Gerd Gigerenzer pszichológus évtizedek óta kutatja, hogy az emberek hogyan hoznak döntéseket. Véleménye szerint túl sokan hagyatkozunk a mesterséges intelligenciára és az algoritmusokra, pedig alig tudunk valamit a működésükről.
A ChatGPT korában a számítógépes algoritmusok és a mesterséges intelligencia (MI) egyre inkább beágyazódnak az életünkbe. Kiválasztják, mit látunk, olvasunk online, milyen zenét hallgatunk, sőt megválaszolják a kérdéseinket is, erősen befolyásolják a vásárlásainkat.
Ezek az algoritmusok olyan módon változtathatják meg világunkat és viselkedésünket, amit ma még nem teljesen értünk – mondja Gerd Gigerenzer pszichológus és viselkedéskutató, a németországi Potsdami Egyetem Kockázati Műveltségi Központjának igazgatója, aki évtizedeken át kutatta, hogyan hoznak döntéseket az emberek, amikor bizonytalansággal szembesülnek. Legújabb könyvében pedig azt vizsgálja, hogyan alakítják az algoritmusok a jövőnket, és minderről a Wall Street Journal podcastjében is beszélt.
A mesterséges intelligencia csak egy számológép
Gigerenzer eredményei alapján, ha stabil és jól definiált helyzettel van dolgunk, például egy sakkjátszmát játszunk, akkor az olyan összetett algoritmusok, mint a mély neurális hálózatok, a mesterséges intelligencia, minden bizonnyal jobbak, mint az emberi teljesítmény. De ha olyan probléma áll előttünk, amikor sok a bizonytalan tényező – például vírus terjedését szeretnénk megjósolni –, akkor az emberi elme lesz ügyesebb, mert az jobb az információk fontosságának megítélésében, képes priorizálni.
Tehát a pszichológus szerint ahhoz, hogy a legtöbbet hozzuk ki az MI-ból, kiszámíthatóbbá kell tennünk a világot. „Tudnak festeni, tudnak szöveget alkotni. De ez nem jelenti azt, hogy úgy értik a szöveget, ahogyan az emberek” – mondja Gigerenzer, utalva arra, hogy „ennyi évtizednyi számítástechnika után az algoritmusok a nap végén csak számológépek, amelyek egyre bonyolultabb egyenleteket futtatnak le”.
Gigerenzer szerint alapvető emberi jognak kellene lennie, hogy átlássuk a mesterséges intelligencia és a különböző globális nagyvállalatok algoritmusainak működését, és ezáltal fel tudjuk mérni, biztosan azokra akarunk-e hagyatkozni egy döntési helyzetben. „De az emberek már nem olvassák el az adatvédelmi irányelveket, és az adatvédelmi szabályzatok is úgy vannak beállítva, hogy nem igazán lehet elolvasni őket. Túl hosszúak és bonyolultak. Vissza kell szereznünk az irányítást” – mondja.
A pszichológus a podcastben egy sajátos hasonlattal él:
„Gondoljon egy kávéházra a szülővárosában, ahol ingyenes kávét szolgálnak fel. Mindenki oda megy, mert az ingyenes, így az összes többi kávéház csődbe megy. Így már nincs is más választásod, te is csak oda tudsz menni, de legalább megkapod az ingyenes kávét, és élvezed a barátaiddal folytatott beszélgetéseket. De az asztalokon mikrofonok, a falakon pedig videokamerák vannak, amelyek mindent, amit mondasz, minden szót rögzítenek, és elküldik elemzésre. A kávéház tele van eladókkal, akik állandóan félbeszakítanak, hogy személyre szabott termékeket kínáljanak. Nagyjából ez a helyzet, amikor a Facebookon, az Instagramon vagy más platformokon tartózkodsz. Ebben a kávéházban nem te vagy az ügyfél. Te vagy a termék. Tehát szeretnénk egy kávéházat, ahol újra megengedik, hogy fizessünk, hogy mi legyünk a vásárlók.”
Forrás: The Wall Street Journal, Kanebridge News