Nincs nő a világon, aki ne szeretne vásárolni. Az egyszerűnek tűnő gyakorlat viszont kóros méreteket is ölthet, ez a dopamine dressing vagy örömöltözködés, amikor a vásárlás pillanatnyi örömével igyekszünk elűzni az általános frusztrációnkat. De vajon megéri-e kifosztani saját magunkat ahelyett, hogy szembenéznénk legnagyobb félelmünkkel: valami hiányzik az életünkből.
A dopamine dressing vagy kényszeres vásárlás a 21. századi jólét rákfenéje, s mint ilyen, kétféle értelmezése is létezik. A téli időszak vége felé gyakran csak a túlélésre játszunk: hajnalban, csipás szemmel felvesszük a legkényelmesebb vastag pulcsinkat és farmerünket, majd indulunk is dolgozni. Az örömöltözködés – mint a divat területén újonnan berobbant irányzat – lényege, hogy az általunk kiválasztott, élénk színek és vidám minták pozitív hatással vannak a kedvünkre. Alapvetően nemcsak a színek, hanem a formák, minták és szabások tekintetében is lehetőségünk van az örömöltözködésre, a lényeg, hogy olyan holmit öltsünk magunkra aznap, amely jobb kedvre derít minket.
A kifejezés másik értelmezése egy pszichológiai jelenséget jelöl. A dopamine dressing alatt ez esetben egy olyan kóros viselkedésmintát értünk, amikor a vásárlás pillanatnyi örömével igyekszünk elűzni általános frusztrációnkat. Függőség esetén a vásárlás olyasfajta önjutalmazási metódus, amely nem a szükségletek kielégítését célozza meg, sokkal inkább a mindennapi stressz és elégedetlenség enyhítésére szolgál, az öröm viszont ugyanolyan gyorsan elillan, mint ahogy kifizetjük a cehhet.
Elátkozott dopamin
A jelenség megértéséhez nem árt tisztában lennünk a dopamin egészségügyi szerepével. A dopamin az idegrendszerünk egy ingerületátvivő anyaga, leánykori nevén neurotranszmitter, azaz az idegsejtek közti kapcsolattartásért felelős anyag. Ebben a mivoltában részt vesz a mozgáskoordinációban, a motivációban, emellett neki köszönhetően működik az agyunkban a jutalmazási rendszer, azaz, ha jól végeztük dolgunkat, valamiféle elismerésre számítunk magunktól vagy a környezetünktől. A dopaminnak épp ezért szerepe lehet a különböző függőségek kialakulásában és a végrehajtó funkciók megfelelő működésében. Hiánya különböző betegségekhez, így például Parkinson-kórhoz vezethet, amely a középagyi dopaminsejtek pusztulása következtében jön létre.
Szeretek vásárolni. Akkor én is függő vagyok?
A teljes képhez nem árt tisztázni, mit tekintünk kóros mennyiségű vásárlásnak. Ha naponta megfordul a fejedben, milyen jó lenne megvenni ezt vagy azt, gyakran unalomból vagy rosszkedv miatt is betérsz kedvenc boltodba, ahol már előre, név szerint köszönnek neked az eladók, vagy folyamatosan bűntudatot érzel a vásárlás után, akkor fennáll a gyanú, hogy valami félrecsúszott a jutalmazási rendszeredben.
„Az ilyesfajta vásárlások után gyakran távolabbinak tűnnek a mindennapi aggodalmak, az összes bizonytalanságunkat és félelmünket letakarhatjuk egy új kabáttal… Nincs baj a dopamin-dressinggel, ha csak „desszertként” része az életünknek, ha azonban a vásárlás rendszeres feszültségoldásként jelenik meg a mindennapokban, nem árt, ha megszólal a vészcsengő” – állítja dr. Szolnoki Nikolett gyermekpszichiáter szakorvos, stílustanácsadó, divatpszichológia-szakértő.
Árulkodó jelek
A probléma legnagyobb hátulütője, hogy a „boltkóros” személy ritkán veszi észre magán a jellegzetes red flageket, így gyakran a környezetének kell visszaigazolnia, hogy valami félrecsúszott az életében. Mégis, árulkodó lehet, ha azt vesszük észre, hogy még alig vásároltuk meg a kinézett árut, máris valami más után ácsingózunk, s képtelenek vagyunk megálljt paracsolni a vásárlás hívó szavának.
Jellegzetes az is, hogy a shoppingolás egyéb elfoglaltságok rovására megy, azaz például nem veszünk részt egy barátunk születésnapján, mert az egy napra esik a 20%-os leértékeléssel kedvenc boltunkban.
Előfordulhat az is, hogy meglepően sok időt töltünk az online webáruházakban vagy fizikailag kedvenc boltjainkban, s ezek a tevékenységek irreálisan sok időt elvesznek az életünkből.
A folyamatos vásárlások extrém méreteket is ölthetnek: a „boltkórosok” gyakran dugdossák újonnan szerzett csecsebecséiket családtagjaik elől, hogy megelőzzék a „mikor”, „hol”, „miért”, „mennyiért” kérdésáradatot, azaz pontosan úgy viselkednek, ahogy az alkoholisták: eldugják a függőségük bizonyítékait.
Mit tehetsz, ha felismerted, kórosan sokat vásárolsz?
A szakember szerint érdemes olyan tevékenységek után néznünk, amelyek örömet okoznak nekünk, ezzel lényegében „becsapva” a jutalmazási rendszerünket: vegyük fel a kapcsolatot rég nem látott ismerőseinkkel, próbáljunk ki egy új sportot, vagy jelentkezzünk egy érdekesnek tűnő tanfolyamra.
Hasznos lehet, ha rendszert viszünk a káoszba, azaz vegyük rá magunkat, hogy rendet tegyünk a gardróbban. Ezáltal egyrészt realizálhatjuk, mennyi felesleges ruhát halmoztunk fel az elmúlt időszakban, s az sem árt, ha összeszámoljuk, vajon mennyit költöttünk minderre. Az ilyesfajta tények mindig sokként hatnak, de ezáltal realizálhatjuk a kiadásaink mértékét, amivel egy lépéssel közelebb kerülünk a normál fogyasztáshoz.
S ha már tudatosság: érdemes információkat gyűjtenünk arról, mely szín, fazon, szabás áll nekünk a legjobban, ezáltal egy fenntarthatóbb, átláthatóbb gardróbot alakíthatunk ki, amely hosszú távon nem csak pénztárcakímélő, hanem a mentális egészségünknek is jót tesz.
Végezetül nem árt, ha szembenézünk a fogyasztásunk irdatlan mértékével, s feltesszük magunknak a kérdést: vajon mi hiányzik az életemből, amit a ruhákkal próbálok pótolni? Nem szégyen ezzel a problémával szakemberhez fordulni, hiszen gondoljunk bele, végső soron érdemes inkább a fejünket rendbe tenni, minthogy a gardróbunkat frissítsük napról napra.
Borítókép forrása: Shutterstock/PuzzlePix
