A hideg, nedves tél hatására nemcsak a lelkünkben, hanem a testünkben is történhetnek változások: gyakori ilyenkor a kiújuló bélhurut, ízületi- és reumatikus bántalmak, s persze a megfázásról sem érdemes megfeledkezni. Az orvosi konzultációk mellett otthon is tudunk tenni az egészségünk visszaszerzéséért, hiszen sokszor nem is tudjuk, miféle csodaszerek rejtőznek kertünkben, gyomnövénynek álcázva magukat. Mindent a csalánteáról.
A téli hónapok nemcsak a pszichénket, hanem előfordul, hogy a testünket is kikezdik: ebben az időszakban igen gyakoriak a megfázásos tünetek, a kiújuló ízületi- és reumatikus problémák, de a nedvesség nem tesz jót a bélbetegséggel élőknek sem. Ugyan az orvosi konzultáció mindegyik esetben elsődleges, mégis, házilag is sok mindent tudunk tenni az egészségünk érdekében, különösen akkor, ha tisztába kerülünk a csalántea gyógyító hatásaival.
Az ezerarcú csalán
Ugyan idehaza alapvetően gyomnövényként kezeljük, az urtica dioica latin névre hallgató csalán jóval több egy kellemetlen, csípő gaznál. Hazánkban nagyjából nyolcvan fajtája ismert, leggyakrabban úgynevezett „nagy csalánnal” találkozhatunk: ezek akár egy méteresre is megnőhetnek, megnehezítve ezzel a kiirtásukat. „Csípős” jellege a minden szervén megtalálható csalánszőröknek „köszönhető”: ezek hangyasav, acetilkolin, szerotonin, s főképp hisztamintartalma a bőrünkbe jutva viszkető hatást vált ki.
Érdekesség, hogy gyógyító hatásait már a „nagy öregek” is megemlítik: Ovidius például csalánból készített szerelmi bájitalról értekezett egyik munkájában, Dioszkoridész pedig már időszámításunk előtt azoknak a nőknek ajánlotta, akiknek meggyűlt a bajuk a menstruációval. Érdekesség, hogy az emberiség több száz évvel később, a II. világháborúban fedezte fel magának újra: az orvosok csalánleves formájában rendelték el a sérült katonáknak, hogy azzal növeljék a túlélésüküket.
A csalán ugyanis, a már felsorolt hangyasav, acetilkolin, szerotonin és hisztamin mellett olyan vitaminokban is bővelkedik, mint az A-, B-, C-, és K-vitamin, de kalcium, kálium, vas, cserzőanyagok, illóolajok is megtalálhatók benne. Érdekesség, hogy magas a kovasav és szeléntartalma is, emellett karotinban is bővelkedik.
A csalántea hatásai
Nem csoda tehát, hogy a csalánt többféle probléma esetén is felhasználhatjuk szervezetünk kúrálására. De kezdjük az elején! A csalán egyik legfontosabb tulajdonsága a vértisztító hatása. Ez azt jelenti, hogy lényegében „kitakarítja” az ereinkben (főképp az étkezés miatt) lerakódott salakanyagokat, s mivel a vesét erőteljesebb kiválasztásra készteti, abban is segít, hogy ezek mihamarabb távozzanak a szervezetünkből. A fokozott kiválasztás következtében redukálja a vér húgysavszintjét is, ennek köszönhető, hogy a középkortól kezdve alkalmazzák a reumatikus megbetegedések kezelésére. (A rheumatoid arthritis egy olyan folyamat, amely során a szervezet a saját építőelemeit megtámadó gyulladást indít be, s ennek melléktermékei felhalmozódnak az ízületekben. A csalán – persze, csak részben – képes ezeket a lerakódásokat felszabadítani, így némi megkönnyebbülést nyújthat az épp aktív gyulladással küzdő reumásoknak.)
Hasonló a helyzet a köszvénnyel is: nem meglepő, hogy VIII. Henrik köszvényes lábát csaláncsapkodással igyekeztek kúrálni, hiszen a szervezetbe e módon bejutó hisztamin értágító hatása képes volt némi enyhülést hozni a gyulladástól lüktető végtagba.
A csalántea a bél gyulladásos megbetegedései (például Crohn-betegség, Colitis ulcerosa) esetén is alkalmazható, egyrészt gyulladáscsökkentő hatása, másrészt magas vastartalma miatt. (Ez különösen a colitisszel küzdők számára lehet fontos, mivel a betegség egyik legfőbb tünete a véres hasmenés, amely végső soron vashiányos vérszegénységhez vezet.)
A nemi szervek és a kiválasztórendszer kapcsán is érdemes megemlíteni a hasznos tulajdonságait: míg a nőknek akkor érdemes fogyasztaniuk, amikor „nehezen jön meg” a menstruáció vagy a felfázás kellemetlen tüneteit tapasztalják magukon, addig a férfiaknál preventív módon alkalmazható, mivel megakadályozza a prosztata rendellenes növekedését. (Ezt úgy éri el, hogy a „kimosó hatása” miatt egyrészt növeli a vizelet mennyiségét és gyakoriságát, másrészt gyorsítja a vizeletáramlást, így az kevésbé pang a hólyagban.)
A csalántea elkészítése és felhasználása
A felsorolt hatások természetesen csak akkor érhetők el, ha megfelelően használjuk fel a csalánlevélből készített teát. Azt ugyanis kúra-szerűen, hathetes intervallumokban, tavasszal és ősszel érdemes leginkább fogyasztani napi egy csészével, reggelente, lehetőleg mindenféle egyéb ízesítés (cukor, méz, citrom) nélkül. A hatodik hét után érdemes egy hónap szünetet tartani, mivel a kovasavtartalmának „köszönhetően” kövesedésre hajlamosíthat: epekő és vesekő jöhet létre általa, ezért is fontos, hogy hagyjuk, hogy egy idő után kisztiszuljon a szervezetünkből.
Tisztító hatása egyébként leginkább akkor érvényesül, amikor kiszárított csalánlevélből készítjük el a főzetet: a Bükki Füvesember ajánlása szerint forrázzunk le belőle egy evőkanálnyit, nagyjából 3dl vízzel, majd 15 perc után szűrjük le, s melegében fogyasszuk el.
A csalántea fogyasztása természetesen semmilyen formában nem helyettesíti az orvossal való konzultációt, ugyanakkor a hatóanyagainak utánajárva érdemes megfontolni egy tavaszi-őszi kúra beiktatását, különösen akkor, ha a felsorolt betegségek valamelyikével küzdünk.
Borítókép forrása: Shutterstock/PuzzlePix
Források: ITT és ITT
