a főszereplő hogyan reagál arra, ami vele történik. A legnehezebb az egészben mégis az volt, hogy időt találjak az írásra.
Segített az, hogy egyébként is egész nap írsz, vagy pont nehezítő tényező volt?
Valójában amíg nem szorongatott a határidő, nem jelentett terhet, sőt, az egész napos írás után jólesett még írni, de ezúttal csakis azt, amit én szeretnék. Bevallom, amikor befigyelt a határidő, már kicsit nyomasztott a dolog, és volt egy kis feladat jellege. Most, a második rész kapcsán is ugyanezt élem át, rettentő nehéz időt találni, de haladni kell vele!
Az olvasók igényelték a második részt, vagy te?
Egyik sem. Valójában a történet, mert még van benne annyi, hogy ne zárjam le. Az olvasói visszajelzések egyébként nagyon jók. Akad, aki félve ír, hogy hasonló szituációban van, vagy épp nem tudja megértetni a szüleivel, hogy boldog a nálánál harminc évvel idősebb férfi oldalán. Nehéz kérdések ezek, és nagyon értékelem a bizalmukat, és hogy velem osztják meg az érzéseiket. Az emberek többsége nem érti, hogy a nagy korkülönbség irreleváns, ha szerelemről van szó.
A második részről tudhatunk valamit?
Nehéz úgy beszélnem róla, hogy ne lőjem le a poént. A nagy ,,mi lett volna, ha?” kérdésen alapszik a második kötet, így az olvasók jól ismert szereplőkkel találkozhatnak újra, és több új karakter is lesz. A gasztronómiát sem felejtem ki, és úgy, mint az első kötet esetében, itt is lesznek receptek a könyv végén.
Második köteteden dolgozva bizonyosan íróként is változtál. Miben?
Sokkalta tudatosabb vagyok, mint az első résznél, és tudom, hogy mikor van az a helyzet, hogy cselekedniük kell, és nem beszélniük. Sokat köszönhetek a 42 év szerkesztőjének, Sári Edinának, aki a második kötetet is gondozza, Németh Balázs borítója pedig biztos vagyok benne, hogy ismét sok tekintetet fog megragadni.
Ha jól értem tehát egész nap írsz: nappal a Coloréra, utána pedig a regényedet. Mit csinálsz akkor, amikor nem írsz?
Mostanában nem nagyon volt ilyen, hogy ne írjak, de ha majd készen leszek a második résszel, nekiállok a főzősvideóim forgatásának, mert szeretném interaktívvá tenni a második részt, amiben a videóknak is nagy szerepe lesz, de ennél többet egyelőre nem árulnék el.
Még annyit mondj meg, hogy akik meg szeretnék venni a könyvet vagy találkoznának veled, hol tehetik meg?
A legtöbb nagyvárosi Libriben kapható a 42 év, illetve a Cser Kiadónál és az Írók Boltjában is, de tőlem is megrendelhető a szerzői oldalamra küldött üzenetben. Az Ünnepi Könyvhéten a Helyesen magyarul standjánál leszek a Duna-korzón június 13-án pénteken este 18 órától, és a Fonyódi Könyvfesztiválon is várom az olvasókat a személyes történeteikkel és élményeikkel a 42 évről.
