A remény rabjait nem lehet eléggé méltatni, hiszen a valaha készült filmek egyik legjobbja.
A remény rabjai Stephen King novellája, mely 1982-ben jelent meg. Tizenkét évre rá, 1994-ben bemutatták a belőle készült filmet, amit Frank Darabont rendezett. Bár nem ez az egyetlen film, ami egy King-regényből született, az író számára ez a legkedvesebb film, ami valamely történetéből készült. Bár a bemutató idején a film nem lett olyan népszerű, mint várták, átütő erejű volt, amikor megjelent videókazettán, és pillanatok alatt a tékák legkölcsönzöttebb filmje lett.
A magyar gyökerekkel rendelkező rendező, Frank Darabont nyolc hét alatt írta meg a forgatókönyvet. Szükségesnek látta azonban, hogy egy narrátor is szerepeljen benne, így az egyik elítéltet megformáló Morgan Freeman meséli el, hogy mi történt vele, velük a börtönben. A hangfelvételek a forgatások előtt készültek, és mindössze negyven perc alatt felvették az anyagot, csakhogy mint kiderült, építési munka zaja hallatszódik bele, ezért a forgatás után újra kellett rögzíteni, ám ekkor már három hétbe telt.
A Morgan Freeman által megformált Red szerepére eredetileg Tom Hankst szánták, de a Forrest Gump forgatása miatt nem tudta vállalni a munkát, a második lehetőség, Kevin Costner pedig a Vízivilágot forgatta épp. Harrison Ford, Clint Eastwood és Paul Newman is jelentkezett a szerepre, ám végül a megnyerő hangú Morgan Freemant választották.
A kiváló színészek ellenére volt, amiből Darabont nem engedett, így például az első jelenetben ő az, aki a fegyvert fogja, és amikor Andy a börtön falába karcolja a nevét, akkor is a rendező kezét láthatjuk, hiszen úgy gondolta, hogy csakis ő képes úgy csinálni a jelenetet, ahogyan elképzelte.
Eztért különleges A remény rabjai
A film, ahogy a címe is utal rá a reményről szól, ám nem csak erről, hanem emberekről, akik rosszak is lehetnének, mégis láthatjuk bennük a jót. Merthogy a börtönben sem csak rossz emberek vannak. Bűnösök, akik rossz döntéseket hoztak, és persze, van bűn, amely nem megbocsátható, számos olyan akad, mely nem végzetes, és akár második esélyt is kaphat az ember. Ha akar. Van azonban, aki nem tart igényt második esélyre, hiszen maga is tudja, hogy megbocsáthatatlan, amit tett. Mégis megadják neki, ám kilépve a megszokottból, az otthonná vált börtönből nem feldolgozható egy hosszan elítélt számára, aki jóval hetven felett jár, amikor kiengedik.
Van olyan is, aki ártatlanul kerül börtönbe, mégis viseli a sorsát. Nem tombol vagy hisztériázik, hanem megfontoltan vár, miközben csendben cselekszik, és egyengeti a saját és társai útját. Merthogy az ember tud bátor lenni, még akkor is, ha semmi nem indokolja, hogy az legyen. Akkor is tud erőt adni másoknak, ha önmagának sincsen elég. Így működünk, mi emberek. Ha mélyen vagyunk, akkor is képesek vagyunk adni.
A főszerepet játszó Tim Robbins szerint is hasonló az üzenet. Szerinte ugyanis a film pontosan erről szól, hogy legyünk türelemmel, mert minden megvalósítható, de csak akkor, ha pontosan tudjuk, hogy kik vagyunk és mit akarunk.
A remény rabjai segít nekünk abban, hogy hogyan szabadulhatunk meg saját börtönünkből, útmutatást ad arról, hogyan bízzunk akkor is, ha valójában nincs miben, és hogy hogyan lássuk meg a csodát ott, ahol szinte lehetetlen felfedezni.
Nyitókép forrása: Getty Images