A sztárok élete merőben mást mutathat, mint a hétköznapi embereké. Peter Srámek például odáig van a zakókért, Sigh Viki viszont elégedetlen önmagával, míg Molnár Gusztáv nem képes az öröm érzésére.
Peter Srámek zakómániája
A sztárok kényesek a megjelenésükre és ez Peter Srámek is jól példázza. Az énekes számára nemcsak az a fontos, hogy a színpadra, a közönség elő miben lép ki, hanem a hétköznapjaiban is. Ám a mindenben maximumra törekvő művész különösen igényes arra, hogy a színpadon minőségi és különleges darabokban lássák. – olvasható a Femina oldalán.
Most, hogy ledobott 10 kilót, újból versenysúlyánál van és az addig csak a szekrényt gazdagító darabok is újból használatba kerültek. De hogy ezt a szép eredményt meg is ünnepelje, új ruhákat is beszerzett. Sőt, azt is elárulta, hogy erre annyira kényes, hogy zakói árából akár egy másik házat is vehetett volna már.
Sing Viki eldöntötte, hogy plasztikáztat
A most 37 éves énekesnő úgy érzi, hogy életében most jött el annak az ideje, hogy plasztikai műtéten essen át. A Borsnak beszámolt arról, hogy ennek gondolata régóta érett már benne, de most igazán a tettek mezejére akar lépni.
Eljött ez a nap is… nagyjából 15 éve várok rá!… Régóta emésztem már magam emiatt, s most eldöntöttem, nem akarom tovább utálni magamat!
Hialuronsavas kezelésben ugyan volt már része, de ennél messzebb eddig nem merészkedett.
Azt, hogy mit nem szeret magán és miért fog kés alá feküdni, nem ismert. Annyit azonban elárul, hogy nem a melleivel és nem is az orrával annyira elégedetlen, hogy azon korrigálni szeretne.
Molnár Gusztáv komoly mellékhatástól szenved
Nehéz időszak áll Molnár Gusztáv mögött. Elhagyta ugyan a elvonót, ahol alkoholfüggőségével kezelték, de tönkre ment a magánélete és anyagilag is megviselte mindez. Az elvonókúrát nagyon megszenvedte és most nagy út előtt áll – mondta el a Blikknek.
Most tartok az utam legelején, amihez egy mankót kaptam a terápián, hogy újra járni tudjak, és ismét boldoguljak az életben. Bár, bevallom, sokszor nem találom a helyemet a világban, hisz’ mégiscsak egy évet töltöttem a külvilágtól elzárva. Nagyon sokszor zavarnak az emberek, elveszettnek érzem magam, és szakmailag sem találom a helyemet…
Jelenleg egy célja van: józannak maradni. Most viszont egy kemény mellékhatással is együtt kell élnie, méghozzá nem képes öröm érzésére. Nehezen éli meg a mindennapokat és nem áltatja magát. Tudatában van annak, hogy a bármikor visszaeshet abba az állapotba, amit az elvonó előtt élt.
