Egy hosszú és lehangoló telet követően úgy várjuk a felmelegedést, mint a messiást, hiszen az első rügyekkel együtt visszatér belénk az élet és a vitalitás. Vannak persze szerencsés országok, ahol egész évben élvezhetik a lakosok a napsütést: ilyen például a Dominikai Köztársaság, ahonnan nemrég érkezett haza szerzőnk, aki most megosztja velünk az élményeit és tapasztalatait az országról.
Történelmi gyorstalpaló
Minden alkalommal, amikor az ember lánya idegen országba csöppen, bősz agyalásba kezd arról, vajon hogyan jött létre a helyi kultúra, miért olyanok a helyiek, amilyenek. Így talán nem meglepő, hogy a Dominikai Köztársaságban való utazásom legnagyobb részében igyekeztem megfejteni Kolumbusz Kristóf titkát: vajon hogyan keveredett a felfedező erre a szigetre, s mi igazolja a spanyol armada későbbi tetteit?
A történelemkönyvekből is ismert tények szerint Kolumbusz 1492 decemberében szállt partra a szigeten, majd egy hónappal később hozta létre a La Navidad nevű települést. A sziget eredeti lakói, a tainók eleinte bősz lelkesedéssel fogadták az európaiakat, azonban az idill nem tartott sokáig, hiszen a spanyolok rabszolgákként bántak az egyébként (alapvetően) békés helyiekkel. Ha mindez nem lenne elég, a tainók nagy része belehalt az európaiak által behurcolt, ismeretlen fertőző betegségekbe, így Károly spanyol király afrikai rabszolgák behurcolását engedélyezte az országba. A sziget és fővárosa, Santo Domingo (amely 1496-os megalapításával a világ egyik legidősebb városa) innentől évtizedeken át az újvilági spanyol hatalom főhadiszállásaként szolgált, egészen az azték és inka birodalmak felfedezéséig. A spanyolok ekkor lényegében ráuntak a területre, és Hispaniola szigetének egy részét (a mai Haitit) Franciaországnak adományozták. A 18. században meghozott döntés a mai napig érezteti hatását, hiszen jelenleg Haiti a sziget nyugati oldalának harmadát, míg a Dominikai Köztársaság a keleti kétharmadot teszi ki. Érdekesség, hogy nem csak a politikai, hanem a földrajzi sajátosságok elválasztják egymástól a két országot, hiszen míg Haitit évente többször is földrengések bolygatják, addig a Dominikai Köztársaság (kedvezőbb fekvése miatt) mentesül az ilyesfajta katasztrófáktól.
Éneklés és chili: a dominikai módszer
Összességében elmondható, hogy a dominikaiakra is érvényes az a trópusi országokra jellemző felfogás, miszerint mindenre van idő. A helyiek nem sietnek sehová (nemhogy nem sietnek, hanem végtelenül lassan végzik a dolgukat), de általánosan érvényes, hogy mindeközben vidáman dalolnak. Az egyik kirándulásunk során aztán kiderült, miért: az évszázadokig rabszolgasorsban tartott helyiek a zenével és énekkel igyekeztek felülkerekedni az élhetetlen körülményeken. Életigenlésük és jókedvük egyébként figyelemre méltó, tekintve, hogy napjainkban is igen nagy a munkanélküliség és a jövedelemegyenlőtlenség az országban.
A turizmuson kívül a legtöbben vagy a mezőgazdaságban, különböző ültetvényeken dolgoznak, esetleg a kereskedelemben helyezkednek el. Apropó, mezőgazdaság: a Dominikai Köztársaságban általában cukornádat, a kisebb birtokokon kakaót, dohányt és gyümölcsöket termesztenek. Így például érdemes megkóstolni a helyi banánt, ananászt és dinnyét, hiszen ennél frissebb forrást elképzelni sem lehet. Egyéb szempontból viszont ne számítsunk világrengető gasztronómiai élményekre, ugyanis a rengeteg kultúra (spanyol, afrikai, amerikai) keveredésének köszönhetően teljes káosz uralkodik az ország konyháiban.
Élmények és látnivalók
Ugyan a gasztronómiai felhozatal hagy némi kívánnivalót maga után, annál több élményt szívhatunk magunkba a Dominikai Köztársaságban. Punta Cana turisztikai szempontból egyértelműen az ország gyöngyszeme. A térségben helyezkedik el a Skape Park kirándulóhely, ami változatos látnivalókkal és programokkal várja a turistákat. A park területén található a Hoyo Azul, ami egy hatalmas mélyedésekben felgyülemlett kisebb tó, melynek gyönyörű, acélkék vízében fürödni is lehet. A parkban emellett drótkötélpálya is üzemel, így, ha meguntuk a fürdőzést, érdemes csúszni egyet, hiszen páratlan kilátás nyílik a tengerpartra. A fürdésen és játékokon kívül megcsodálhatjuk az ökológiai parkot is, amely gyönyörű vegetációjával egészen biztosan elkápráztatja az európai utazót.
A Dominikai Köztársaságban tett utazás egyik „must have” látnivalója a Saona-sziget, ahová Bayahibe kikötőjéből indulnak egynapos hajókirándulások. Saona önmagában olyan, mint a régi Windows-alapú rendszerek háttérképei: fehér homok, azúrkék víz és pálmafák. A túrákat általában megfűszerezi a dominikai rum, amit kár lenne kihagyni!
Egyelőre kevésbé felkapott kirándulóhely az „Ojos Indígenas” Ökológiai Park és Rezervátum, amelyet tudományos kutatásra, az őshonos és veszélyeztetett fajok megőrzésére, valamint a turizmus felvirágoztatására hoztak létre. A rezervátumon belül megtalálható tizenkét édesvízi lagúna teknősök, halak és rákok otthona, emellett három tava is fürödhető.
A Konzuli Szolgálat jelenlegi álláspontja szerint akárcsak februárban, úgy most is be lehet utazni az országba, ha az ember rendelkezik a belépéshez szükséges útlevéllel és EU-s oltási igazolással. Az országba érkezéskor eseti jelleggel előfordulhat tesztelés, viszont a dominikai munkatempót kiismerve erre elég csekély az esély. Ez alól teljes mentességet jelent az előbb már említett nemzetközi oltási igazolás, vagy a 72 óránál nem régebbi PCR-teszt.
A Dominikai Köztársaság kiváló célállomás lehet abban az esetben, ha valaki ki akar szakadni az európai munkatempóból és hajlandó is abból visszavenni. A helyiek végtelen nyugalma hozzásegíti az embert a teljes kikapcsolódáshoz, életigenlésük emlékezteti az elkényeztetett turistát arra, hogy hazájába visszatérve értékelje az apró örömöket a környezetében.
Borítókép forrása: Shutterstock/PuzzlePix
