Ha te is azok közé tartozol, akik fazékban forralt, cukorral édesített és citromlével – jobb időkben citrommal – savanyított fekete teán nevelkedtek, akkor értjük egymást. Imádtam a jó kis limonádé-szerű meleg italt, mert fogalmam sem volt róla, hogy milyen szerteágazó és kifinomult a valódi, minőségi teák világa. Persze, az anyukám és a nagymamám forró, cukros-citromleves teáját még mindig szívesen iszom néhanapján, ha kapok, de már tudom, hogy annak a klasszikus teakultúrához viszonylag kevés köze van. A teának ma már világnapja is van, és bár igen messze vagyunk május 21-től, témánk mégis aktuális: eljött a forró teák ideje, a minket csípős reggelekkel ébresztő ősz!
Filterrel vagy anélkül?
A wikipédia szerint a tea nevű ital a camellia sinensis, vagyis a teacserje szárított leveleiből, rügyeiből, vagy szárából készülő főzet. Teának nevezzük ezen kívül a tealeveleket nem tartalmazó, más szárított növények, továbbá gyógynövények, fűszerek vagy gyümölcsök főzetét is.
Filterben alig száz éve fogyasztjuk, és ebből ötven év kellett ahhoz, hogy a világon elterjedjen ez a forma, hiszen a klasszikus teakultúrával bíró társadalmak mélyen megvetették az apró zsákocskákba tömött tealeveleket. Illetve, magát a gyakorlatot!
A filter elterjedése egy amerikai kereskedő, bizonyos Thomas Sullivan nevéhez fűződik, aki úgy próbálta növelni az üzlete forgalmát, hogy termékmintákat küldött a vásárlóinak. Ezek a termékminták voltak az apró selyemzsákokba porciózott tealevelek, amiket a vásárlók azonmód leforráztak, és úgy fogyasztották el. Nem kellett sok, és a nők rájöttek, hogy mennyivel egyszerűbb így teázni, mint adagolni, szűrni, és tealeveleket kapirgálni az edények faláról.
Azonban hiába kötik az ő nevéhez a filteres tea elterjedését, valójában két amerikai nő, bizonyos Roberta C. Lawson és Mary Molaren már egy szűk évtizeddel korábban bejegyeztették a szabadalmat, azonban nem tudták kihasználni az ebben rejlő üzleti lehetőséget. Ők azt elégelték meg, hogy nem tudnak kis mennyiségben teát készíteni, ezért találták ki a Tea-Leaf Holder-t, vagyis teafűtartót, amit akkor még pamutból varrtak.
A szivárvány minden színében
A teák a fehértől a feketéig majdnem minden színben léteznek, és ez nem túlzás, ha a csodás gyümölcsteákat is ide vesszük. Eredetileg azonban ezek nem tartoznak a klasszikus alapteák közé, noha az eredeti lista is igen sokféle, különböző mértékben oxidált és fermentált tea fajtából áll. A két legismertebb, a fekete és a zöld tea közötti különbség a feldolgozás módjában rejlik. A fekete tea esetében a levelek hosszas oxidáción esnek át, míg a zöld tea elkészítésénél az oxidációs folyamat rövid. Az oxidálódás folyamata a tealevelek szüretelésétől nagyjából 24-100 órán át tart, és állandó, 25 fok körüli hőmérsékleten való száradást, barnulást jelent.
Fehér tea: A teacserje fiatal, oxidálódástól mentes levelei.
Sárga tea: Enyhe erjedés után nedves ruha alatt gőzölik, ettől lesz sárga a színe.
Zöld tea: Natúr, de kifejlett, alig oxidálódott tealevelek.
Oolong: A tealeveleket az oxidáció közepén vették ki a folyamatból.
Fekete tea: Eredetileg ez vörös, a főzet színe alapján. Az oxidációs folyamat hosszas, így sötét és karakteres ízű ital az eredmény.
Puer: A puer a valódi fekete tea. Ezeket a hosszasan oxidált teákat gőzölik majd tömbösítik, és akár évtizedik is tárolják, míg a többi teafajtát általában a termelés évében elfogyasztják. Itala majdhogynem koromfekete.
Így készítsd!
