A nyári forróságot legszívesebben vízközelben élnénk túl, valamilyen gyönyörű panorámán legeltetve a szemünket. Földünk pedig szebbnél szebb strandokban és vízpartokban (is) gazdag, így a kalandvágyó turista kedvére válogathat belőlük.
Lassan egyre több hely kerül fel azon úticélok listájára, amiket a korlátozások lassú feloldása után meglátogathatunk. Ismét barangolhatunk várnegyedekben és bevásárlóutcákon, megkóstolhatjuk a helyi gasztronómia különlegességeit, és keresgélhetünk vásárfia után a helyi árusoknál. Számomra a kulturális értékek meglátogatásán kívül a nyaralás szerves részét képezi valamilyen víz meglátogatása, ha lehet, akkor strand helyett természetes vízről legyen szó. Nézzük is meg, hogy milyen különleges strandokat érdemes felírni a képzeletbeli vagy valóságos bakancslistánkra! Fürdeni nem mindenhol lehet, de már csak a látványért is el kell, hogy jussunk némelyik desztinációra.
Lama Monachile – Polignano a Mare, Olaszország
Olaszország csizmájának sarkán, Pugliában, azon belül is Bari megyében találjuk Polignanot, ami egy varázslatos, sziklákra épült kisváros. Mivel az Adriai-tenger partján fekszik, ezért bővelkedik strandokban, a leghíresebb közülük talán a Lama Monachile. Nem mindennapi fürdőzési élmény a magas sziklák és az óváros épületeinek ölelésében megmártózni a tengerben, így aki az ország délkeleti csücskében jár, mindenképp látogasson el a kavicsos szabadstrandra.
Pink Sands Beach – Bahama-szigetek
A hófehér homok helyett rózsaszínű talaj várja a turistát a tengerparton, köszönhetően a foraminiferáknak, másnéven likacsosházúaknak nevezett tengeri egysejtűeknek. Ezeket az apróságokat rózsaszínű kagylóhéj borítja, és a tenger hullámai által a partra mosott egyedek „színezik” mesébe illőre a homokot. A szigetcsoporthoz tartozó Harbour Island Pink Sands Beach nevű partszakasza öt kilométer hosszú, de a világon nemcsak itt, hanem például Görögországban, Indonéziában, Barbadoson és még Kaliforniában is találunk Disney-szerű strandot.
Hidden Beach/Playa del Amor – Mexikó
A vulkáni működés során létrejött Marieta-szigetek a mexikói Puerto Vallarta városától nyugatra találhatóak, és évszázadokon keresztül érintetlenül álltak a Csendes-óceánban. Később a mexikói kormány főleg fegyverek és bombák tesztelésére használta a területet, aztán a hatvanas években védetté nyilvánították, és ma is magas szinten óvják, mint természeti kincset. A Playa del Amor, vagyis a szerelmesek strandja egy bombabecsapódás következtében jött létre, és gyalog nem, csupán vízi úton, egy kis csatornán keresztül lehet eljutni oda.
Maho Beach – Sint Maarten
A karib-tengeri Sint Maarten jogilag a Holland Királysághoz tartozik, és a Szent Márton-sziget az otthona – azért az állam idegen nyelvű jelölése, mert a sziget északi része francia fennhatóság alatt van és Saint-Martinnak hívják. Délen találjuk meg tehát a Maho Beach-et, ami a sziget repülőtere (Princess Juliana International Airport) fekszik. Mit fekszik, a közvetlen szomszédságában van, emiatt pedig a gépek mindössze harmincöt méteres magasságban repülnek el a strandolók feje felett, az általuk keltett turbulencia pedig olykor besodorja az embereket a vízbe. Ez persze számos táblán is fel van tüntetve figyelmeztetésként, de cseppet sem szegi a fürdőzők kedvét.
