Történelmi gyorstalpaló
Minden alkalommal, amikor az ember lánya idegen országba csöppen, bősz agyalásba kezd arról, vajon hogyan jött létre a helyi kultúra, miért olyanok a helyiek, amilyenek. Így talán nem meglepő, hogy a Dominikai Köztársaságban való utazásom legnagyobb részében igyekeztem megfejteni Kolumbusz Kristóf titkát: vajon hogyan keveredett a felfedező erre a szigetre, s mi igazolja a spanyol armada későbbi tetteit?
Kép forrása: Shutterstock/PuzzlePix
A történelemkönyvekből is ismert tények szerint Kolumbusz 1492 decemberében szállt partra a szigeten, majd egy hónappal később hozta létre a La Navidad nevű települést. A sziget eredeti lakói, a tainók eleinte bősz lelkesedéssel fogadták az európaiakat, azonban az idill nem tartott sokáig, hiszen a spanyolok rabszolgákként bántak az egyébként (alapvetően) békés helyiekkel. Ha mindez nem lenne elég, a tainók nagy része belehalt az európaiak által behurcolt, ismeretlen fertőző betegségekbe, így Károly spanyol király afrikai rabszolgák behurcolását engedélyezte az országba. A sziget és fővárosa, Santo Domingo (amely 1496-os megalapításával a világ egyik legidősebb városa) innentől évtizedeken át az újvilági spanyol hatalom főhadiszállásaként szolgált, egészen az azték és inka birodalmak felfedezéséig. A spanyolok ekkor lényegében ráuntak a területre, és Hispaniola szigetének egy részét (a mai Haitit) Franciaországnak adományozták. A 18. században meghozott döntés a mai napig érezteti hatását, hiszen jelenleg Haiti a sziget nyugati oldalának harmadát, míg a Dominikai Köztársaság a keleti kétharmadot teszi ki. Érdekesség, hogy nem csak a politikai, hanem a földrajzi sajátosságok elválasztják egymástól a két országot, hiszen míg Haitit évente többször is földrengések bolygatják, addig a Dominikai Köztársaság (kedvezőbb fekvése miatt) mentesül az ilyesfajta katasztrófáktól.
Éneklés és chili: a dominikai módszer
Összességében elmondható, hogy a dominikaiakra is érvényes az a trópusi országokra jellemző felfogás, miszerint mindenre van idő. A helyiek nem sietnek sehová (nemhogy nem sietnek, hanem végtelenül lassan végzik a dolgukat), de általánosan érvényes, hogy mindeközben vidáman dalolnak. Az egyik kirándulásunk során aztán kiderült, miért: az évszázadokig rabszolgasorsban tartott helyiek a zenével és énekkel igyekeztek felülkerekedni az élhetetlen körülményeken. Életigenlésük és jókedvük egyébként figyelemre méltó, tekintve, hogy napjainkban is igen nagy a munkanélküliség és a jövedelemegyenlőtlenség az országban.
Kép forrása: Shutterstock/PuzzlePix
A turizmuson kívül a legtöbben vagy a mezőgazdaságban, különböző ültetvényeken dolgoznak, esetleg a kereskedelemben helyezkednek el. Apropó, mezőgazdaság: a Dominikai Köztársaságban általában cukornádat, a kisebb birtokokon kakaót, dohányt és gyümölcsöket termesztenek. Így például érdemes megkóstolni a helyi banánt, ananászt és dinnyét, hiszen ennél frissebb forrást elképzelni sem lehet. Egyéb szempontból viszont ne számítsunk világrengető gasztronómiai élményekre, ugyanis a rengeteg kultúra (spanyol, afrikai, amerikai) keveredésének köszönhetően teljes káosz uralkodik az ország konyháiban.
Élmények és látnivalók
Ugyan a gasztronómiai felhozatal hagy némi kívánnivalót maga után, annál több élményt szívhatunk magunkba a Dominikai Köztársaságban. Punta Cana turisztikai szempontból egyértelműen az ország gyöngyszeme. A térségben helyezkedik el a Skape Park kirándulóhely, ami változatos látnivalókkal és programokkal várja a turistákat. A park területén található a Hoyo Azul, ami egy hatalmas mélyedésekben felgyülemlett kisebb tó, melynek gyönyörű, acélkék vízében fürödni is lehet. A parkban emellett drótkötélpálya is üzemel, így, ha meguntuk a fürdőzést, érdemes csúszni egyet, hiszen páratlan kilátás nyílik a tengerpartra. A fürdésen és játékokon kívül megcsodálhatjuk az ökológiai parkot is, amely gyönyörű vegetációjával egészen biztosan elkápráztatja az európai utazót.
Kép forrása: a szerző saját fotója
A Dominikai Köztársaságban tett utazás egyik „must have” látnivalója a Saona-sziget, ahová Bayahibe kikötőjéből indulnak egynapos hajókirándulások. Saona önmagában olyan, mint a régi Windows-alapú rendszerek háttérképei: fehér homok, azúrkék víz és pálmafák. A túrákat általában megfűszerezi a dominikai rum, amit kár lenne kihagyni!
Kép forrása: a szerző saját fotója
Egyelőre kevésbé felkapott kirándulóhely az „Ojos Indígenas” Ökológiai Park és Rezervátum, amelyet tudományos kutatásra, az őshonos és veszélyeztetett fajok megőrzésére, valamint a turizmus felvirágoztatására hoztak létre. A rezervátumon belül megtalálható tizenkét édesvízi lagúna teknősök, halak és rákok otthona, emellett három tava is fürödhető.
Kép forrása: a szerző saját fotója
A Konzuli Szolgálat jelenlegi álláspontja szerint akárcsak februárban, úgy most is be lehet utazni az országba, ha az ember rendelkezik a belépéshez szükséges útlevéllel és EU-s oltási igazolással. Az országba érkezéskor eseti jelleggel előfordulhat tesztelés, viszont a dominikai munkatempót kiismerve erre elég csekély az esély. Ez alól teljes mentességet jelent az előbb már említett nemzetközi oltási igazolás, vagy a 72 óránál nem régebbi PCR-teszt.
A Dominikai Köztársaság kiváló célállomás lehet abban az esetben, ha valaki ki akar szakadni az európai munkatempóból és hajlandó is abból visszavenni. A helyiek végtelen nyugalma hozzásegíti az embert a teljes kikapcsolódáshoz, életigenlésük emlékezteti az elkényeztetett turistát arra, hogy hazájába visszatérve értékelje az apró örömöket a környezetében.
