Tényleg látják a gyerekek a szellemeket?

Több szülő szembesülhetett már azzal, hogy gyermeke furcsa dolgokról mesél, így joggal merülhet fel a kérdés, hogy vajon látják-e a gyerekek a szellemeket, vagy képzelgés csupán. A kicsik fantáziája rendkívül szerteágazó, hiszen nemcsak gyermeki képzeletük szárnyal, az őket ért hatások is beszállnak a meseszerű gondolatokba. Egy-egy film, rajzfilm vagy történés mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyerekek furcsa dolgokról számoljanak be.

A nagymamám a mai napig emlegeti azt az esetet, amikor én váltig állítottam az óvónéninek, hogy a mama repülővel fog értem jönni. Erre emlékszem, és valóban így volt. Teljesen megalapozott állítás volt ez részemről: a Mama akkoriban sokat énekelte hogy ,,Ha egyszer majd sok pénzem lesz, felülök a repülőre!” Mivel emellett pedig állandóan lottószámokat kellett mondanom neki, a fejemben összeállt, hogy nyerni fog, sok pénze lesz, azaz repülővel fog értem jönni az oviba. Teljesen logikusnak tűnt, és megértem a kiskori önmagamat. Szellemeket vagy nem ott lévő lényeket, dolgokat ugyan emlékeim szerint nem láttam, de ez nem meglepő, ugyanis a gyerekek jószerivel nem tudják felidézni ezeket az élményeket.

Igaz történetek

Aki nem hisz a szellemekben, és az ezotéria teljes mértékben hidegen hagyja, jellemzően az sem tud elmenni szó nélkül amellett, amikor ismerősei arról mesélnek neki, hogy gyermekeik milyen furcsaságokat látnak. Az ember sokáig legyint, pontosan addig, amíg saját gyereke száját nem hagyja el valami hasonló.

Személyes élmény híján barátaim és ismerőseim beszámolóira tudok alapozni. Nem kellett sokat kérdeznem őket, ugyanis szinte mindenkinek volt ilyen emléke gyermekéről.

• Az egyik sógornőm régebben egy kisgyerekre vigyázott, és ugyan ő nem tapasztalt vele furcsa jelenségeket, a kisfiú anyukája arról számolt be, hogy három szellem is ,,él velük”, és mindháromnak neve is van. Később sógornőm saját gyermekénél vett észre olyat, hogy a kislány nagyon figyel egy pontot, de mivel még kicsi ahhoz, hogy elmondhassa, mit lát, nem derült ki, mit nézett annyira.

• A másik sógornőm azt mesélte, hogy amikor a kisfia már tudott beszélni, de még kicsi volt, meredten nézett a kanapéra, és megkérdezte, hogy ki az a néni, aki ott ül, holott szemmel láthatóan senki nem volt ott rajtuk kívül.

• Az egyik barátnőm kislánya arról számolt be két-három éves korában, hogy előző életükben egyszerre ölték meg őt és az anyukáját egy puskával – legalábbis saját, gyermeki szavaival ezt mondta el.

• Egy másik ismerős kislánya kiegészítette egy lakóval a házat, név szerint Helennel, aki egy évig élt velük: kivitte apával a szemetet és figyelte őket ebéd közben.

Miért látják a gyerekek a szellemeket?

Idővel ezek a gyerekek nemhogy nem számolnak be ilyen ,,látomásokról”, nem is emlékeznek rá, hogy valaha ilyet tapasztaltak. Az ezotéria úgy tartja, hogy a kicsik azért látják a már nem földön élő lelkeket, mert szemük még nyitva van erre a világra. Ennek oka az, hogy ők is onnan jöttek, ahonnan az általuk érzékelt ,,lények”, és egy ideig ezt nem felejtik el. Mivel valamelyik gyerek gyorsabban tanul meg beszélni, mint a másik, előfordul, hogy el tudja mondani, amit lát, ám ez nem minden esetben van így. Van gyerek, aki akár játszani is tud a látogatóval, de ha a beszédfejlődése lassabb, mire el tudná mondani az élményt, már nem látja.

Egyesek szerint a gyerekek nagyjából hároméves korukig látják a szellemeket, ugyanis ekkortájt érzékelik egyre jobban a körülöttük lévő világot, és kezdik el elfelejteni azt, ahonnan jöttek.

Pszichológusok úgy látják, hogy ezek a szellemek csupán olyan képzeletbeli barátok, akiket a gyerekek saját elméjükkel ,,hoznak létre”, de mivel a szülő számára megmagyarázhatatlan ez a játék, belemagyarázza, hogy szellemet látott a gyerek.

Mit tegyünk szülőként?

A gyermek által látott szellemek jószerivel ártalmatlanok. Ugyan lemoshatjuk szentelt vízzel az ágyát, különösebben nem valószínű, hogy lesz hatása, hiszen nincs mi ellen hatnia: a szellemek többsége jó szándékkal jelenik meg, vagy épp nem is tudja, hogy megjelenik – gondoljunk csak a Hatodik érzék című filmre, Bruce Willis főszereplésével!

Ha gyermekünk fél attól, amit lát, öleljük és nyugtassuk meg. Ha már nagyobb, és el tudja mondani, mi történik, fontos, hogy ne akarjuk meggyőzni róla, hogy képzelődik! Magunkra is ügyeljünk közben: ne ijedjünk meg, tegyünk úgy, mintha természetes lenne a dolog, és érdeklődve kérdezzük, mit lát. A kérdezés ne menjen át faggatásba! Tegyünk úgy, mintha a szomszédot látná, így nem fog megijedni attól, amitől akár félhetne is.

A gyerekek érzékenységét e tekintetben nem tudni, hogy valaha képesek leszünk-e megmagyarázni, csak annyi a biztos, hogy felnőttként úgy kell fogadnunk a gyermekek által látott lelkeket, mint bármely más képzeletbeli barátjukat.