Glass Beach – Egyesült Államok
Azt a felfogást, hogy szemétből is lehet értéket alkotni, ma már egyre több vállalat teszi magáévá a környezettudatos életmódnak köszönhetően. Ám van, amikor maga az anyatermészet alkot egyedülállót az ember okozta káros szokásokból. Ennek a lenyomata található a kaliforniai Fort Bragg város közelében, ahová a huszadik század elején a lakosság a part közelében rakták le háztartási szemetüket, és roncsautóikat is. Ezt időről-időre felgyújtották, a hulladékok pedig a parton üveges kavicsréteget képeztek, amiket a hullámok csiszoltak kerek üveggolyókhoz hasonlatossá. 1967 óta tilos szemétlerakásra használni a területet, 1998-ban megnyitották a látogatók előtt, 2003-ban pedig, miután megtisztították azt, a Kaliforniai Nemzeti Parkhoz került. A turisták előszeretettel vitték haza az „üvegkavicsokat” szuvenír gyanánt, amíg azt a park meg nem tiltotta.
Reynisfjara, Izland
Ha valaki nincs oda a rózsaszínért, és a fekete az ő színe, akkor ezt a bakancslista-pontot neki szánjuk! Izland legdélebbi tengerparti faluja, Vík í Mýrdal körülbelül két és fél órás kocsiútra fekszik a fővárostól, és arról (is) híres, hogy hiába fekszik a tenger mellett, nincs kikötője. Van viszont gleccsere (Mýrdalsjökull), alvó vulkánja (Katla) és gyönyörű ,fekete homokkal teli partja is. 1991-ben a National Geographic magazin a világ tíz legszebb, nem trópusi strandja közé sorolta, ami nem is csoda. A partot bazaltsziklák díszítik, melyek a mondák szerint valaha trollok voltak, akiket a felkelő nap kővé változtatott. Egy másik legenda szerint egy özvegy férfi miatt váltak kővé a szörnyek, akinek megölték a feleségét, ő pedig így állt bosszút.
Az óriás útja – Észak-Írország
Az izlandihoz hasonlóan az Észak-Írország északi részén, Bushmillstól nagyjából három kilométerre található Giant’s Causeway nevű fantasztikus képződmény is vulkáni működésnek köszönheti létrejöttét. Az UNESCO világörökségi listájára is felkerült terület több, mint negyvenezer, jobbára hatszögletű bazalttoronyból áll, melyek szorosan egymás mellett helyezkednek el a part vonalában. A kihűlő láva alkotta képződményeket a legenda szerint az ír óriás, Fionn mac Cumhaill mintegy cölöpökként verte bele a vízbe, hogy azokon keresztül átjuthasson a Hebridákra, és megtámadhassa ősi ellenségét, a skót óriást, Benandonnert. A skót azonban hamarabb átért a szigetre, először ő akart támadni, ám Cumhaill felesége elhitette vele, hogy alvó férje igazából a fiuk. Benandonner megijedt, hiszen ha ekkora a fiú, mekkora lehet az apa, az ellenség?! Hazafelé rohanvást pedig felszaggatta a cölöpöket, hogy senki se eredhessen a nyomába – így keletkezett az a táj, amit ma látunk.
Boulders Beach – Dél-Afrikai Köztársaság
Fokvárostól délre, egy nemzeti parkban pingvinek élnek – nem elírás, tényleg! A pápaszemes fajta hazája Dél-Afrikában van, a Boulder Beach nevű partszakaszon pedig lehetőség adódik közelről megfigyelni őket – persze nem egészen testközelből. Egész évben érdemes felkeresni a pingvines strandot, de a madarak szeptembert és októbert jobbára a vízben töltik táplálkozással, januárban viszont az újonnan kikelt fiatal példányokat is láthatjuk. Arra azonban figyeljünk, hogy védettek, és a nemzeti park is fokozott figyelmet fordít a kolóniára. Ha kicsit közelebb szeretnénk jutni az állatokhoz, az útikönyvek a Foxy Beachet ajánlják.
