A negatív, vagy kritikus belső hang olyan romboló gondolatok tömege, mely a gyengeségeinkből és rossz emlékeinkből táplálkozik. Ha elhatalmasodik rajtunk, akkor igen nagy sebeket tud ejteni a viselkedésünkön, az önbecsülésünkön és a lelki egészségünket is veszélyezteti.
Az utóbbi évben még fontosabbá vált a fizikai mellett a mentális egészségünkre való odafigyelés. Az olyan betegségek, mint a depresszió vagy a szorongás szerencsére egyre elfogadottabbá válnak és lassan destigmatizálódnak.
A mentális jóllét részét képezi többek között az is, hogy milyen kapcsolatban állunk önmagunkkal. Mindannyiunknak van egy belső hangja, és van egy belső kritikusunk is, akikre sok esetben hallgatunk, sok esetben pedig nem.
Ez a kritikus hang kizárólag olyankor szólal meg, ha valamit elrontottunk, vagy valami miatt idegesek vagyunk – és csak ront a helyzeten. Egy olyan hang, aki negatívan áll minden dolgunkhoz, hiszen a rossz tapasztalatainkból, bizonytalanságunkból táplálkozik, és sok esetben a szüleink, tanáraink, vagy mások vélt vagy valós elvárásai tükröződnek bennük. Persze nem igazi hangról, hallucinációról van szó, hanem egyfajta hozzáállásról, ami meggátol abban, hogy egészséges pozitivitással szemléljük a világot.
„Úgysem fog menni!”, „Mindent elrontok!”, „Csak én lehetek ilyen béna!”, „Ezer százalék, hogy ki fognak nevetni!”, „Sikerülhetett volna jobban is!”, „Még erre se vagyok képes?”, „Már megint hogy nézel ki?”, „Nem vagy fontos nekik!” – bizonyára ismerősek ezek a gondolatok, melyek mindannyiunk fejében meg szoktak fordulni. Az egészséges önkritika fontos, de ezek a megjegyzések azt mutatják, hogy önmagunkhoz való hozzállásunk inkább áll ítélkezésből, mint támogatásból, ez pedig semmiképp sem célravezető.
Mit tehetünk ellene?
Úgy beszéljünk magunkkal kudarc esetén, ahogy egy kedves munkatársunkkal vagy barátunkkal tennénk. Az ő fejükhöz sosem vágnánk hozzá, hogy „Nem hiszem el, mennyire béna vagy!”. Forduljunk hát saját magunkhoz is türelemmel, a becsmérlő mondatokat váltsák fel a bátorítóak – „Most nem sikerült, de legközelebb menni fog!”.
Vezessünk naplót az eredményeinkről! Nem dicsekvés vagy nagyképűség, hanem igenis fontos tisztában lennünk az értékeinkkel, azzal, hogy mire lehetünk büszkék. Jegyezzük fel magunknak egy jól látható helyre, hogy mit értünk el aznap, azon a héten vagy a hónapban, hogy ne felejtsük el – nem vagyunk értéktelenek, sőt!
Ha stresszelünk, és összecsapnak fejünk fölött a hullámok, hajlamosabbak vagyunk mindent rosszabb színben látni. Írjuk ki magunkból, hogy mi bánt – vizualizálva a problémák egy fokkal kisebbnek és megoldhatóbbnak tűnnek, mintha csak gondolatokként kavarognának a fejünkben.
Törődjünk magunkkal – egy kényelmes habfürdő nem csak tisztít, el is lazít. Ha nem jön be, keressünk más olyan módot, ami által relaxálhatunk, és csak magunkkal foglalkozhatunk. Lehet ez egy jó könyv, egy séta egyedül, zenehallgatás, főzőcskézés, bármi.
Sokaknak segíthet a meditáció is, vagyis az elménk lecsendesítése, mely a stressz elleni harc egyik jó eszköze.
