Mi az, amit az emberek rosszul feltételeznek róla, hogy jött a TikTok-csatorna ötlete, és vajon mit dolgozna, ha nem színész lenne? A Karinthy Színház társulatát immáron húsz éve erősítő Balázs Andival beszélgettünk, aki azt is elmesélte, hogyan hatott az életére Kasszás Erzsi.
Coloré.hu: Hogy indult a színészi karriered? Volt valamilyen meghatározó élményed, ami elindított ezen az úton?
Balázs Andi: Hamar kiderült számomra, hogy valószínűleg ez lesz az utam. Nagyon vonzottak a színházi és a kamaraelőadások, szerettem regényeket, novellákat, színdarabokat olvasni. Tízévesen már A velencei kalmárt bújtam, ami nehéz olvasmány, de valamiért élvezetesnek tartottam. Ez kikövezte az utamat a vers- és prózamondó versenyek világáig, Kazinczy-érmes lettem, illetve diákszínjátszóztam. Gyorsan megtetszett ez a varázslatos világ, könnyedén belesiklottam. Az érettségi évében mindent egy lapra tettem fel, a továbbtanuláskor csak a Shakespeare Színművészeti Akadémiát jelöltem meg. Abban az évben Kishonti Ildikó indított osztályt, és azt mondtam, hogy oda szeretnék menni, máshová nem. Olyan szerencsés vagyok, hogy felvettek, 2002-ben végeztem el, úgyhogy ebben az évben jubilálok a színészi pályán. Több, mint nyolcvan bemutató, sok szép mozi- és tévéfilm, sorozat van a hátam mögött, de a legfontosabb, hogy nagyon jó pedagógusaim voltak és egy támogató családom, akik lehetővé tették mindezt.
Van valaki a családodban, aki szintén szakmabeli?
Nincs. Dolgozó munkáscsalád gyermeke vagyok, nem értelmiségié, de az irodalom, az olvasás szeretete mindig megvolt. Drága édesanyám rengeteget olvasott, mindig volt a kezében könyv, anélkül nem tért nyugovóra. Szinte minden évben elolvasta a Háború és békét, mellette persze a ponyvaregényeket is, a könyv központi tényező volt az életünkben.
Ha nem színésznő lettél volna, szerinted ma mit dolgoznál?
Mire odakerültem, hogy színész legyek, három szakma is volt a kezemben. Tanultam cipőfelsőrész készítést, így ismerem a folyamatot egészen a tervezéstől odáig, hogy a talpára kerül a teteje. A divat is mindig érdekelt, úgyhogy ruhagyártóként érettségiztem, ezenkívül foglalkoztatott, hogy az emberek miért fájlalják a testüket, így egy masszőriskolát is elvégeztem.
Ezek szerint ha neadjisten jönne egy újabb lezárás, nem kellene téged félteni, mert több lábon állsz…
Igen, az első lezárás alatt nagyon nagy hasznát vettem a varrási képességeimnek, karitatív alapon varrtam maszkokat idősek otthonának, kórháznak, akinek épp igénye volt rá. Elfoglaltam és hasznosnak éreztem magam, közben pedig még örömet is szereztem ezzel.
Áttérve a színházra: melyik darabod volt a legnehezebb az elmúlt húsz évben?
Fizikálisan és mentálisan is Stephen King Tortúrája volt a legnehezebb, amit tíz évvel ezelőtt mutattunk be először, akkor még Réti Barnabással, ma pedig Árpa Attilával játsszuk. Nagyon nehéz volt a nőt átengedni magamon és hagyni, hogy uralma alá kerítsen héttől fél tízig. A próbafolyamat alatt is rengeteget tanultam magamról, a színjátszásról, a kitartásomról. Annie Wilkes nem egy egyszerű figura, elég összetett ahhoz, hogy az embert fizikailag és lelkileg is jól megdolgozza. Úgyhogy ezt tartom a legnehezebbnek.
És melyik a legkedvesebb számodra?
Olyanból rengeteg van. Nagy kedvencem Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője, ami a mai napig műsoron van, egy nagyon szívmelengető darab. Hét éven át játszottam benne Lonkát, de aztán átadtam az eladósorban lévő lány szerepét másnak, hiszen természetes, hogy az ember kiöregszik egy-egy szerepből. A Lovagias ügy című darabot is szerettem, amit Verebes István rendezett és Bajor Imre volt benne a partnerem, ott volt még a Dollárpapa előadásunk, ahol Sztankay István volt a főszereplő.
Nagyon szerencsés vagyok, mert sok olyan igazi legendával játszhattam együtt és foghattam a kezüket a tapsrendben, ami a mai napig nagyon jó útravalót biztosít erre a pályára. Schubert Éva, Csala Zsuzsa, Pécsi Ildikó, Oszter Sándor, és még sorolhatnám tovább a neveket.
Rajtuk kívül ki még az a színész, akivel minden álmod, hogy egy színpadon állhass?
Rengetegen vannak! A magyarok közül is sokuk művészetét nézem csodálva, és csak azért nem mondok nevet, mert babonás vagyok, hátha összehoz még velük a sors. Akivel már nem lehet, de szívesen játszottam volna együtt, az Robin Williams. De egy jó Sophia Loren-, Belmondo- vagy Alain Delon-filmben is benne lettem volna. Sokszor kérdezik, hogy van-e szerepálmom, én pedig azt szoktam mondani, hogy emberálmaim vannak.
Akik a színházból még nem ismertek, azoknak 2017-ben lettél ismerős a CBA Kasszás Erzsijeként. Milyen pozitív és negatív hozadékai voltak a szerepnek?
Mivel ez a nő, akit játszottam, enyhén szólva is a normálistól eltérő volt, ezért tisztában voltam vele, hogy megosztó lesz. Ezzel teljesen jól számoltam, és nem tudok negatívumot mondani a helyzettel kapcsolatban – a mai napig csak a pozitív hatásait élvezem. Ha nem lett volna, senki számára nem vagyok ma érdekes, de biztos voltam benne, hogy egyszer csak lesz lehetősége Balázs Andinak is kilépni a reklámszerep mögül. Így is lett: Horváth Tomival a Nagy Duettben szerepeltem, és a karakter mögül végül előbújhattam én. „Kasszás Erzsi” sok mindenben megkönnyítette a dolgomat, nem kellett többé bemutatkoznom, és új kapukat nyitott meg.
A Nagy Duetten kívül még számos más showműsorban láttunk téged. Volt olyan felkérés, amire nemet kellett mondanod, mert nem fért bele neked?
Jaj, hogyne, sokkal többször mondtam nemet, mint igent. Amelyekre igent mondtam, ott vagy a stáb, vagy a minőség, vagy a kihívás miatt tettem, mert jó kalandot láttam benne. Szeretem kipróbálni magam bizonyos helyzetekben. A Konyhafőnökben például valószínűleg azért nem működtem jól, mert hiába tudok főzni, a kapkodás és a versenyszellem közepette ez nem ment. Kipróbálhattam az élő műsorvezetést, amikor felkértek, hogy legyek társműsorvezető egy héten át egy délelőtti, csajos magazinműsorban. Háromszor ájultam el, persze képletesen – kiderült, hogy ez nem az én világom, viszont szuper jó kaland volt.
Minden munkád mellett még tanítasz is, méghozzá a Talent Stúdióban, hogy jött ez a lehetőség?
Öt évvel ezelőtt kerestek meg, és nekem mindig is volt kedvem gyerekekkel foglalkozni, szeretem a kölyköket és hála Istennek ők is engem. A szemükben se felnőtt, se gyerek nem vagyok, hanem valahol a kettő között, és ezért előszeretettel nyílnak meg nekem. Önismeret és önfejlesztő órákat tartok két korcsoportban, és borzasztó büszke vagyok, hogy az Év Tanárának is megválasztottak egyszer a Talentben. Mindig izgalmas a velük való munka, szeretem őket kibontogatni.
Gondolkoztál valaha azon, hogy teljes állású tanár legyél?
Amikor megkérdezték gyerekkoromban, hogy mi akarok lenni, akkor soroltam, hogy: állatorvos, állatidomár, bármi, csak állatos legyen. Utána jött a listán az orvos, színész, énekesnő és a tanárnéni – úgyhogy igen, mindig ott volt az életemben a gyerekekkel való foglalkozás. Most is nagyon jó érzés, hogy négy-öt év távlatából is megkeresnek azok, akiket tanítottam a Talent Stúdióban, és azt mondják: “Annyira igazad volt, és annyira köszönöm neked!”
Tartod velük a kapcsolatot?
Nagyon sokukkal igen, eljönnek megnézi a színházban, és sokszor összefutunk munkák kapcsán is. Szinkronizálás közben egyszer csak ott állnak mellettem, és mondják, hogy “Andi, lehet, hogy már nem emlékszel, de 2019-ben én is a Talentbe jártam”.
Ha már fiatalok: a TikTokon is aktív vagy a humoros tartalmaiddal, sokan követnek téged. Hogy jött az ötlet?
Pontosan a Talentből kiindulva. Hiszem azt, hogy a gyerekektől nem szabad elvárni, hogy az én szintemen informálódjanak, hiszen azok az oldalak, hírportálok, amiket én 44 évesen olvasok, egy tizenévest nem biztos, hogy érdeklik. A TikTokhoz hasonló platformokon tudom jobban megismerni őket, a világukat, az ízlésüket, a trendeket, a dolgokat, amik befolyásolják a személyiségfejlődésüket. Ezért szeretném megismerni azt a felületet, ahol az ő korosztályuk jelen van. Itt látom, hogy mit szeretnek, mi az épp aktuális zenei trend. Menőnek érzem, amikor az egyik tanítási órán mondanak valamit egy híres TikTokerről, én pedig rávághatom, hogy tudom ki ő.
Attól a pillanattól kezdve más lesz a viszonyom a gyerekekkel, mert látják, hogy fontos számomra, mit gondolnak és mi érdekli őket. Sokszor beszélgetünk erről is az órákon, az előadókról, az internet veszélyeiről, a hamis képekről.
Te kiket követsz szívesen a felületen?
Nagyon sok mindenkit, szeretem az inspiráló embereket. Új felfedezettem például a laszlo_vagyok csatorna, aki igényes, vicces, de mély tartalmú videókat tölt fel az életről, ügyintézésről és hasonlókról. Igyekszem az értelmes oldalakat követni, amellett, hogy természetesen én is a szórakozásért megyek oda föl, és szeretem a kutyás, főzős, vicces videókat.
Van olyan, aki azért megy el téged megnézni a színházban, mert látott TikTokon?
Persze, pont múlt héten osztottam meg ott egy színházas dolgot, és három lány az alapján döntött úgy, hogy eljönnek megnézni.
A TikTokon (is) sokszor belefut az ember negatív kommentekbe, te milyennek látod ott a közössége(de)t?
Ha bárki csúnyát kommentel, törlöm és tiltom, az elejétől kezdve, és így teszek az Instagram-oldalamon is. Tudom, hogy nehéz, de én előszeretettel dobálom ki az ilyen embereket, nem kell olyanokat magunk mellett tartani, akikben rosszindulat van. Számomra nem az a lényeg, hogy minél többen legyenek, hanem akik ott vannak, azokból egy minőségi csapat jöjjön össze. Büszke vagyok arra, hogy a hetvenegyezer ember közül, akik az Instagramon követnek, ha három havonta egy embert tiltanom kell, akkor sokat mondok. Nem adok nekik platformot, , viszont kiállok egy csomó ember mellett, értelmes beszélgetéseket próbálok generálni, és ha kell, harcba szállok és vitatkozom.
Szponzoráció miatt szoktak megkeresni cégek? Hogy állsz hozzájuk?
Ó, hogyne, minden nap van ilyen. Csak azt vállalom el, aminek van a háttérben meghúzódó értéke, és itt nem az anyagiakra gondolok. Kettőt vállaltam eddig, az egyik az HBO-nál egy hatrészes sorozat népszerűsítése, a Gorenjénél pedig energiatakarékosságra való felhívással egybekötött gépek hirdetéséről volt szó. Előszeretettel támogatok viszont kisvállalkozókat is, természetesen őket nem pénzért. Ha például valaki megkeres, hogy kézzel rajzolt képeslapokat árul ,szívesen megosztom meg az Insta-storymban. Hiszen, ha ez segít abban, hogy minél több emberhez eljusson, akkor miért ne segíthetnék?
Mivel kapcsolódsz ki?
Olyan szerencsés vagyok, hogy a színház egyben a hobbim. Jövő héten például minden nap játszom majd, és minden este mást, ez pedig csodálatos. Egyébként szeretek filmeket nézni, odavagyunk a sorozatokért, és szeretem etetni a barátaimat.
A most futó darabjaid közül melyiket ajánlanád az olvasóknak?
Mindet ajánlom, de általában a legújabbat szoktam kiemelni, ez most a Fat Pig című darab, aminek januárban volt a bemutatója. Nagyon érdekes társadalmi kérdést jár körbe: hogyan befolyásolja a környezet egy molett hölgy és egy sármos férfi őszinte szerelmét. Mi van akkor, ha megtudják a munkahelyén, hogy egy kövér nővel él, hogyan piszkálják őt, és hogy térítik le a boldogság útjáról? Mit tűrünk el azoktól az emberektől, akik sokszor nem is tartoznak bele az életünkbe? Miért választjuk a boldogság helyett a boldogtalanságot azért, mert “jaj, mit fognak mondani’?
Mi az, amit rendszeresen rosszul feltételeznek rólad az emberek?
Azt gondolják, hogy mindig vidám vagyok, aztán meg nagyon sokat látnak bőgni – néha ettől kissé megijednek. Most indult a Csináljuk a fesztivált című műsor, és minden adásban van egy rész, ahol Balázs Andi bőg. Ilyenkor láthatóvá válik, hogy egyébként egy szuperszenzitív, a világra maximálisan érzékeny ember vagyok. De az igazi szomorúságomat csak bizonyos körök láthatják.
