Az emberiség legfőbb vágya testi és szellemi fiatalságának megőrzése. Az öregséggel az agyban is változások mennek végbe. Vajon lesz idő, amikor ez visszafordíthatóvá válik?
Szinte nincs olyan nap, hogy valami újdonsággal ne állnának elő a tudósok, mindegy, hogy melyik szakterületet tekintve. Ez a fejlődés csak növeli az emberekben azt a vágyat, hogy minél tovább, minél egészségesebben és persze ép tudattal élhessünk. Az öregedés azonban egy természetes folyamat, amely lényegében már a születésünktől fogva az életünk része. Egy bizonyos kor fölött (testi és genetikai adottságoktól, életmódtól függ) azonban óhatatlanul megjelennek a kor látványos vagy kevésbé látványos jelei: az ősz hajszálakon, ráncokon kívül memóriazavar, demencia és más betegségek.
Sokféleképp küzdhetünk a fizikai öregedés látható jeleinek megszüntetésén vagy legalább csökkentésén: akár kozmetikai vagy természetes hatóanyagok alkalmazásával, de sokan vállalnak drasztikusabb, drágább és fájdalmasabb plasztikai beavatkozásokat is. Viszont nemcsak a külcsín a fontos, az agyunk épségéért is sokat tehetünk: az olvasás, a folyamatos tanulás, a memóriajátékok mind olyan eszközök, amelyeket bátran alkalmazhatunk. Ennek ellenére az öregedés mindenre hatással van, természetesen az agyra is. Pedig az emberi élet felső határa százhúsz évre lenne. Ez egy olyan maximum, amelyet legtöbben meg sem közelítünk.
Kutatások és eredményeik
Egy, az ezen a területen dolgozó orvos azt állítja, hogy egy napon tényleg bekövetkezhet az, hogy az emberi élet megközelítse vagy akár túl is szárnyalja a százhúsz évet, de ennél további éveket már nehéz lenne kisajtolni az emberi testből:
- az úgynevezett őssejtimplantátumok arra képesek, hogy a létfontosságú szervek öregedő sejtjeit megfiatalítsák,
- az egyes gazdaállatokban „növesztett” szervek átültethetőek, így az elhasználódott, nem jól funkcionálók lecserélésre is mód lehet.
Azt, hogy mindez az agyra is érvényes legyen, egyelőre még elképzelhetetlennek tartják a tudósok is. Ez a szerv ugyanis nem képes úgy regenerálódni, mint mondjuk a bőr, amelyen seb keletkezett. Azonban arra igenis nagy esélyt látnak, hogy az agy öregedésének folyamatán némileg lassítani tudjanak. Sőt, néhány neurológus annyira optimista, hogy még az öregedés folyamatának visszafordítására is lát esélyt. Felfedezték, hogy az agyszövet érzékeli, ha egyes neuronok nem jól teljesítenek és inaktívvá teszik annak érdekében, nehogy más agyi területre is kihasson ez a zavar. Ezt az ISR (Integrative Stress Response) folyamat végzi el. Ahogy idősödünk, a neuronok sem úgy látják el feladataikat, ezzel pedig megnövekszik az ISR aktivitása, amellyel azonban más agyi mechanizmusokat nyom el. Egérkísérletekkel igazolták, hogy ha ezt az ISR-t „kikapcsolják”, akkor az idős egerek agyi funkciói jobbá válnak, a kognitív hanyatlás visszafordítható. Ha pedig ez egerek esetében működik, akkor talán arra is van esély, hogy az emberiség számára is használható lesz az ISR-gátlóval történő agyfiatalítás.
Más kutatók azon munkálkodnak, hogyan lehetne a sérült agyszövetet pótolni. Ezt már őssejt befecskendezésével igyekeztek megvalósítani, de még nincs adat arról, hogy az agy milyen funkciót lehetne így helyreállítani.
Felfedezték ugyanakkor, hogy az agyunk egyes területein új neuronok „születhetnek”, míg másokon ez egyáltalán nem történik meg. Igaz ez fiatal és idősebb korosztály esetén is. Nem csoda, hogy a vizsgálatok arra is irányulnak, hogy megértsék, miért vannak olyan részei az agynak, amelyek képesek regenerálódni. Találtak olyan molekulákat, amelyek a regenerálódást segítik.
Annyi már bizonyos, hogy van esély az agyunk öregedésének lassítására, akár annak visszafordítására is, de hogy ez mikorra válik megvalósíthatóvá, az még nem ismert.