A tea készítés gurui azt tartják, hogy bár a te erőssége ízlés dolga, mégis, érdemes megtartani bizonyos arányokat, hogy a tealevelek jellege és minősége igazán érvényesülni tudjon.
A tea levelek mennyisége általában 4-7 gramm között ideális, nagyjából 200 milliliternyi vízhez.
A hőmérséklet kulcskérdés, hiszen minden teatípust más hőmérsékleten kell elkészíteni. Általános szabály, hogy a zöld tealevelekhez alacsonyabb (nyolcvan fok körüli) , a sötétebb, erőteljesebb teákhoz pedig magasabb hőmérsékletű (száz fok körüli) vizet használjunk.
Az áztatás ideje is fontos, hiszen ha túl sokáig áztatjuk a tealeveleket, fajtától függetlenül csersavas és keserű lesz az íze. Általában igaz, hogy az áztatási időre a zöld és az oolong teák a legérzékenyebbek. Ezt tapasztalhatjuk odahaza, egy átlagos filteres zöld teával is, aminek savas, torokkaparó íze lesz, ha öt-hat percnél tovább hagyjuk a forró vízben.
Eltartott kisujjal?
Bár a köztudatban még mindig az előkelő, arisztokratikus magatartás egyik mozzanata az eltartott kisujjal való teázás, valójában ennek az eredete igencsak prózai. Amikor még a fül nélküli csészékből itták a teát, az emberek igyekeztek a forró csészefalat a legkevesebb ujjal megfogni. A legkisebb ujj volt a leghamarabb nélkülözhető a csésze biztonságos megtartásában, ezért terjedhetett el ez a szokás az elegáns teázás mozzanataként.
Azonban még Lady Violet (Downtown Abbey) is öt ujjal tartja a teáscsészét, és kifejezetten nevetséges, bazári majom szokásként aposztrofálja az eltartott kisujjat.
Brew-ha ha
A helyes tea ivásnak azonban vannak arisztokratikus szabályai, még ha a kisujj eltartása nem is tartozik közéjük.
A délutáni tea nem egyenlő az uzsonnával, a tejet pedig mindig utoljára adjuk hozzá. A teáscsészét úgy tartjuk helyesen, hogy ha a hüvelykujjat és a mutatóujjat a fogantyúba akasztjuk. Üljünk egyenes testtartással, szalvétával az ölünkben.
A csészét emeljük a szánkhoz, ne pedig mi hajoljunk előre, ne szürcsöljük és ne fújjuk, ha forró a tea. Az apró kortyok között helyezzük vissza a csészét a csészealjra, és véletlenül se tartsuk el a kisujjunkat.
A teakeverést is lehet profin csinálni, nem pedig barbár módon, ahogy Lady Violet mondaná. Kezdjük a keverést tizenkét óránál, és finoman hajtsuk a kanalat nyolcas alakban előre és hátra, eszünkbe se jusson a csésze falát karcolgatni, főképp nem ütögetni és ezzel zajt csapni. A kanalat sose hagyjuk a csészében, egyszerűen tegyük a csészealj jobb oldalára, és ügyet se vessünk rá többé!
Néhány érdekes szokás a nagyvilágból:
Angliában nem a citromos teához öntenek tejet, hanem a már-már kávé erősségű fekete teát lágyítják egy kis tejjel, ezzel kiegyensúlyozva az ízt, és megszelídítve a koffeint hatását.
Indiában jobbára chai-t isznak, amit gyömbérrel, kardamommal és fahéjjal ízesítenek, és igencsak megédesítik. Ugyanez a szokás Pakisztánban és Oroszország egyes területein.
Hazánkban is egyre népszerűbb a maté tea, amit a kávé vagy a fekete tea kiváltására szoktak ajánlani. Minimális koffein tartalma ellenére kiválóan üdít, frissít. Dél-Amerikában népszerű ital, egyes helyeken közös edényből, szívószállal fogyasztják.
Japánban általában zöld teát isznak, elkészítési és fogyasztási szabályai igencsak szigorúak.
Marokkóban menta teát isznak, amit hagyományosan ezüst teáskannából töltenek ki a vendégeknek, vagy az üzleti megbeszélések alkalmával. Fogyasztása szertartásos, visszautasítani sértés.
A nyitókép forrása: Getty Images