Pénteken kezdetét veszi Tokióban a harminckettedik nyári olimpia, és a világ szeme újra az országok élsportolóira szegeződik majd. Férfiak és nők egyaránt versenyeznek majd az érmekért, de azt tudtátok, hogy utóbbiak a legelső újkori eseményen nem vehettek részt? Szerencsére ez gyorsan megváltozott, lássuk is, kik voltak az olimpiák történetének legeredményesebb női versenyzői!
1894-ben Pierre de Coubertin báró vezetésével megalakult a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, és újraéledt az évezredes esemény, hiszen az első modernkori megmérettetés (1896) és az első ókori olümpia (i.e. 776) között több, mint kétezer év telt el. A báró, aki egyben a NOB elnöke is volt, úgy gondolta, hogy ókori mintára csak férfiak indulhatnak a különböző számokban, de ez a második, 1900-ban, a párizsi világkiállítás részeként megrendezett eseményre megváltozott. A nyolcezer sportoló között ugyan csak 22 nő volt, és csak teniszben és golfban versenyezhettek, a következő olimpián bekerült a versenyszámaik közé az íjászkodás, az úszás és a gyorskorcsolya is. Ironikus módon az Egyesült Államoknak nem volt női úszóválogatottja abban az időben, mert az amerikai szabályok szerint hosszú szoknyát kellett hordaniuk a női sportolóknak, és ez alól az úszókat sem mentették fel – ami viszont eléggé megnehezítette volna a dolgukat a medencében, így lemondták a részvételt.
A későbbi évek során már atlétikában is indulhattak nők, de futásban például évtizedekig csak 800 méternél rövidebb távon. Ennek oka az volt, hogy sok futó összeesett a kimerültségtől a nyolcszázas táv teljesítése után, így a szervezők – persze tévesen – azt a következtetést vonták le, hogy ez nem való a nőknek. A hatvanas évektől aztán megszüntették ezt a tilalmat, és évről évre bővült a női sportágak listája.
A 2012-es londoni olimpia történelmi volt abból a szempontból, hogy minden ország indulói között szerepelt nő, és ugyanazon alapvető kritériumokat támasztották minden versenyző felé, nemtől függetlenül. Ma pedig mindössze két olyan sportág van, amiben csak a gyengébbik nem indulhat – ez pedig a szinkronúszás és a ritmikus gimnasztika.
Larisza Szemjonovna Latinyina
A szovjet színekben induló tornász tizennyolc éremmel az olimpiák történetének legsikeresebb női versenyzője, és ő tartja a nők által szerzett legtöbb arany rekordját is kilenccel. Részt vett az 1956-os, 60-as és 64-es játékokon, ahol egyénileg tizennégy, csapatban négy medállal térhetett haza – ennél többet a történelem során csupán Michael Phelps szerzett, aki 2012-ben döntötte meg Latinyina rekordját. Érdekesség, hogy ’56-ban Melbourne-ben a talajtorna számban holtversenyben végzett a mi legkedvesebb olimpiai bajnokunkkal, Keleti Ágnessel.
Inge Sörensen
Dánia büszkesége volt a legfiatalabb női atléta, aki egyéniben olimpiai érmet tudott szerezni, méghozzá az 1936-os játékokon kétszáz méteres mellúszásban. Az akkor 12 éves és 24 napos lány bronzéremmel tért haza, nála csak néhány évvel volt idősebb győzelme idején a mi legfiatalabb aranyérmesünk, Egerszegi Krisztina. A második világháború alatt aztán Inge visszavonult a sporttól, és felnőve úszásoktatóként dolgozott hazájában és Svédországban. 1951-ben párjával New Jerseybe költöztek, és ott is hunyt el 2011-ben.
Isabell Werth
Az ötszörös olimpiai és hétszeres világbajnok Werth díjlovaglásban (dressage) jeleskedett, először az 1992-es barcelonai olimpián tűnt fel. A német hölgy jogi tanulmányokat folytatott, mellett pedig folyamatos résztvevője volt országa lovassportjának. 2004-ben megnyitotta saját lovardáját, és nem meglepő, hogy lótartáshoz kapcsolódó vállalkozást is nyitott.
Allyson Felix
Négyszeres olimpiai arany- és kétszeres ezüstérmes az amerikai Felix, aki sprintfutásban jeleskedett a kétezres évektől kezdve. Olyan sikeres volt, hogy az Adidas finanszírozta egyetemi tanulmányait, majd első olimpiáján megszerezte első ezüstérmét is. Versenyzett száz, kétszáz, és négyszáz méteren is, de fontos megemlítenünk azt is, hogy nem volt még húsz, amikor ötvenezer ember előtt futotta le a kétszáz métert, mindössze 22,11 másodperc alatt.
Serena Williams és Venus Williams
Nemcsak a különálló tenisztornákon remekeltek a legendás Williams-nővérek, hanem természetesen az ötkarikás játékokon is megmutatták, mire képesek. Sydneyben (2000), Pekingben (2008) és Londonban (2012) is aranymedált kaptak a lányok, akik alighanem a sportvilág legsikeresebb testvérpárjának számítanak, és marketing szempontból is igencsak jövedelmezőek.
Christie Pearce
Az USA női focicsapatát mindig is nagy küzdeni akarás jellemezte, nem volt ez másképp Pearce-nél sem, aki 2008-tól 2015-ig volt a csapatkapitányuk, összesen 113 meccsen át. A háromszoros olimpiai aranyérmes és kétszeres világbajnok Pierce az athéni, a pekingi és a londoni olimpián vezette a döntőbe csapatát. Pedig nem volt rögtön egyértelmű, hogy focista lesz, hiszen fiatalkorában kosarazott, gyeplabdázott is. Sikereinek elismeréseként idén júniusban beválasztották a National Soccer Hall of Fame-be, vagyis a Nemzeti Futball Hírességek Csarnokába. Ma már sportkommentátorként és elemzőként dolgozik.
Borítókép forrása: northfoto.com
