Az ötkarikás játékok árnyékában bújik meg minden évben a paralimpia, az első 1960-ra datálódik, és 1988 óta ugyanabban az évben és helyszínen rendezik meg, mint a nyári olimpiát. Mégis a mai napig sokkal kisebb médiafigyelem övezi, mint a „nagytestvért”, pedig rendkívül fontos sporteseményről van szó.
A nemzetközileg elfogadott kategóriák és szabályzat szerint azok a sportolók versenyezhetnek a paralimpián, akik mozgássérültek, látássérültek vagy enyhén értelmi sérültek. A klasszifikáció mindegyik sportágnál változhat, van, ahol számít a sérültség szintje (például az úszásnál), máshol pedig nem, csupán annak megléte (erőemelés).
A paralimpia szó első tagja az angol „paraplegic” (vagyis „bénult”) kifejezésből ered, de később úgy döntöttek, hogy inkább a görög „para”, azaz „mellett” előtagra utalva az olimpiával való kapcsolatot jelentse. A játékok célja a versengés és a sportteljesítmények mellett a figyelem felhívása az esélyegyenlőségre, és erre bizony nagy szükség van mind hazánkban, mind pedig világszerte. Az olimpia kezdete előtt írtunk nektek a játékok legsikeresebb női sportolóiról, illetve általánosságban azokról a versenyzőkről, akik az élsport mellett dolgoznak is, most pedig a paralimpiák kiemelkedő hölgyversenyzői közül válogattunk.
Sarah Storey
A paralimpiák történetének legismertebb brit arca Sarah Storeyé, aki huszonkét érmet gyűjtött be pályafutása során, ebből tizennégy arany volt. Úszóként kezdte az 1992-es barcelonai játékokon, majd 2005-ben kerékpárra váltott egy fülfertőzés miatt. Tokióban is szerepel, ami a nyolcadik paralimpiája, ahol ha gyűjt még három aranyérmet, akkor megdöntheti a brit éremrekordot, melyet mára a visszavonult paraúszó, Mike Kenny tart, tizenhattal. Sarah-t 2012-ben „lovaggá” ütötték, vagyis megkapta a királynőtől a lovagi cím női megfelelőjét, így immáron Dame Sarah Storey-nak hívják.
Yu Chui Yee
A hongkongi születésű Alison Yu Chui Yee tizenegy éves volt, amikor csontdaganatot diagnosztizáltak nála, ami miatt amputálni kellett a bal lábát. Hat évvel később már vívóként nyerte sorra a megmérettetéseket, majd a 2004-es nyári paralimpiáról négy aranyéremmel térhetett haza, melyeket egyéniben és csapatban szerzett (párbajtőrben és tőrben). Összesen hét aranya, három ezüstje és négy bronzmedálja van, sportolói karrierje mellett pedig rádiós műsorvezető, szerkesztője a hivatalos paralimpiai weboldalnak, és támogatja a gyermekek és fiatalok vívókarrierjét.
Esther Vergeer
Mára már visszavonult, de Esther Vergeer neve minden hollandnak egyet jelent a sikerrel. A kilencéves korában, egy műtétet követően lebénult teniszező összesen 48 Grand Slamet nyert meg, emellett pedig hét paralimpiai aranyat is magáénak tudhat. 1999-től 2013-as visszavonulásáig ő volt a világ elsőszámú kerekesszékes teniszezője, és sokszor mondták róla, hogy az élsport egyik legdominánsabb játékosai közé tartozik. Karrierjének befejezése után sem szakadt el a sporttól, fontos szerepet vállal abban, hogy az egészséges és a mozgásukban korlátozott sportolók világát egyesítse.
Natalia Partyka
Csak két olyan sportoló van jelenleg a világon, aki paralimpián és olimpián is részt vett, az egyik Natalie du Toit úszó, a másik pedig a lengyel Natalia Partyka, aki asztaliteniszben jeleskedik. Partyka 1989-ben, jobb kéz és alkar nélkül jött világra, de ez egy percig sem akadályozta semmiben, hétévesen már pingpongozott. Tizenegy volt, amikor indult a kétezres sydney-i paralimpián, így ő lett a világ legfiatalabb indulója. Pekingben, Londonban és Rióban is részt vett mindkét világméretű eseményen, és így lesz ez idén is Japánban.
April Holmes
Az Egyesült Államok csapatát erősíti a többszörös aranyérmes Holmes, aki főként a T44 sprintversenyeken jeleskedik – a T44 a mozgássérült sportolók egy atlétikai kategóriája, mely a térd alatti amputációra vonatkozik, vagy olyan atlétát jelent, aki tud járni az egyik vagy mindkét lábában keletkezett mérsékelt funkciócsökkenés dacára. Holmes története rendkívül inspiráló, ugyanis három évvel azután már paralimpián versenyzett, hogy egy vonatbalesetben elvesztette bal alsó lábszárát. A nevét viselő nonprofit alapítványával azon dolgozik, hogy gyógyászati segédeszközöket és ösztöndíjakat szerezzen fizikai fogyatékossággal vagy tanulási zavarokkal élők számára.
Chantal Petitclerc
A kanadai Chantal ma már Grandville (Quebec) szenátoraként dolgozik, sportkarrierje idején azonban mindenki állhatatosságáról és maximalizmusáról ismerte. Tinédzser volt csupán, mikor egy szerencsétlen balesetben deréktól lefelé lebénult, és miközben ismerkedett a kerekesszékes futással (T54-es kategóriában), társadalomtudományokat és történelmet tanult az egyetemen. A ’92-es játékokon indult először, és rögtön két bronzzal tért haza, ma pedig már összesen huszonegy medálja van, ebből tizennégy arany színben csillog. Pályafutása során világrekordokat döntött meg, ma a Right to Play szervezet nemzetközi nagykövete, szenátorként pedig a fogyatékossággal élők jogaira fordít fokozott figyelmet.
