Kétségkívül sokan támadják manapság a közösségi média platformokat mondván, hogy a Facebook és társai számos kárt okoznak úgy egyéni, mint társadalmi szinten. Az egyik ilyen, hogy a túl sok közösségimédia-használat depresszió kialakulásához vezet.
A JAMA Open Networks folyóiratban 2021. novemberében megjelent tanulmány megpróbálta közelebbről megvizsgálni ezt a kérdést, a kapott eredmények pedig széleskörű figyelmet kaptak a viselkedésszakértők és a média körében. „A közösségimédia-használat és az amerikai felnőttek depressziós tünetei közötti összefüggés” címet viselő tanulmány vezető szerzője Roy Perlis, a massachusettsi Kórház és a bostoni Harvard Egyetem pszichiátere. Ő és csapata megjegyzik, hogy noha számos tanulmány utalt már a közösségi média és a depresszió közötti összefüggésre, de legtöbbjük keresztmetszeti jellegű volt, azaz csupán kis számú résztvevőt vizsgált, amiből lehetetlen ok-okozati következtetéseket levonni.
Kutatás a Facebook és a depresszió kapcsolatáról
Perlisék ezúttal viszont több mint ötezer, 55,8 átlagéletkorú személyt vizsgáltak 2020 májusa, valamint 2021 májusa között. Megfigyeléseikhez olyan alanyokat választottak, akik nagyon alacsony pontszámot értek el a kilenc pontból álló, úgynevezett Beteg Egészségi Állapot Kérdőív Testi Tünet Skálán (PHQ-9), azaz akiket korábban még nem kezeltek depresszióval. (Ezt a skálát minden hónapban ki kellett tölteniük a megfigyelési időszakban.) A kutatók azt találták, hogy a résztvevők körülbelül 9 százalékánál a PHQ-9 pontszáma legalább öt ponttal romlott egyetlen esztendő alatt, ami azt jelzi, hogy az idő múlásával depressziós tüneteket tapasztaltak. Azok, akiknél súlyosbodott a depresszió, ők használták a legtöbbet a három népszerű közösségi oldalt, a Snapchatet, a Facebookot és a TikTokot. A Facebook esetében a rosszabbodó pontszámokkal rendelkezők körülbelül negyven százalékkal többet használták a közösségi média ezen fajtáját azokhoz képest, akiknél a pontszámok változatlanok maradtak. Érdekesség, hogy a társas érintkezés és a szociális támogatottság mértéke nem befolyásolta az eredményeket, amiből arra következtethetünk, hogy nem a valós társadalmi érintkezést helyettesítő közösségimédia-használat volt az oka a mentális betegség kialakulásának.
Tehát ok-okozati összefüggés van a közösségimédia-használat és a depresszió között?
Sara Gorman professzor és Dr. Jack M. Gorman pszichológusok, a Psychology Todayen megjelent cikkükben írnak arról, hogy a fenti tanulmánynak számos erőssége van más kutatásokhoz képest, beleértve a nagy mintaméretet, egy jól validált eszköz használatát a depresszió mérésére, valamint a longitudinális tervezést. Mivel az alanyok nem voltak depressziósak a vizsgálat megkezdésekor, így a kutatók nyomon tudták követni a kapcsolatot a közösségi oldalak használata és a depresszió kialakulása között. Felmerül tehát a kérdés, hogy ezek után biztonsággal kijelenthetjük, hogy a Facebookhoz hasonló közösségimédia-platformok depressziót okozhatnak?
Bizonyos internetes oldalak szalagcímei mintha valóban erre utalnának: „bevallottan depressziós tünetekhez vezet a közösségimédia-használat” – olvasható az egyikben. „A közösségi média használata felnőtteknél összefügg a depresszió kialakulásával” – írja egy másik. A pszichológusok szerint noha az „ok” szó egyik címben sem szerepel, az olyan szavakból eredő benyomást, mint a „vezethet” és az „összefügg”, könnyen félreértelmezhetjük úgy, mintha azok az ok-okozati összefüggés bizonyítottságát jelentenék.
Csakhogy doktor Perlis és szerzőtársai valójában arról írnak tanulmányukban, hogy „a közösségi média használata inkább a depresszióval szembeni sebezhetőség egyik jelzője lehet.” Vagyis annak ellenére, hogy a kísérlet egyes résztvevői induláskor nem értek el a depressziós tartományba tartozó PHQ-9 pontszámot, azok esetében viszont, akiknél idővel romlottak az eredmények, ők hajlamosabbak lehetnek a depresszióra. A betegség jele pedig az is lehet, hogy valaki a korábbinál több időt tölt a Facebookon és más közösségimédia-platformon.
Amint arra maguk a szerzők is rámutatnak, a tanulmány nem vizsgált számtalan olyan zavaró tényezőt, amelyek a depresszió és a közösségi oldalak használata közötti összefüggés okaira rávilágíthatnak (például szerepel-e már a depresszió az érintettek kórtörténetében; mennyire van jelen a stressz az alanyok életében; milyen okokból használják a közösségi médiát és a többi), ezért az ok-okozati összefüggés ezzel a vizsgálattal nem megállapítható.
