Induljunk ki abból, hogy nem az egészséges értékrenddel bíró, jó humorú, udvarias személyeknek szólnak ezek a tippek, hiszen nekik semmi szükségük listára, mert tudják, miket nem mondunk a nőknek. Ha valaki nem ilyen(nek érzi magát), mindenképp olvasson tovább.
Az interneten annyi mindenre megtalálni a választ, még az olyan kérdésekre is, hogy: “Mit ne mondj egy nőnek?”. Mielőtt rátérnénk a redditezők adta frappáns válaszokra, leszögezném, hogy azért nem illik ezeket mondani a gyengébbik nemnek, mert sértőek, rosszul eshetnek a legtöbbjük számára és nem lendítik előre a beszélgetést, a kapcsolatot. De ne aggódjatok, következő részünkben azt gyűjtjük majd össze, hogy milyen dolgokat ne mondjunk a férfiaknak.
“Mosolyogj!”
Talán sok férfi is utálja, de abban biztos lehet mindenki, hogy ha egy nőtől ezt kéred, soha nem fogsz mosolyt kapni tőle. Kivéve, ha épp egy fotóműhelyben tevékenykedő fotós vagy, és a hölgy hat év alatti kislány, mert akkor nagy eséllyel angyali vigyor lesz a jutalmad – bár azért erre is vannak ellenpéldák.
“Mikor lesz már gyereked?”
Még ha minden rosszindulattól mentes is, akkor is tartsuk észben, hogy nem tudhatjuk, mibe nyúlunk bele azzal, ha egy nőnek szegezzünk bármilyen babával kapcsolatos kérdést. Lehet, hogy egyáltalán nem szeretne gyereket, lehet, hogy épp próbálkoznak a párjával, de még nem jött össze, az is lehet, hogy minden vágya, de valami miatt nem lehetséges a gyerekvállalás. Akárhogy is, ez pont ugyanolyan magánjellegű kérdés, mint hogy heti hányszor éltek nemi életet a pároddal, mégsem ugyanúgy gondolkoznak róla sokan.
“Aha, most azok a napok vannak…”
Bicskanyitogató, hogy a menstruáció okozta hormonális változásokat, fáradtságot, ingerlékenységet, szenzitivitást egyfajta kifogásként, szinte szégyellnivalóként említik meg egyesek – mintha azoktól függetlenül az embernek nem lehetne rossz kedve. Egyrészt rendkívül illetlen ezt a kérdést firtatni, mert semmi közünk hozzá, másrészt pedig lealacsonyítóan is hat, hogy “ja, most megvan neked, akkor egyből hisztikirálynő leszel”. Poénból sem szeretjük ezt hallani.
Ez is érdekelhet:
Milyen bóknak örülünk? Nemtől függetlenül mindenki örül, ha megdicsérik, ám nem mindegy, mely tulajdonságát méltatják. Itt választ találhatsz a kérdésre!
“Nyugodj meg!”
Ismertek olyan embert, aki feszült helyzetben hallgatott erre a tanácsra és egyből jobb hangulata lett? A kéretlen tanácsok listáján előkelő helyen szerepel a “Ne aggódj” és a “Nyugodj meg”.
“Híztál/fogytál?”
Nagyjából annyi értelme van a kérdésnek, mintha korán reggel telefonon hívunk valakit, és azt kérdezzük: ébren vagy? Ha a saját szemünkkel látjuk, hogy hízott vagy fogyott az illető, minek rákérdezni? Már csak azért se tegyük, mert – ahogy a gyerekkérdésnél – itt sem lehetünk biztosak abban, hogy szándékos volt a testsúlyváltoztatás. Egyedül akkor illethetjük bókkal a másik alakjának változását, ha százszázalékig tudjuk, hogy dolgozott azon, hogy így legyen.
“Ugyan már, ezen az exem sosem sértődött meg!”
Nahát, tényleg? Akkor menj, szedd a lábad, és meg se állj a volt párodig. Összehasonlítani az aktuális barátnőnk stílusát, temperamentumát, viselkedését és gondolkodásmódját azzal, akivel már nem vagyunk együtt, nemcsak felesleges de extrán bunkó is.
“Anyukám nem így csinálta…”
Mindenkinek az édesanyja főztje, szokásai a mérvadóak, így van ez a férfiaknál és a nőknél is. És még ha semmilyen hátsó szándék sem rejlik a megjegyzés mögött, nem biztos, hogy jó néven veszi a nő, ha a párja az anyukájához hasonlítja, hogy hogy vasal, hogy csinálja a vadast vagy hogy hajtogatja a ruhát. Ez a mondat sajnos sokszor úgy folytatódik a fejünkben, hogy “… és azt én jobban szerettem, mint a tiédet”.
“Túldramatizálod a helyzetet!”
A toxikus kapcsolatok egyik jellemzője, ha nem validáljuk a másik érzéseit, ha elbagatellizáljuk azt, amikor tudtunkra adja, hogy valami bántja, zavarja velünk kapcsolatban. Ekkor a másik az “ez nekem rosszul esik”-et hisztinek címkézi, a kérdőre vonást drámázásnak, a fájdalmunk, problémánk kifejezését piszkálásnak. Még akkor is, amikor a megbántott fél igyekszik asszertíven kifejezni az érzéseit, hiszen nem arról van szó, hogy a másikkal van baj, hanem csak azzal, amit csinált.
“Miért vagy szingli?”
Egy nehéz kapcsolatot követő lábadozáskor, fájdalmas válást követően vagy egyedülállóként töltött hosszú évek után sem esik jól senkinek, ha felteszik a fenti kérdést, pláne úgy, ez nem feltétlenül az egyén döntése. De még ha az is lenne, mit ad hozzá a kérdező életéhez, ha informálódik arról, hogy egy ismerőse miért nem él párkapcsolatban? Ha aggódási szándékkal kérdezzük, jobb, ha arra helyezzük a hangsúlyt.
