Gyönyörű színekkel kényeztet bennünket az ősz, pontosabban a minket körülvevő flóra, azaz a hazai növényvilág. De pontosan mit látunk? Gyakran fogalmunk sincs, mi az a csodás narancsszín bogyó, ami szinte kirobban a novemberi szürkeségből, vagy, hogy milyen faj az a bordó-lila fa, ami őszönként rendre feltűnik a járdák mentén. Németh Ákos kertész segítségével sorba vettük a ragyogó színek gazdáit.
Tűztövis – Pyracantha
Tűztövis a neve annak a dús, narancssárga bogyókkal teli sövényfélének, amit olyan gyakran látunk az esős, szürke őszi környezetből kitűnni, amikor az utcán sietve fölpillantunk a gallérunkból. Mivel igen szúrós, átmászni nem ajánlott rajta, ellenben a madarak kedvenc csemegéje. Örökzöld leveleivel csodaszép látványt nyújt, és érdekesség, hogy az az almafélék alcsaládjába tartozó cserjeféle a hetvenes évekig nem volt ismert hazánkban, hiszen délszaki növény, és nem létezett faggyal szemben ellenálló fajtája.
Madárbirs – Cotoneaster
A madárbirs, ami a bonsai kertészek egyik nagy kedvence is Kínából származik, de több európai országban is kivadult a kertekbe való betelepítés után, ami azt jelenti, hogy most már vadon is él és terjed. A cserjék megnevelhetetlen rebellise tehát egy igen ellenálló, majdhogynem öntörvényű fajta, ami félörökzöld, vagyis enyhébb teleken megőrzi a lombját. Szépségét adja, hogy bogyói mellett a zöldből sárgába váltó levelekkel színezi a kertünket.
Vérszilva – Prunus cerasifera
Majdnem mindenki anyukájának volt ilyen színű haja a kilencvenes években, ez szerencsére mára kikopott a tömegdivatból. Nem úgy a vérszilva! Általános jelenléte ellenére a legtrendibb növény az idén, hiszen a bordó az idei ősz divatszíne. Viszonylag igénytelen, ezért gyakran ültetik udvarra, járdák mentén a házsorok elé, és gyorsan is nő, tehát elég hamar élvezhetjük a tavasszal tömegesen nyíló rózsaszín virágai illatát, ősszel pedig bordós-lilás lombkoronáját.
A cikk a következő oldalon folytatódik, lapozz: