Az elmúlt szűk két év minden volt, csak nem megszokott és normális, a koronavírus-járvány felforgatta valamennyiünk életét. Így nincs mit csodálkozni azon a jelentésen miszerint többszörösére nőtt a mentális problémákkal élők száma, a leggyakoribb gondok pedig a depresszió és a pánikbetegség lettek.
Az elmúlt időszakban a világjárvány bezártsága, bizonytalansága miatt felerősödtek a mentális egészséget veszélyeztető tényezők, na nem mintha ezek azelőtt annyira elhanyagolhatóan lettek volna jelen az életünkben – korábbi cikkünkben rávilágítottunk ezekre a faktorokra. A depressziós és szorongásos zavarok mellett a pánikbetegség továbbra is vezető probléma, mely kortól, nemtől függetlenül szinte bárkinél kialakulhat, ám jellemzően huszonéves korban kezdődik és a nőket nagyobb arányban érinti.
Mitől alakul ki?
Egyelőre nincsen konszenzus arról, hogy mitől alakulhat ki pánikbetegség, egyes szakértők szerint genetikai okok is közrejátszhatnak, de a kábítószer-fogyasztás, trauma és a stressz is állhat a háttérben. Míg pánikrohamot az emberek nagy része átélt már élete során, a pánikbetegség nem egészen ugyanez, és szoros kapcsolatban áll a szorongással. Utóbbi akkor problémás, ha olyannyira elhatalmasodik az adott emberen, hogy akadályozza őt mindennapjaiban. Visszatérve a pánikbetegségre, azt az állapotot hívjuk így, amikor a pánikrohamok rendszeresen, időről-időre és váratlanul jelentkeznek, és az adott szituációhoz látszólag semmi közük nincs.
Egy-egy ilyen roham során indokolatlanul megugrik a pulzus, szaporább lesz a szívverés, kiszáradhat a száj, izzadás, émelygés, légzési nehézségek, mellkasi fájdalom, hőhullámok tapasztalhatóak, egyeseknél fülcsengés, zsibbadás és akár halálfélelem is felléphet, és olyan érzésről is beszámoltak, mintha “nem lennének a testükben”. Ez öt, vagy akár húsz percig is tarthat, hirtelen kezdődik és elszenvedője utána kimerültnek érezheti magát, néha órákon vagy akár napokon keresztül.
A rohamoktól való folytonos félelem és aggódás miatt az adott személy elkezdi kerülni a tünetekhez hasonló állapotot előidéző helyzeteket, például a sportolást, hiszen az általában megemeli a pulzust. Emellett a pánikbetegre az is jellemző, hogy azokat a helyszíneket is hanyagolja, ahol a roham rátört, mondjuk egy zsúfolt piacon vagy plázában, így ez nem feltétlenül, de akár tömegiszonnyá, agórafóbiává is fejlődhet.
Mit tehetünk?
Ma már sokkal könnyebb helyzetben vannak a pánikbetegséggel élők a diagnózis szempontjából, ugyanis az orvosok a jellemző tüneteket még a kétezres évek elején is gyakran csatolták más, szervi eredetű betegségekhez. Ez nagyban megnehezítette a pontos diagnózist, így pedig magát a kezelést is, késleltetve ezzel a sikeres gyógyulást. A szapora szívverés miatt sokszor összekeverhető a szív- és érrendszeri betegségekkel, a légszomj miatt a légúti megbetegedéseket sem vetik el sokszor. Fontos ezért először egy teljes körű orvosi kivizsgálás, hogy ezeket a szervi gondokat ki lehessen húzni a listáról – ezután jöhet a mentális ellenőrzés.
A pszichológushoz járást itthon még mindig számos mítosz és ellenérzés övezi, azonban a pánikbetegség olyan állapot, ami öndiagnózissal nem gyógyítható, nem egyszerű nátháról van szó. Mivel azonban terapeutához nem sokan rohanunk el egyből, ha erre a betegségre gyanakszunk, így, ha könnyebb, olvassunk utána a témának. A Mélylevegő Projekt nevet viselő Facebook- és Instagram-oldal például pontosan ilyesmivel foglalkozik, posztjaik között ismeretterjesztő tartalmakat és tippeket is olvashatunk a depresszióra és pánikbetegségre vonatkozóan. Ebben a posztban például egy elsősegély protokollról számolnak be, melyet roham idején alkalmazhat az ember.
Azonban a legfontosabb a szakértői segítség kérése, így amint módunk van rá, forduljunk pszichológushoz, aki felderítheti az okokat és együtt elkezdhetjük a gyógyulást. Terápiára akár ingyen is lehetőség van, méghozzá a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának Mentálhigiénés és Pszichoterápiás Ambulanciáján, a Magatartástudományi Intézet rendelőjében, illetve az Általános Orvostudományi Kar Klinikai Pszichológia Tanszékén
Ki lehet gyógyulni belőle?
Az időben felismert, más betegségekkel nem társult pánikbetegségből megfelelő kezeléssel akár hetek alatt kigyógyulhatunk, de a súlyosabb esetekből is van kiút – amennyiben a páciens is aktív résztvevője ennek. Magyarországon általában kétféle módszert, kognitív- és viselkedésterápiát, valamint gyógyszeres kezelést alkalmaznak a szakemberek, sokszor kombinálva a kettőt.
Hogy segítsek egy pánikrohamot átélőnek?
Kívülről félelmetesnek tűnhet, azonban fontos, hogy támogató közeget nyújts annak, akinek épp pánikrohama van. Elsőként kérdezd meg, mire van szüksége – lehet, hogy egyedül tudja/szeretné leküzdeni, de jó, ha érzi, nincs egyedül. Amit ilyenkor jó, ha mondasz: „Itt leszek, ha bármikor szükséged lenne rám.”, „Nemsokára vége, nem vagy egyedül.„. Ha sikerül, vond be egy beszélgetésbe, ami elterelheti a figyelmét, és segít neki a jelenre, az adott helyzetre koncentrálni. Utóbbiban segítségére lehet, ha megfogod a kezét, ha mozgásra bátorítod. Amit ne mondj: „Nyugodj meg!„, „Semmi baj!„
