Idén februárban különleges borokkal ismerkedhettek a résztvevők a budapesti Zengő Bárban: Kamocsay Ákossal, a Hilltop Neszmély főborászával kóstolhatták a huszonéves nedűket.
A találkozón a borokat a legelső neszmélyi szüretből állították össze, így egy 1993-as Pinot Gris és egy valamivel későbbi Chardonnay is bemutatkozott. Az eseményen a Borsmenta csapata is jelen volt, akik interjút készítettek Kamocsay Ákossal, a jól ismert borásszal.
A közönség láthatóan jól érezte magát ezen a kóstolón, és nem csupán azért, mert ritka, muzeális borok kerültek a poharakba. Az igazi meglepetést az okozta, hogy nemcsak a kort, hanem a minőséget is lehetett tisztelni bennük. Ez számodra nyilván nem újdonság…
Nem, mert ismerem ezeket a borokat, bár bevallom, én sem kóstolom őket túlságosan gyakran. Szerintem klassz, hogy a muzeális tételeinken keresztül meg tudjuk mutatni a borászat első évtizedét, a kezdő lépéseket, és jó érzés látni a csodálkozást az arcokon, amikor az emberek rádöbbennek arra, hogy ezek a borok még mindig jók, szerethetők, élvezhetők.
Vajon mi a magyarázata annak, hogy ilyen hosszú idő után is meg tudták őrizni a minőségüket?
Fontos, hogy jó legyen a borászati technológia, de a tároláson is nagyon sok múlik. Ha csak ott felejtünk egy karton bort a raktár polcán 15-20 évre, valószínűleg élvezhetetlen lesz a palackok tartalma, ám ha egy jó pincében tartjuk őket elfektetve, ahol állandó a hőmérséklet és a páratartalom, akkor van esélyük a boroknak. A záráshoz használt parafadugó minősége is sokat számít, és látható, hogy a miénk már akkor is viszonylag jó volt, mert mindegyik nagyon könnyedén kijött a palackból, ráadásul a kóstoló során felnyitott 18 borból egyetlenegy se volt dugós.
Annak idején, a pincészet indulásakor hatalmas szenzáció volt, hogy reduktív technológiával, acéltartályban készítitek a boraitokat, és nem használtok fahordót. Mi volt a célotok ezzel a módszerrel?
Ez a technológia tökéletesen alkalmas arra, hogy a segítségével megőrizzük a szőlő elsődleges aromaanyagait, a frissességet, a gyümölcsösséget a borban. Az illat azóta is nagyon fontos számunkra, ezért ma már a prémium borainkat is reduktívan készítjük. De szerintem soha nem a technológia befolyásolja, hogy egy bor milyen hosszan tartható el, hanem a szőlő érettségi állapota. Egy korán szüretelt Irsai Olivérrel hiába próbálkoznánk, nem őrizné meg így a minőségét, még a pince jótékony klimatikus viszonyai között sem.
Az interjúból kiderül továbbá, hogy milyen íze van az idősebb boroknak, hogyan kell fogyasztani őket, illetve azt is megtudhatjuk, melyik Kamocsay Ákos kedvenc bora. A folytatásért kattintsatok a Borsmenta oldalára!