Egy párkapcsolatban vannak olyan dolgok, amelyekről nem szívesen beszélünk, pedig kellene, de az érzelmi érettséggel együtt jár, hogy bizony néha ezek is terítékre kell, hogy kerüljenek. Még akkor is, ha tudjuk, hogy konfliktus kerekedik majd a beszélgetésből. Azonban vannak, akik ilyenkor mintegy kőfal lezárnak, elfordulnak a másiktól fizikailag és érzelmileg is, ezt a „gyakorlatot” stonewallingnak nevezzük.
Angolul stonewallingnak (“kőfalazásnak”) hívják, amikor valaki megtagadja a másik személlyel való kommunikációt, kivonja magát a beszélgetésből, távolságot teremt maga és partnere között. Ezt gyakran teszi, mondjuk egy vita hevében vagy egy konfliktus kibontakozása előtti pillanatokban.
Aki így tesz, az
- Kellemetlennek tartja az érzelmekről való beszélgetést,
- Passzív-agresszívan reagál, ha a kapcsolatot illető gondokról szeretnénk vele beszélni,
- Témát vált, ha komoly dolgokról van szó,
- Különböző érvekkel áll elő azzal kapcsolatban, hogy „ezt ne most beszéljük meg”,
- Problémamegoldás helyett vádaskodik,
- Visszautasítja a kérdéseket,
- Nonverbálisan sem kommunikál, kerüli a szemkontaktust,
- Elviharzik,
- Lekicsinyli, de legtöbb esetben figyelmen kívül hagyja a másik problémafelvetését,
- Nem utolsósorban pedig letagadja, ha felhívjuk a figyelmét a viselkedésére.
Mondanunk sem kell, hogy ez sosem jár valós megoldással, még ha az, aki így cselekszik, úgy is érzi, hogy megoldotta a helyzetet, mert nincs vita, „nem piszkálják”.
Milyen érzés a másiknak a stonewalling?
A stonewalling bántóan, frusztrálóan hat a másik félre, dühöt, kétségbeesettséget válthat ki belőle. Lerombolhatja az önértékelését, és úgy érezheti, hogy kiveszik a bizalom és a közelség a kapcsolatukból, vagyis hosszú távon nagy károkat okozhat a párkapcsolatban. A felek lassan képtelenné válhatnak arra, hogy megbeszéljék gondjaikat, emellett az érzelmi – és akár testi – intimitás rovására is mehet.
Mi okozza?
Bármennyire is rosszul érinti a felet a másik stonewalling-ja, nem gondolhatja azt automatikusan, hogy rossz szándékból teszi. A „kőfalazás” ugyanis gyakran félelem, szorongás, frusztráció szülte viselkedés, amelyet jellemzően alacsony önértékeléssel rendelkező emberek alkalmaznak mintegy védekező mechanizmusként.
Íme néhány ok, amiért valaki ilyen módon reagálhat egy konfliktusra:
- A konfliktusok általános elkerülése (érzelmi passzivitás),
- Vágy arra, hogy csökkentse a feszültséget egy érzelmileg terhelt helyzetben
- Őszinte meggyőződés azzal kapcsolatban, hogy „nem tud kezelni” egy bizonyos témát,
- Féllelem partnerük reakciójától, vagy attól, hogy amihez a beszélgetés vezethet,
- Az a meggyőződés, hogy partnerük nem akarja megoldani a konfliktust,
- Reménytelenség azzal kapcsolatban, hogy nem lehet megoldást találni,
- Eszköz arra, hogy a témában semleges maradhasson,
- Eszköz a helyzet manipulálására azért, hogy a saját igazát bizonyítsa,
- Eszköz arra, hogy a szituáció odáig fajuljon, hogy akár nagyobb sérelmeket is bevonhasson, vagy véget vessen a kapcsolatnak.
A stonewallingot gyermekkorban tanulja meg az ember, gyakorta szüleitől veszi át, akik így tartották fenn a „békét” a családban.
A cikk a következő oldalon folytatódik, lapozz: