„Imádom az ízeket, a textúrákat, a különlegességeket, ahogy az asztal köré gyűlő társaságot is.” – Mondja Fiala Borcsa, akivel legújabb, A legrövidebb út a nők szívéhez – Gasztroegypercesek örömfőzéssel körítve című könyve kapcsán, az ételek és az étkezés szeretetéről beszélgettünk.
Az alábbi sorok olvashatók Fiala Borcsa, A legrövidebb út a nők szívéhez – Gasztroegypercesek örömfőzéssel körítve című új könyvének a hátoldalán.
„Az étel nem puszta táplálék, jóval több, mint az összetevői, a fűszerek, húsok, zöldségek, szószok, amelyeket egy fazékban összerotyogtatunk. Étellel gondoskodhatunk egy másik emberről, de érzelmileg zsarolhatjuk is vele. Étellel udvarolhatunk és étellel kapcsolódhatunk egymáshoz. Étellel jutalmazhatjuk magunkat és étellel büntethetünk. Ételek révén emlékezhetünk régvolt szerelmekre, elmúlt nyarakra, nagymamákra, akik már nincsenek közöttünk, és családi karácsonyokra, amelyeket pedig megpróbáltunk örökre elfelejteni. Minden ételnek, amely fontos szerepet tölt be az életünkben, van története. Az adja a különleges ízét, a pluszzamatot, amelyet egyedül mi fogunk kiérezni belőle.”
Érdemes ízlelgetni a fenti mondatokat, hiszen a rohanó hétköznapokban, amikor csak futtában bekapunk valamit, gyakran el is felejtjük, hogy az étkezés tényleg jóval több annál, mint, hogy energiát adjunk a testünknek. Sőt, most biztosan mindenki a szájában érzi azoknak a vasárnapi ebédeknek az ízét, amit gyerekkorában a nagymamája tett a szépen megterített asztalra. Borcsa könyve igazi csemege, rövid, üdítő novellái mellett zseniális receptek sorakoznak, amiknek elkészítéséhez még az is kedvet kap, aki csak ritkán és esetlenül mozog a konyhában.
Colore: Volt-e valaha rossz kapcsolatod az étkezéssel? – ha igen mikor, és milyen formában?
Fiala Borcsa: Valószínűleg az, hogy ennyire szeretek enni, és ilyen intim kapcsolatot ápolok az étkezéssel nem mindenki szemében számít „jó” kapcsolatnak. Én nem pusztán azért eszem, mert kell az energia a testemnek, imádom az ízeket, a textúrákat, a különlegességeket, ahogy az asztal köré gyűlő társaságot is.
Mi az az étel, amit kimondottan nem kedvelsz, és mi az, amit minden nap meg tudnál enni?
Nagyon nem szeretem a zellergumót, annak még az illata is viszolygást vált ki belőlem. És amit miden nap tudnék enni, a sajt. De csak a nagyon jó minőségű! A saját márkás trappistának azért ellen bírok állni.
Sós vagy édes?
Sós! Nem vagyok egyáltalán édesszájú. Sósból pedig egy jó ázsiai leves például jöhet akár reggelire is.
Mióta főzöl?
16-17 éves korom óta.
Mióta főzöl ilyen jól?
Szerintem amióta szeretek enni.
Az anyaság miben változtatta meg azt, hogy mikor és mit főzöl?- Gondolok itt arra, hogy a vasárnapi húslevest szingliként nem biztos, hogy megfőzi az ember lánya … ám ha családja van annál inkább.
Valóban nagyon átalakította az étkezésemet, főzésemet a gyerekek érkezése. És meg kell valljam: ha csak egyedül vagyok, nem szeretek annyira főzni, nekem az étel társas elfoglaltság. Ahogy a legtöbb anyukának, az én menüsoromon is jóval többször szerepelnek a gyerekek által szeretett klasszikusok, mint szeretném, úgyis mint: bolognai spagetti, paprikás csirke, rántott hús.
A gyerekeid is örökölték az evés szeretetét? Vagy megesik, hogy hozzá se nyúlnak ahhoz, amit eléjük teszel?
Hát persze, hogy megesik! Ráadásul különbözik is az ízlésük, úgyhogy kevés olyan étel van, amiért mindketten rajonganak.
Számodra mit jelent az étel, az étkezés?
Ízeket és közösségi együttlétet.
Mi az az étel, amiről nem tudnál soha lemondani?
SAJT.
Pizza vagy hamburger?
Inkább burger, bár nem vagyok egy nagy húsos. De ha, akkor legyen nagyon jó húsból, izgalmas szósszal.
Mi a tuti gyógyír szerelmi bánatra?
Mac and cheese!
Gasztroegypercesedből ki a kedvenc karaktered?
Három éven keresztül írtam a könyvet, sok ötletem volt ez idő alatt, úgyhogy nem nagyon tudnék választani közülük. Szeretem mindegyiket Károlytól, a nyugdíjas kémtől egészen a hivatásos szakítóig!
A te szívedhez melyik út a legrövidebb?
A közös együtt töltött idő.
Van -e olyan étel, amiből egyszer ettél és biztos, hogy soha többet nem kérsz belőle?
Tavaly Thaiföldön megkóstoltam a helyi különlegességnek számító sült hernyót és bogarat, ami önmagában így kisütve is elég undi, úgyhogy nem javít rajta a tálalás sem: a piacon a bogarakat beteszik egy műanyag zacskóba, majd nyakon öntik mérges zöld színű trutyival. Kipróbáltam, ha már ott jártam, de nem lesz a kedvencem.