Noha a menstruáció az élet, és a női test működésének velejárója, napjainkban is úgy kezeljük, mint egy nem kívánt mostohagyereket. A természetes folyamat tabusítása ellen az utóbbi időben egyre több társadalmi, politikai kezdeményezés indult, s szerencsére ezúttal hazánkban is vannak arra utaló jelek, hogy végre hátat fordítunk a középkori gondolkodásmódnak, s elindulunk egy normálisabb értékrend felé.
Menstruáció, az örök mostohagyerek
Akár Ádám és Éva, akár a „nagy bumm” elméletét vesszük alapul, biztosan kijelenthetjük, hogy a menstruáció egyidős az emberiség létrejöttével. Ezt figyelembevéve ugyanakkor végtelenül furcsa, hogy egy természetes jelenséget évszázadokon keresztül olyan tabuk öveztek, amelyeket csak ritkán tapasztalni a társadalomban, hiszen azon kívül, hogy a menzesz a „sikertelen terhességet” jelezte, nem igazán tulajdonítottak neki nagy jelentőséget, s ez még csak hagyján, hiszen olyan stigmák kezdték el övezni a folyamatot, mint „undorító”, „visszataszító”, „szükséges rossz”, „fájdalmas” stb.
Nem állunk jobban a menstruáció elnevezése kapcsán sem, hiszen a „havibaj”, „havi vérzés”, „mikulás”, „piros betűs napok” címkék sem sok jóval nem kecsegtetnek. (Érdekes lenne egyébként megvizsgálni, vajon a folyamat fájdalmas mivolta, vagy a társadalmi megbélyegzettsége miatt illetjük általában negatív jelzőkkel a menzeszt.)
Sajnos az idő előrehaladtával sem lett jobb a helyzet, hiszen az emancipációval együtt ugyan kiküzdöttük a helyünket a tárgyalóasztalnál, mégsem lehetett nyíltan kezelni a menstruáció kérdését, hiszen az (a nagyrészt) férfiak által dominált közegben visszataszító témának számít(ott).
Zárd össze a fogad, vedd be a fájdalomcsillapítót, ne hisztériázz
– lehetne az elmúlt néhány évtized menstruációs-mottója, amely önmagában is felveti a kérdést: valóban ilyen módon kell hozzáállni egy egyébként teljesen természetes folyamathoz, vagy van más út?
Úttörő kezdeményezések
Az elmúlt néhány hónapban újra és újra felhorgadtak a viták a menstruáció társadalmi megbélyegzése körül. Múlt csütörtökön például nagy port kavart, hogy a terézvárosi képviselő-testület elfogadta Soproni Tamás polgármester javaslatát, miszerint a kerületi önkormányzati cégeknél havonta egy extra, fizetett szabadnapot biztosítanak a dysmenorrheás nőknek, feltéve, ha azok orvosi igazolással tudják igazolni, hogy a menstruáció alatt erős fájdalmaktól szenvednek. (Dysmenorrheának nevezzük az elviselhetetlen görcsökkel, kismedencei fájdalommal és gyengeséggel járó menstruációt, amely esetenként hányással vagy hasmenéssel is párosul.)
Ahogy a polgármester Facebook oldalán írta:
Kutatások alapján a fiatal nők 60-90 százaléka szenved a dysmenorrheától, azaz a fájdalmas menstruációtól. Az a politikus, aki a társadalom ekkora hányadának, nők százezreinek problémájával nem foglalkozik, nem méltó arra, hogy bárkit is képviseljen.
Ígéretes, hogy hazánkban is elindult egyfajta párbeszéd a menstruációról, de persze nem mindenki értett egyet a döntéssel:
A fiúknak miért nem? Kirekesztő divatlibsi lépés
– kommentelt egy férfi a polgármester posztja alatt.
A férfiaknál is lehetne az egészségesebb életvitelért, pl. ürítési szabadság, vagy nyilvános zacsiigazítási engedély, mert néha kényelmetlen tud ám lenni…
– tette hozzá „építő kritikaként” egy másik. Szerencsére nem minden férfi értetlenkedett a döntés kapcsán, hiszen számos „Óriási tisztelet a kezdeményezésnek!”, „Ez igen!” kommenttel is találkozni a poszt alatt.
