Felmenőink sorsa akár tudattalanul is hatást gyakorolhat az életünkre, ezzel személyes kapcsolatainkra, identitásunkra és életünkre is befolyást gyakorolhat. De vajon hogyan öröklődhet át egy trauma akár több generáción keresztül? Szabó-Bittera Anikó hipnózis terapeutával beszélgettünk arról, hogyan hathat egy-egy fel nem oldott transzgenerációs trauma a mindennapi életünkre. Anikó 2018 óta foglalkozik családállítással, azon kívül táplálkozástudománnyal és hipnoterápiával.
Hogyan ismerjük fel a transzgenerációs traumát?
A szakember szerint a családállítás rendszere, mint módszer – épp úgy, mint a többi hasonló – önmagában is képes rendkívül jól működni, azonban nem helyettesíti a komplex terápiás önismeretet. Szerinte egy ilyen folyamat pszichoterápiás módszerként alkalmazható és fontos, hogy az úgynevezett önismeretünk során ne csak a transzgenerációban dolgozzunk, hanem fokozatosan haladjunk belülről kifelé. Így kaphatunk nagyobb megértést a bennünk/körülöttünk működő, ránk ható energiákra, hogy az eseményeknek ne tehetetlen elszenvedői legyünk, hanem cselekvőképes, fejlett ÉN-képpel rendelkező felnőttekké váljunk.
– Coloré: Mi az a transzgenerációs trauma és milyen hatást gyakorol egy-egy meg nem oldott trauma az életünkre?
SZ-B A: A legtöbb trauma, amit nem sajátunkként hordozunk, hanem úgymond a felmenőinktől örököltünk, azokat nevezzük transzgenerációs traumának. A legközelibb példák lehetnek erre napjaink sajnálatos eseményei, a háborúk – amire akarva akaratlanul is reagálunk, még akkor is, ha mi személyesen nem éltük át. Itt most nem az együttérzés az, amire gondolok, sokkal inkább szorongás, félelem, pánikszerű érzetek. Gondolhatnánk azt is, hogy ez egy természetes reakció, de sokaknál ez olyan, mintha újra átélné. Mindeközben a felmenők közt keresendő, akinek ténylegesen része volt benne. A transzgenerációs trauma több generáción átívelő – ránk ható energia, ami leginkább érzések szintjén mutatkozik meg, majd később akár fizikailag is manifesztálódhat a testben, különböző problémákat okozva.
– Coloré: Mik a transzgenerációs traumák tünetei?
SZ-B A: Amikor beleszületünk egy családba, rajtunk múlik, hogy mihez kezdünk örökségünkkel, és a mi felelősségünk, hogy mit hagyunk az utánunk következő generációra. Fontos, hogy ne azt lássuk magunk előtt, mekkora feladat hárul ránk, hanem hogy mit tudunk belőle megoldani – miközben saját jólétünkhöz és fejlődésünkhöz is hozzájárulunk. Mondhatjuk azt is, hogy ezek a problémák hétköznapiak, de megélés szintjén ennél már többről van szó. Leggyakoribb esetek, amiben megnyilvánulhat: családhoz való kötődés, párkapcsolati nehézségek, átvett érzések, romboló kötődések, önismereti/önértékelési zavarok, elakadások az élet különböző területein.
– Coloré: Milyen élethelyzet alakít ki egy-egy transzgenerációs traumát?
SZ-B A: A transzgenerációs traumák örökölt traumák – ha nem foglalkozik velük az egyén, úgy tovább örökíti.Minden egyes olyan tett után, amiért képtelen valaki felelősséget vállalni, kialakulhat a következő generációra átívelő trauma, egészen addig, míg nem érkezik a családba valaki, aki aztán elkezdi meggyógyítani magát, s egyúttal a klánt.
– Coloré: Mit tehetek szülőként, hogy ne adjam tovább a gyerekemnek a transzgenerációs traumákat?
SZ-B A: Ennél a kérdésnél fontosnak tartom tisztázni, hogy nem csupán transzgenerációs traumák vannak. Amennyiben valaki kizárólag családállításra jár, ott „csupán” a klánnal dolgozik, miközben a belső gyermek folyamatosan segítségért kiált. Fontos egy stabil ÉN-kép felállítása, amiben a családállítás nagyon fontos szerepet tud betölteni, de mint módszer, nem az egyetlen. Ahhoz, hogy ne adjak tovább a gyermekemnek különböző traumákat, mintázatokat, sémákat, elsődlegesen egy nagyon komoly Önismeret segíthet, a megfelelő szakemberrel. Természetesen ez nem csökkenti nullára a hibajelenségeket, de igazából nem is az a cél, hiszen mindannyian tanulni és fejlődni jöttünk. A cél, hogy elég jó szülővé tudjak válni akár a gyermekem, akár saját magam számára.
– Coloré: Hány generáción keresztül öröklődhetnek ezek a traumák?
SZ-B A: A traumák több generáción keresztül is öröklődhetnek, de túl messzire visszamenni nem érdemes, mert sokkal nehezebb a távolabbi múltból felidézni az akkor élt őseinket. A családállításban jellemzően 4 generációval dolgozunk, mert ahol energetikai blokk van, azt a mező feltárja.
– Coloré: A családállítás hogyan tud segíteni a transzgenerációs traumák megszüntetésén?
SZ-B A: Az által, hogy szándékunkat kifejezzük az önmegismerés bármilyen formája mellett, máris többet tettünk magunkért, mint akik egyáltalán nem foglalkoznak vele. Egy módszer sem helyettünk, hanem velünk dolgozik. Úgy tudnám ezt példával szemléltetni, hogy amikor megéhezünk, akkor eszünk. Megszűnik az éhség, de csak egy időre. Testünknek nem csupán fizikai, de lelki/szellemi szükségletei is vannak. Amennyiben ezeket nem vesszük figyelembe, előbb utóbb fizikailag is tettenérhetővé válnak. Vagyis a családállítás, illetve egyéb pszichoterápiás módszerek hozhatnak oldódást, de mivel a problémák általában nem egy tőről fakadnak, sokkal inkább elágazóak, így amikor az egyiket megoldottuk feltárul a következő.
Őszintén nem szeretnék senkit elkeseríteni, ha valaki arra számít, hogy elmegy néhány alkalommal kipróbálni bármely módszer egyikét, nem oldódik meg egy csapásra az élete. Ez egy folyamat, és csodás folyamat, annak minden megtapasztalásával együtt. A változás pedig nem marad el.Én azt szoktam mondani, hogy két út van. Egyik, amikor nem foglalkozom magammal, a másik, amikor igen. Az idő és energia így is, úgy is halad. A felelősség minket terhel, hogy milyen döntést hozunk.