Jó, de akkor hogyan állapíthatnánk ezt meg?
Az eredmények a tekintetben viszont mégis aggasztóak, hogy nyitva hagyják annak lehetőségét, hogy azok egyik lehetséges magyarázata az, hogy a közösségi médiában eltöltött idő valójában a depresszió elsődleges kiváltó oka. Lehetséges, hogy valaki, aki egyébként nem lenne hajlamos a depresszióra azért lesz az, mert túl sok időt tölt Facebookon, Snapchaten vagy TikTokon? És ennek tükrében milyen tanulmány adhatna valós választ az oksági kérdésre?
A pszichológus szakemberek szerint az ok-okozati összefüggésekre vonatkozó kérdések megválaszolására szolgáló alapértelmezett vizsgálati terv általában az úgynevezett randomizált vizsgálat, amelyben egy csoportot véletlenszerűen besorolnak különböző helyzetekbe. Például egy új gyógyszer hatásosságát vizsgáló kísérlet során ad hoc jelleggel kiválasztották az emberek egy csoportját, akik aztán vagy a kísérleti gyógyszerből, vagy placebót kaptak. Mivel a két csoport semmi másban nem különbözik azon kívül, hogy gyógyszert kaptak-e vagy placebót, ésszerű lenne a feltételezés, miszerint a kísérletvezetők kontrollálták a potenciálisan zavaró tényezőket, és elkülönítették a gyógyszer valódi hatásait (a dolgok nem ilyen egyszerűek, de ez egy külön cikket kívánna).
De vajon folytatható hasonló vizsgálat a közösségi média használatával kapcsolatban is? Mert ebben az esetben az alapfelállásnak úgy kellene kinéznie, hogy a kutatók vesznek egy nagy csoportot, akik bizonyítottan nem küzdenek depresszióval, és véletlenszerűen besorolják őket a közösségi média használatának különböző szintjeibe. Ezután hosszú ideig megfigyelnék őket feltételezve, hogy a randomizációs folyamattal minden lehetséges zavaró tényezőt ellenőriztek, kivéve azt, hogy mennyit lógnak az alanyok a közösségi oldalakon. Ezután valószínűleg azt látnánk, hogy a magas közösségimédia-használati csoportban nagyobb valószínűséggel alakul ki klinikai depresszió, mint az azt kevesebbet használók csoportjában.
Könnyen belátható, hogy miért lenne nehéz egy ilyen tanulmány elkészítése. Először is rendkívül költséges lenne az elkészítése, mert azt vagy a közösségimédia-platform tulajdonosának kellene finanszíroznia, ami összeférhetetlenségi és elfogultsági problémákat vetne fel, vagy pedig külső forrásokat kellene beszerezni egy alapítványtól vagy egy állami finanszírozótól. Ami vagy sikerül vagy nem. Másodszor nehéz lenne ilyen csoportokat toborozni, mert a résztvevőknek bele kellene egyezniük abba, hogy elfogadják azt a közösségimédia-használati szintet, amelyhez hozzárendelték őket. Például ha egy olyan személynek, aki alapból kevés időt tölt a Facebookon, a véletlenszerű besorolás miatt többet kellene, és aki eddig sokat Facebookozott annak hirtelen nem lehetne annyit, akkor elképzelhető, hogy a kísérlet kudarcba fullad, elvégre senkitől sem elvárható, hogy annyi időt töltsön a közösségi oldalakon, amennyit kijelöltek neki. Végül, ha egy ilyen tanulmány kimutatná, hogy a közösségi média használata depressziót okoz, mit kezdenénk ezzel az információval? Vegyük figyelembe, hogy Perlisék kutatásában a résztvevők kilencven százalékánál nem alakult ki rosszabb depressziós pontszám a megfigyelés évében. Kinek mondanánk tehát, hogy tartózkodjon a túl sok közösségimédia-használattól? És milyen követeléseket támaszthatunk a közösségimédia-cégekkel szemben, hogy csökkentsük annak kockázatát, hogy platformjaik károsítsák a mentális egészséget?
Az Instagram által a közelmúltban bejelentett egyik megoldása a problémára, hogy „tartsunk egy kis szünetet”. (Az Instagram egy felugró posztban, mintegy emlékeztető formájában figyelmezteti erre tizenéves felhasználóit, akik ha rákattintanak a felugró ablakra, tippeket kaphatnak a képernyőmentes idő eltöltéséhez.) Az elgondolás az, hogy az emberek közösségi médiában eltöltött idejének korlátozása segíthet megelőzni a mentális betegségek kialakulását. Ugyanakkor tekintettel arra, hogy nem kötelező elfogadni a felugró ablakot, arról nincsenek információk, hogy mennyien fogadják meg a tanácsokat, vagyis mennyire eredményes az Instagram kezdeményezése.