A spanyol minta
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a hazai döntést spanyol mintára alapozták, mivel a mediterrán országban májusban megszavazták, hogy havonta minimum három, maximum öt nap szabadságot biztosítanak azoknak a nőknek, akik komoly fájdalmakat élnek át a menstruáció alatt. (Próbáljunk nem fennakadni a hazai és a spanyol napok száma közti különbségen.)
Hasonlóan Sopronihoz, a spanyol esélyegyenlőségi miniszter, Ángela Rodriguez is leszögezte: dysmenorrhea esetén nem enyhe kellemetlenségről beszélünk, hanem olyan komoly tünetekről, mint a láz, hasmenés, erős alhasi fájdalmak, amelyek akadályozzák a nőket a mindennapi tevékenységeikben.
Persze a spanyoloknál sem volt zökkenőmentes a törvénytervezet elfogadása, hiszen számos politikus úgy véli, a menstruációs szabadság bevezetése stigmatizálná a nőket, s visszavetné a feminizmus eszméit, emellett ellenérvként az is felmerült, hogy a munkáltatók kevésbé akarnak majd nőket felvenni, tudván, hogy biztosítaniuk kell számukra a havi három napos, fizetett menstruációs szabadságot.
Kitekintésként itt érdemes megjegyezni, hogy pontosan száz évvel ezelőtt a volt Szovjetúnióban vezették be először a menstruációs szabadságot, jelenleg pedig „csak” Japánban, Dél-Koreában, Zambiában és Indonéziában van lehetőség a fizetett, néhány napos szabadság kihasználására. Európában Spanyolország az első, (s egyelő az egyetlen), amely ezzel a megoldással él.
Áfabotrány a havivérzés körül
Noha az említett, spanyol törvénytervezet külön kitért arra is, hogy az iskoláknak tisztasági betétet kell biztosítaniuk az arra rászoruló lányok számára, egyúttal eltöröltették volna a betétek és tamponok áfáját, a megszavazott törvénycsomagból mégis kimaradt a higéniai termékek áfa-csökkentése.
Ami a spanyoloknál kudarcba fulladt, azt meglépték helyettük a skótok: az északi országban augusztus 19-től kezdve ingyenesen biztosítják a menstruációs termékeket a közintézményekben. (Például iskolákban vagy önkormányzatoknál.) Az elfogadott törvényt a menstruációs szegénység elborzasztó jelensége inspirálta, hiszen a 21. században is gyakori, hogy vagy-vagy alapon a bevásárlásnál nem a higiéniai termékek, hanem az étel kerül inkább a kosárba.
Összehasonlításképp érdemes megemlíteni, hogy hazánkban 27 százalékos a menstruációs, s az ezzel kapcsolatos higiéniai termékek áfája. Ha mindemellett megnézzük az egy hónapban menstruációra elköltött összegeket, elborzasztó végeredményt kapunk, hiszen a legolcsóbb tételek (egy adag tampon és egy csomag szárnyas betét) megvásárlásával is nagyjából 2000 forint körül költünk a boltban, s ha ezen felül nem szeretnénk fájdalmak között gyötrődni napokig, minimum 2000 forintot kell áldoznunk az egyik legnépszerűbb menstruációs görcsoldóra, amelyben persze (okosan kiszámolva) csak egyhavi fájdalomcsillapítót helyez el a gyártó.
A téma, amely előre visz
A cikk elejéhez visszakanyarodva a felsorolt információk tudatában továbbra is nehéz megérteni, miért kezeljük ezt, az – egyébként teljesen természetes folyamatot – tabuként. A közösségi-média előteröréséről alapvetően negatívan szoktunk megemlékezni, ugyanakkor érdemes kiemelni, hogy az olyan tartalomgyártók és kontentek, amelyek időről időre előveszik a menstruáció kérdéskörét, rengeteget hozzátesznek a társadalmi diskurzusokhoz.
Összességében tehát elmondhatjuk, hogy ugyan vannak arra mutató jelek, hogy a menstruációról való közgondolkodást mind a munkavégzés módja, mind a rá való költekezés kapcsán elkezdtük átkeretezni, még mindig sok a teendő e téren, hiszen amíg egy előremutató döntésről szóló Facebook poszt alatt előfordulhatnak olyan kommentek, miszerint „akkor vezessük ezt be minden férfinak is”, korántsem értük el a kívánt célt.
Borítókép forrása: Shutterstock/PuzzlePix
Források: ITT, ITT, ITT, és ITT
