A Harry Potter-szériát szinte senkinek nem kell bemutatni. Szerzőnk is nagy rajongója mind a könyveknek, mind a filmeknek, úgyhogy ellátogatott a londoni Harry Potter Studióba, hogy újabb tételt húzhasson le a bakancslistájáról.
A Harry Potter Studio több, mint tíz éven át adott otthon a széria szereplőinek, akik abban a varázslatban tölthették mindennapjaikat, amit mi a mozivásznon láthattunk. Mivel a forgatás alatt is készültek a könyvek, a készítők semmit nem mertek megsemmisíteni, ugyanis nem tudhatták, hogy lesz-e még szükség a díszletekre. Ennek folyományaként rengeteg tárgy gyűlt össze, így az utolsó film bemutatója után nem sokkal, 2012 márciusában megnyílt a kiállítás.
Be kell valljam, nem friss az élmény, de ez a történet szempontjából nem sokat számít, mert a kirándulás minden pillanatára úgy emlékszem, mintha ma lenne. A családom jött ki hozzánk Angliába, úgyhogy velük kirándulva újra gyereknek érezhettem magam. Ez persze nemcsak amiatt volt, mert a szüleim fizették a jegyet, hanem azért is, mert belépve annyira elvarázsolt a hely, hogy ténylegesen megszűntem létezni, mint úgynevezett felnőtt ember, és ismét az a kis tinédzser voltam, akit beszippantott a varázsvilág.
A nagy Harry Potter Studio látogatás
A Studióba Londonból indultunk, és csupán húsz percnyi vonatozás után meg is érkeztünk a Watford állomásra, ahonnan már nem lehetett eltéveszteni a célpontot: egy Harry Potteres double decker várt ránk, hogy azzal vigyen el bennünket a célhoz. A falak közé lépve egy mozira emlékeztető beltér fogadott: egy kellemesen megvilágított nagy térben a szereplők képei borították a falakat. A sor hosszú volt, de megérte várni, mert közben már láthattuk Harry lépcső alatti szobáját, és akkor még elképzelni sem tudtuk, hogy mi minden vár még ránk!
Azokra gondolva, akik tervezik a Harry Potter Studió látogatását, átugrom a bejutás utáni részt, mert annyira lenyűgöző, hogy senki örömét nem szeretném elvenni. A Nagyteremben szépen terített asztalok várják az érkezőket, a tanárok asztalánál pedig bábokon láthatjuk a Roxfort oktatóinak jelmezeit. A grandiózus teremben sok időt el lehet tölteni, pláne, ha az ember tisztában van vele, hogy mennyi minden történt ott.
A jelmezek egyébként a kiállítás többi részén is előkerülnek, ugyanis az összes professzor termét láthatjuk külön-külön, ahol az igazi szereplők híján felöltöztetett bábok teszik teljessé a képet. Természetesen a varázslat itt is jelen van, Piton professzor termében például az üstben a kanál magától keveri az éppen készülő bájitalt.
Az egész tárlatra érvényes, hogy a helyszínek sokkal kisebbnek tűnnek, mint a filmekben. Ez Dumbledore irodájában volt a legszembetűnőbb, ami a filmekben meglehetősen nagynak tűnt, élőben azonban érhetetlenül kicsi. Mindennek ellenére el lehet veszni a részletekben, az antik hatású díszletkönyvekben, a csodásan kifaragott bútorokban, és az igazgató ruhájának részletgazdagságában. Ugyanez a helyzet a Weasley család konyhájával és étkezőjével is, amit sokáig lehet csodálni, mert mindig észrevesz benne az ember valami újat. A filmekben elvész az a kidolgozottság, amit itt részletről részletre elemezhetünk.
Az egyik legizgalmasabb rész, hogy mi magunk is felülhetünk egy Nimbus 2000-es seprűre, ami ugyan egy helyben áll, csinálnak velünk egy filmet, aminek olyan a végeredménye, mintha London felett repülnénk. Repülni nem tud, de annál nagyobb élmény a Roxfort Express, ami éppen úgy gőzölög, ahogy a filmben teszi!
A kiállításon minden látható, amit a filmekről csak el tudunk képzelni: Umbridge professzor macskás tányérjai, a Titkok kamrájának kígyós bejárata, Aragog, különböző szereplők bábmásai, és akkor még csak a belső teret láttuk! Félúton vár minket egy büfé, ahol minden, a Harry Potter univerzumában megforduló finomságot megkóstolhatunk. Én egy felejthető vajsört ittam, ami műanyag pohárban nem passzol az ott töltött órák varázslatos hangulatához, de nem lehet minden tökéletes.
A külső térben láthatjuk a hatalmas sakkfigurákat, a Weasley család kocsiját, Hagrid oldalkocsis motorkerékpárját, a Kóbor Grimbuszt, és különböző épületeket is! Itt van ugyanis Dursley-ék háza, ahova sajnos nem lehet bemenni, és a Potter-ház is, melynek esetében ténylegesen nem hisz a saját szemének az ember, mert annyira többszáz éves épület benyomását kelti, hogy fejben képtelenek vagyunk összerakni a tényt: valójában nincs húszéves.
A kiállítás végigvezet az Abszol úton is, a varázslatos kirándulást pedig a Roxfortnál fejezhetjük be, amit természetesen az ajándékbolt követ, ahol mugli legyen a talpán, aki nem hagy ott egy kisebb vagyont!
Nyitókép forrása: Karsa Tímea
