„Balin könnyen feltalálja magát az ember” – interjú Nagy Zsófiával

Coloré: A pandémia kitörésekor, 2020 elején épp Balin nyaraltatok, amikor a járványügyi korlátozások miatt lezárták a szigetet, és ti ott rekedtetek – így a két hónapra tervezett utazásból kétévi vakáció lett, akárcsak Jules Verne regényében. Hogy találtátok fel magatokat a világ másik felén?

Nagy Zsófia: 2020 február végén érkeztünk Balira, és április végéig maradtunk volna, ha a covid miatt nem zárják le a szigetet. Mivel az utazási tilalom miatt az itt ragadt külföldiek automatikusan ún. emergency visát kaptak (vészhelyzeti vízumot, amivel bárki maradhatott a szigeten), így nem igyekeztünk hazajutni. Bonyolult is lett volna, és a világban eluralkodó félelem miatt úgy gondoltuk, biztonságosabb maradni. Akkor még nem feltételeztük, hogy akár évekig is eltarthatnak a lezárások… Eléggé kiváltságos helyzetbe kerültünk, mert bár itt is voltak korlátozások, sokkal nagyobb mozgásterünk volt, mint Európában lett volna. És mivel jó ideig nem érkeztek turisták Balira, nagyon csendessé, békéssé vált a sziget, megmutatta az igazi arcát. Itt könnyen feltalálja magát az ember: örök nyár van, gyönyörű a környezet és a táj, ráadásul ez a jóga és meditáció Mekkája, ami az életünk fontos része – mi kellhet még…?

Sok külföldi sorstársatok volt? Alakultak expat vagy magyar közösségek?

Nagyrészt azok maradtak itt, akik vagy eleve itt éltek már, vagy a letelepedést tervezték, és rajtuk kívül akadtak olyanok is – mint például mi –, akik egyszerűen jól érezték magukat, és nem kellett feltétlenül hazamenniük. Nekünk voltak már itt magyar és külföldi ismerőseink, velük természetesen tartottuk a kapcsolatot, és segítettük egymást, ahogy tudtuk. Alakultak új barátságok és Facebook-, valamint Whatsapp csoportok is, különböző érdeklődési köröknek megfelelően. Emellett voltak, vannak különböző közösségi kezdeményezések, esetenként egészen nagy víziókkal és projektekkel. 

Mi tetszett meg a szigetben, mitől speciális ez a hely?

Párom, Gábor, nagy szerelmese a helynek, már többször járt a Balin. Nekem ez volt az első alkalom, hogy ilyen messzire utazzam az otthonomtól. A sziget gyönyörű, elképesztően gazdag állat- és növényvilággal. Mindenféle klíma fellelhető: az óceán közelében nagyon meleg van, a dzsungelben nagy a páratartalom, a hegyekben pedig tud hideg lenni… vagyis igencsak sokszínű a hely.

Imádom a különleges madarakat, a lenyűgöző vízeséseket, csodálattal nézem az óceán erejét és a vulkánok monumentalitását. Egyszerűen nem tudok betelni ezzel a sok zölddel, amit nap mint nap látok, és a sokféle egzotikus növénnyel, ami gyakorlatilag bárhonnan képes kinőni.

Nagyon szeretem a helyi gyümölcsöket, amik közül több szezonális, de mindig akad olyan, amit éppen imádni lehet.

A vallás, a kultúra és a mentalitás is egészen más, mint Európában…

A sziget azért is különleges, mert a balinéz emberek nagyon vallásosak (a balinéz hinduizmust gyakorolják), és komolyan veszik a mindennapi életüket is meghatározó tradíciókat. Minden háznál van családi templom, és a falvak, települések is rendelkeznek saját templomokkal, ahol imádkoznak és különféle ceremóniákat tartanak. Rengeteg ünnepük van – például a holdciklusokat is ünneplik -, amelyeken hagyományos öltözéket viselnek, és sok felajánlást, ajándékot visznek és helyeznek el az isteneknek, füstölő, szenteltvíz és áldások kíséretében, a lakóhelyükön és/vagy egyéb szent helyeken.

Vallásuk szerint mi mind Isten szent alkotásai vagyunk, neki köszönhetjük a létezésünket, ezért a hálájuk kifejezéseként végzik ezeket a rítusokat. Valamint úgy tartják, hogy az emberiség két világ – a Fent és Lent – közötti egyensúlyt hivatott fenntartani, ezért mindkét világ felé tesznek felajánlást. A ceremóniáikon tradicionális énekkel, zenével és tánccal  ünnepelnek. A helyiek nagyon kedvesek és segítőkészek, minden helyzetben feltalálják magukat és optimisták. Hisznek a napi áldásokban és áldozathozatalaikban. Saját naptáruk van, ami 210 napból áll, és az éveket meghatározott szabályszerűségek alapján kalkulálják.

Speciálisak a vízi templomaik, amik szent helynek számítanak, és különleges alkalmakkor, ünnepekkor tiszteletteljesen látogatják őket. Ezeket nem úgy kell elképzelni, mint a mi templomainkat, hanem általában vízesések szent helyei funkcionálnak templomként. De nemcsak a vizeket, a hegyeket és az anyaföldet is szentként tisztelik.

Bali nemcsak vakációs úti célként népszerű, hanem lakhelyként is: egyre többen döntenek úgy, hogy a földi paradicsomba költöznek – a magyar sztárok közül például Edvin Marton hegedűművész vagy Horvát Éva ex-modell is ott él a családjával. Mihez tud kezdeni mondjuk egy magyar Balin? Miből lehet ott külföldiként megélni?

Külföldiként nem egyszerű munkát vállalni, mert az állam keményen védi a helyiek munkavállalási jogait.

Mivel a sziget gazdasága főleg a turizmusra épül, ezért sokan a vendéglátás, idegenforgalom területén próbálkoznak. Leginkább befektetnek, vállalkozásokat indítanak – ruházati- és ékszer üzleteket, vagy éppen éttermet nyitnak, helyi kézműves termékekkel kereskednek – és helyieket alkalmaznak.

Sok az influenszer, vannak kifejezetten a turistáknak kiépített fotós helyek, ahová az utazók előszeretettel járnak. De sokan dolgoznak távmunkában is, a párom is így végzi például a hangmérnöki munkáit. Én jelenleg a kettőnk által kidolgozott holisztikus alternatív terápiát alkalmazom (SubSonic Shiatsu) és háztartást vezetek.

Itthon az él a köztudatban, hogy Balira „csak” elutazni kerül sokba, ott lenni már nem drága. Ez valóban így van?

Ebben a nehéz, covidos időszakban a balinézek méginkább rá voltak szorulva az itt lévő külföldiekre, így az árakat egészen alacsonyan tartották. A karantén idején egy két hálószobás lakás vagy ház (itt villának hívják) havi bérleti díja 150-200 ezer forint körül mozgott, ma pedig egy budapesti átlagos lakbérrel lehet számolni. Az autó vagy motor bérleti díja mérettől függően változik. Utóbbi itt alap, hiszen szinte mindenki két keréken közlekedik – ezek díja havonta 17-20 ezer forinttól kezdődik. Az élelmiszerre fordított pénz összege az ember igényeitől függ. Vannak nagyobb szupermarketek, ahol bármit meg lehet vásárolni, amit otthon is, de az import nyugati áru itt is drága. A piacokon, illetve a helyi árusoknál viszonylag olcsón meg lehet venni a zöldségeket, gyümölcsöket. Ha el szeretnél menni étterembe, akkor a balinéz vendéglőkben általában kedvezőbb áron lehet étkezni (kb. 500-1500 forint között mozog egy főétel), mint egy külföldi által üzemeltetett helyen (ez már csak azért is van így, mert azoknak még helyi külön adót is felszámolnak). És vannak fantasztikus vegán, vegetáriánus éttermek, ahol európai áraknak megfelelő menüket ehetsz, 2-3000 forinttól kezdődően.

Sokat hallani arról, hogy Balin a hulladékgazdálkodás nincs megoldva, veszi fel a szigetet a szemét, és sokszor nemcsak delfinekkel úszik az ember a türkizkék vízben, hanem műanyag zacskókkal és palackokkal. Ki szemetel? A helyiek vagy a turisták?

Igen, ez sajnos valóban így van. A szemét mértéke függ az óceáni áramlatoktól is, mert sok szennyeződés érkezik a környező szigetekről, például Jáváról. Nekem hatalmas sokk volt, amikor a ráják közt akartam búvárkodni, és végül műanyagokkal teli vízben találtam magam. Düh, szomorúság, elkeseredettség lett úrrá rajtam. Gáborral elhatároztuk, hogy valahogy részt kell vennünk a helyi műanyagszemét kérdésének megoldásában. Voltunk ún. beach cleanupokon, azaz a tengerparti szemétszedéseken. Valamint támogattunk (készpénzzel) egy úgynevezett Plastic Exchange kezdeményezést, amely arra volt hivatott, hogy a helyieket bevonja, illetve motiválja őket a környezetükben lévő műanyaghulladék összegyűjtésére, amit aztán rizsre – itt ez az egyik alapeledel – lehetett beváltani. Covid idején jól jött a helyieknek az élelmiszer akció. Emellett alakultak mindenféle környezeti károkat megszüntetni kívánó összefogások, mint például a sungai watch. Tehát kezdeményezések, összefogások vannak, de nagy szükség volna a helyiek oktatására, mert mint mindenhol, az emberek környezettudatossága gyerekcipőben jár. A párom tervezi, hogy helyi barátokkal összefogva oktatóvideókat készít, és azokat a helyi iskolákban terjeszti majd. De azt se feledjük, hogy ez egy sziget, ahol a hulladékproblémák megoldása sosem egyszerű.

Egyszer hazalátogattatok, aztán vissza is mentetek. Mik a terveitek, maradnátok hosszabb távon?

2021 nyarán mentünk haza, másfél év után, mert már igencsak hiányozott a család és a barátok, és volt több elintézendő dolog is otthon. Szeretnénk maradni, de nem egyszerű itt letelepedni. A hosszabb távú itt tartózkodást lehetővé tevő vízumok, amik munkavégzésre, befektetésre adnak lehetőséget, eléggé drágák, és állandóan változnak az ezekre vonatkozó szabályozások.

Az teljesen lehetetlen, hogy külföldi magánszemélyként csak úgy ideköltözöl és házat, telket veszel. Mindenki vagy cégen keresztül vásárol, vagy úgynevezett hosszú távú lízing konstrukcióban (25-30-50 év) veszi a telket, házat, ahol élni szeretne. Állampolgárságot sem adnak, még akkor sem, ha a férjed vagy feleséged indonéz, és közös gyereketek lesz.

Csak speciális vízumot lehet igényelni, amit szintén meg kell újítani bizonyos időközönként. Mi barátokkal közösen céget alapítottunk, ami megoldotta egy időre a vízumkérdést, és bizonyos tevékenységek végzésére is lehetőséget biztosít. Egyelőre azt tervezzük, hogy a januárban lejáró vízumunkat meghosszabbítjuk, aztán majd meglátjuk hogyan alakulnak a dolgok itt és a nagyvilágban. Tudod, ember tervez…

Ha Gábor további képeit nézegetnéd a mesés Baliról, kattints IDE!

Magyarok külföldön

Szívesen olvasnál még olyan magyarokról, akik érdekes életutat jártak be külföldön? Akkor ajánljuk régebbi interjúinkat:

Haragos Szidónia egyetemi tanár, Dubaj: Ha azt mondják nekem, hogy hercegnőket tanítok majd, fel sem fogom

Ravasz Regan Erzsébet hálózatkutató biológus, USA: Karikó Katalin megérdemelné a Nobel-díjat

Orendt Gyula operaénekes, Berlin: A taps függőséget okoz