Ben T Kadar neve egyre többször bukkan fel nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi zenei világban is – és nem véletlenül.
Nem elég, hogy sajátos stílusával és szövegeivel folyamatosan a határokat feszegeti, most éppen a menedzsment világában is új szabályokat ír. A Sunshine Talent Agency történetének legfurcsább döntésével nemcsak leszerződtette Bent, hanem rögtön társtulajdonossá is tette – anélkül, hogy ő maga pontosan tudta volna, mit is jelent ez.
Azóta dobókockák, tarotkártyák és egy abszurd szerződés irányítja a karrierjét, és minden dal megjelenése egy abszurd jogi csatározás része. A Coloré utánajárt, és megkérdezte magát Bent, hogy mit gondol erről az egészről. Spoiler: még ő sem biztos benne.
Hogyan érzed magad most, hogy te vagy az első magyar művész, aki résztulajdont szerzett egy amerikai tehetségkutató ügynökségben?
Eléggé kettős az érzés, egyrészt szuper izgatott vagyok, másrészt viszont vicces, mert nincs annyi tulajdonjogom, hogy konkrét beleszólásom legyen akár a saját menedzsmentszerződésembe. Nem hívnak meg semmilyen vezetői meetingre, és nincsen ráhatásom a dalok promóciójára. Segítenek a megjelenések promótálásában, csak szokatlan módokon. Legutóbb kockadobással dőlt el, hogy megjelenhet-e egy dalom. Elég para helyzet. Elsőre tetszett, hogy nem konvencionális módszerekkel dolgoznak, de nem tudtam, hogy ilyen asztrológiai fejtegetésekről lesz szó. Kicsit aggódom, nehogy azért ne jelenjen meg a következő dal, mert épp a Merkúr retrográdban van… pff…
Mindig is ilyen „hidakat építő” típus voltál? Van valami, amit gyerekkorodból hoztál magaddal ebben a szemléletben?
Abszolút! Gyerekkoromban imádtam LEGO várak között hidakat építeni. Azóta kiterjesztettem ezt a zenére is, több nemzetközi kollaborációm is volt. Nagyon izgalmasnak érzem, hogy összekössem az embereket a zenén keresztül.
A Sunshine döntése, hogy kizárólag rád összpontosít, szerinted hogyan hat majd a karrieredre és a művészetedre?
Valami csoda folytán vagy világsztár leszek nekik köszönhetően, vagy nem fogok tudni megírni egy hangot se anélkül, hogy a tulajdonjog ne hozzájuk kerüljön. Nem is tudom, ez hogy lehetséges. Itt is megköszönöm minden olvasó ügyvéd segítségét, aki „bro bono” megszán a szaktudásával, és segít kilépnem ebből a szerződésből.
Amelia Borealis, a Sunshine Talent Agency alapítója szerint te vagy az „egyetlen esélyük”. Te hogy látod ezt a felelősséget, és mennyire motivál vagy nyomaszt?
Amelia mond sok mindent, de szerintem bármit írt fel neki az orvos, azt már egy ideje nem szedi. Nyugodtan hozzátok ezt le, ha megkérdezne, elmondanám neki is. Ez az előnye annak, hogy nemcsak a menedzserem, hanem az üzlettársam is, nem kell véka alá rejtenem a véleményem. Múltkor postagalambbal küldetett egy felszólítást, mert magyarul válaszoltam egy kommentre Instán. Amúgy nagyon támogató, minden dal- és megjelenésötletem nagyon tetszik neki. Azt mondja, hogy a végén úgyis a tarotkártyák döntik el, hogy lesz-e belőlük valami. Örülök a támogatásnak, viszont az kissé nyomaszt, hogy levegőt nem tudok venni anélkül, hogy ne tudna róla az ügynökség.
A „magyar álom” fogalmát hoztátok be a köztudatba. Te hogyan definiálnád ezt az álmot?
Erről nem sok fogalmam van sajnos. Ez még azelőtt a vezetés fejében volt, hogy képbe kerültem volna, ők is faggatnak rendesen, hogy a gulyástól a lángosig mi a titka a sikerünknek. Elvileg Amelia még januárban eljött Budapestre, meglátta a Pap László Sportarénát, és valami belső sugallat alapján azt érezte, hogy ez biztos a Madison Square Garden-nél is jobb helyszín. Szerintük mi magyarok tudunk valamit, és szeretnék felfedezni, hogy ez micsoda.
Úgy hallottuk, hogy egy új EP-n dolgozol. Milyen dalok várhatók rajta? Lesz-e ezen külföldi kollaboráció? Milyen módon fog ez működni az ügynökséggel való szerződés keretein belül?
Egy ötdalos kislemezen dolgozom, igen. Az új számokban ki szeretném próbálni magam legalább egy kitekintés erejéig a magyar nyelvű pop és hip-hop világában, ami egyelőre elég nehéznek tűnik, mert az ügynökség az eddigi magyar dalokat megvétózta. A szerződésemben benne van, hogy nem énekelhetek vagy nyilatkozhatok magyarul. Ezeket a sorokat is egy fordító program segítségével írom. Lesz külföldi kollaboráció a szlovén Haloban zenekarral. Eddig talán a legbiztosabb megjelenés az összes közül, az ügynökség meglátta, ahogy a srácok Adidas-melegítőben kiszállnak egy Audi-ból, és nem merték elutasítani az ötletet.
Mit üzennél azoknak a fiatal művészeknek, akik szeretnének egyszerre művészek és üzletemberek lenni?
Legyetek körültekintőbbek, mint én, olvassátok el a nagyon apróbetűs részeket is, és semmit ne írjatok alá anélkül, hogy egy jogász ne látta volna. Vagy inkább ne írjatok alá semmit. Sehogy se. Nem éri meg. Csak írjatok dalokat megkötés nélkül, az legalább fun.
Ha most írnál egy dalt az egész Sunshine Talent Agency-s kalandról, mi lenne a címe?
Ben T Kadar – Ne írd alá! (Angol nyelvű átirat)