Valószínűleg nem számíthatunk olyasmire, hogy a közeljövőben véget érnek a közösségimédia-használat véletlenszerű vizsgálatai annak eldöntésére, hogy valóban depressziót okoz-e. Ne feledjük azonban, hogy a kutatók azt sem randomizált kísérletekkel fedezték fel, hogy a dohányzás tüdőrákot okoz; ehelyett nagy populációs tanulmányokra támaszkodtak ennek megállapításához. Lehetséges tehát, hogy nekünk is olyan tanulmányokra kell támaszkodnunk, mint amilyen Perlisé és társaié, hogy kiderítsük, van-e ok-okozati összefüggés a közösségi oldalak és a depresszió kialakulása között. A szakértők jelenleg azt tanácsolják, hogy aki korábban már szenvedett depresszióban (vagy ez jelenleg is tart nála), mérlegelje, mennyi időt tölt egy nap a közösségi médiában.
Más kutatások szerint egyértelmű a kapocs a Facebook és a depresszió között
Annak ellenére, hogy kutatások szerint a tizenévesek körében több mint tíz éve nő a depressziósok aránya és az öngyilkosságok száma, a közösségimédia-cégek nem szólalnak fel, rosszabb esetben hitelteleníteni próbálják az őket negatív színben feltüntető tanulmányokat. Bizonyára sokan emlékeznek még a tavalyi évre, amikor egy negyven fős, államügyészekből álló csoport arra kérte a Facebook (vagyis immáron Meta) atyját, Mark Zuckerberget, hogy vonja vissza az ötletét, miszerint létrehoz egy új, 13 éven aluliaknak szóló Instagramot. Zuckerberg azonban a 2021-es márciusi kongresszusi meghallgatásán úgy beszélt, hogy szerinte a kutatási eredményekből nem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy kapcsolat van a gyerekek romló mentális egészsége és a közösségimédia-használat között.
Jean Twenge, a San Diegó-i Állami Egyetem pszichológiaprofesszora ezt másképp látja: szerinte a korrelációs adatok egyértelműen bizonyítják a közösségi média használata és a depresszió közötti kapocs létezését. „A legátfogóbb és legalaposabb kutatások mind azt találták, hogy azok a tinédzserek, akik több időt töltenek a közösségi oldalakon, nagyobb valószínűséggel lesznek depressziósak vagy boldogtalanok” – mondta Twenge az NPR-nak. Bár a kutatási eredmények igazolni látszanak ezt az állítást, a rendelkezésre álló tanulmányok száma viszont elenyésző, mivel nehezen találni finanszírozót egy hasonló kutatáshoz. Amerikai képviselők szerint a vizsgálatok elmaradása a teches nagyvállalatoknak olyan védőhálót jelent, amely birtokában könnyű elbagatellizálni az ügyet, és a gyerekek védelme, az egészség vagy az igazság kárára behajtani a profitot. A márciusi meghallgatáson Zuckerberg arról is beszélt, hogy a Facebook saját kutatásában vizsgálja is a közösségi média gyerekekre gyakorolt hatását, eredményeiket viszont nem teszik nyilvánossá. A képviselők erre úgy reagáltak, hogy ha azok a Facebook számára kedvező eredményekre jutottak volna, akkor nem lenne mit takargatniuk. Így viszont beigazolódott az ő álláspontjuk. Mint mondták, a Facebookot elvakította a felhasználók aktivitására és elköteleződésére épülő üzleti modellje, ami érdekében bármit kész feláldozni.
Melissa Hunt, a Pennsylvaniai Egyetem pszichológus kutatója szerint lényegében minden, ami azt szolgálná, hogy a fiatalok egészségesebben használják a közösségi oldalakat – tehát kevesebb időt töltsenek rajtuk, ne kövessenek be ismeretleneket, ne töltsék az ajánlott oldalak passzív görgetésével az idejüket –, aláássa a Facebook üzleti modelljét. Mivel az amerikai egészségügyi rendszerben elsősorban azok a kutatási projektek számíthatnak anyagi finanszírozásra, amelyek létező betegségek gyógymódjait kutatják, a közösségimédia-függőség pedig egyelőre nem számít annak, így az NPR-nak nyilatkozó szakértők szerint a kormánytól nehéz pénzt szerezni a vizsgálatok elvégzésére. Martin Paulus, az agykutatással foglalkozó oklahomai Laureate Institute elnöke szerint a közösségi média rendkívül heterogén, vagyis amíg egyes gyerekeknek nagyon hasznos, másokat tönkretesz. Az azonban még mindig nem világos, mitől függ, hogy kik profitálnak belőle, és kik sérülnek miatta. „Hogy őszinte legyek, alighanem az egyik legnagyobb természetes kísérlet zajlik, amiben gyerekek valaha részt vettek” – magyarázza Paulus.
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix