A koronavírus-járvány miatti lezárások Kínát sújtották leginkább, itt született meg az ötlet, hogy az egymástól elszakított szerelmesek kapcsolatát a technológia segítségével könnyítsék meg.
Az ajkak cuppanó hangja után MUA-ra keresztelt eszköz egy kínai cég új találmánya, mely történetesen egy bizarrul festő és nem kevésbé furcsán működő „csókgép„. A távkapcsolatban élő szerelmeseket célzó termék fő alkotóelemei az emberi szájra hajazó szilikonajkak, melyekbe mozgásérzékelőt építettek a fejlesztők. Ezek rögzítik az egyik fél csókját, majd továbbítják az adatokat a másik készülékébe, mely ajkai ezek alapján fognak mozogni, kissé felmelegedni és akár hangokat is hallathatnak.
A találmányt a szükség szülte a koronavírus-járvány okozta lezárások idején, hiszen Kínában a legszigorúbb intézkedések hónapjai alatt a lakosok otthonaikat sem hagyhatták el, így voltak párok, akiknek hosszú hónapokon át nélkülözniük kellett a testi érintést. Jing Zhiyuan, a Pekingi Filmakadémia egyik végzőse ekkortájt írta a szakdolgozatát, melynek témája – nem meglepő módon – a videóhívásokban tapasztalható intimitáshiány volt. Zhiyuan nem sokkal később létrehozta Siweifushe nevű startupját és idén januárban piacra dobta a MUA-t. A gépezetből két hét alatt háromezer darabot adtak el és a cégnek eddig összesen húszezer megrendelése érkezett. A MUA vegyes értékeléseket kapott, egyes felhasználók szerint érdekes élmény, voltak, akik a csecsemők cumijához hasonlították, míg mások kényelmetlenül érezték magukat használat közben. De nem elhanyagolható az sem, hogy sokan írták: az eszköz bizony sokat segít távkapcsolataikon, tehát eléri elsődleges célját.
A leggyakoribb panaszok között a nyelv hiánya szerepelt, egyesek pedig amiatt aggódnak, hogy internetes erotikus tartalmak gyártására is használható az eszköz, amit a kínai törvények szigorúan tiltanak.
A többféle színben elérhető eszköz 38 dollárba, nagyjából 13400 forintba kerül, használatához le kell tölteni egy alkalmazást, melynek párosítása után kezdődhet is a távcsókolózás. A MUA egyébként nem az első távcsók-eszköz, a tokiói Elektrokommunikációs Egyetem kutatói 2011-ben alkottak meg egy „csókátvivő gépet”, Malajziában pedig 2016-ban készítettek egy hasonló szerkezetet „Kissinger” névvel.