A biológia egyik legnagyobb csodája kétségkívül egy új lélek megfoganása, hiszen az különböző tényezők együttállásának várva várt következménye. A fogantatást rövidesen a beágyazódás követi, amelynek lényege, hogy a fejlődő magzat megtalálja a „végső” helyét, azaz a méhnyálkahártyát, ahol a következő kilenc hónapban végbemehet a fejlődése. De vajon észlelhetjük-e a várandósságot ebben a korai szakaszban, s ha igen, milyen tünetekre érdemes odafigyelnünk?
Érkezik-e a gólya vagy sem? Teszik fel a kérdést gyakran a családot tervező párok az együttléteket követően. Ugyan igen nehéz kiszúrni, mégis érdemes tisztában lenni a beágyazódás tüneteivel, hogy mihamarabb felkészülhessünk lelkileg a kis jövevény érkezésére.
Anatómiai gyorstalpaló
Mielőtt belecsapnánk a jelek részletes ismertetésébe, nem árt tisztába kerülni azzal, egyáltalán mit értünk beágyazódás alatt, ehhez pedig a fogantatás pillanatától érdemes elindulnunk. A párunkkal való együttlét alatt, az ejakulációt követően spermiumok jutnak a hüvelybe, majd onnan tovább, egészen a petevezetékig vezet az útjuk. Itt találkoznak a megtermékenyítendő petesejttel (vagy adott esetben sejtekkel), s miután a spermium utat tör magának, a két sejt összeolvadásából egy új élet jön létre. Érdekesség, hogy a spermiumok méhben való túlélési ideje 48 óra, vagyis az aktust követő két napban bármikor megtörténhet a megtermékenyítés!
A megtermékenyített petesejt – amelyet innentől kezdve már zigótának nevezünk – elindul „lefelé”: a petevezetékből a méhbe, ez általában 5-7 napot vesz igénybe. Az vándorút során továbbosztódik, s ennek eredményeként 32 sejtes szedercsíra állapotban alakul át hólyagcsírává, s ez a kis sejtkezdemény kezdi majd meg a beágyazódást a méhben. Azt is mondhatnánk, hogy itt „rendezkedik be” az elkövetkezendő 9 hónapra.
Mindeközben a méhünk sem rest: a méhnyálkahártya megvastagodásával „kipárnázott” környezetben várja a hólyagcsíra (blasztociszta) beágyazódását, amely az utazást követő 2-3 napon következik be, s nagyjából további 5 napon át tart. A „berendezkedés”, vagy beágyazódás folyamata azzal zárul le, hogy HCG hormon szabadul fel a szervezetünkből: ezt az anyagot mutatják ki a terhességi tesztek a vizeletünkből.
A beágyazódás tünetei
A leírtakból tehát kitűnik, hogy a megtermékenyített sejtnek nincs egyszerű dolga, hiszen azon kívül, hogy hosszú utat tesz meg a petevezetékből, megfelelő környezetre is kell találnia, ahol berendezkedhet.
A beágyazódást követően egyszerre több dolog is történik a szervezetünkben, főképp hormonális tekintetben. A HCG-n kívül a progeszteronszint is megnő, ennek következményeként általában növekszik a testhőmérséklet is. Előfordul ugyanakkor, hogy pont ellenkező irányba változik a testhőnk, mivel vannak, akiknél az a beágyazódás napján (a menstruációhoz hasonlóan) néhány tized Celsiussal csökken. Sajnos nem számottevő mértékű változásról van szó, s igen figyelmesnek kell lennünk, hogy kiszúrjuk a differenciát: ezért érdemes reggel, délben és este is megmérnünk a testhőmérsékletünket, hogy bizonyíthassuk a néhány tizedes ingadozást.
A testhőmérsékletnél jobb irányjelző az alhasi fájdalom, amely leginkább a menstruáció előtti görcsöléshez hasonlítható. Szintúgy jellemző lehet ezen a területen a szúrós fájdalom, amely felbukkanhat egyetlen, nagyobb volumenű formában vagy akár több alkalommal is.
A tünetek közül leginkább a pecsételő vérzés lehet a legfeltűnőbb, ugyanakkor ez sem akkora mértékű, hogy ilyedten szaladjunk a nőgyógyászhoz, sokkal inkább a vizelést követő wc-papírhasználat során észlelhető vörös pöttyökről van szó.
Hasonló irányjelző a hüvelyi váladék elszíneződése: a beágyazódás következtében ugyanis a távozó folyadék gumiszerűbb és sűrűbb állagot vesz fel, mint korábban, színe pedig inkább fehéres, semmint sárgás jellegű.
A különböző hormonok (hCG, ösztrogén és progreszteron) emelkedő szintjének köszönhetően a mellérzékenység is felbukkanhat a beágyazódás tünetei között. Ez hasonlóképp zajlik, mint a premenstruációs szakaszból ismert mellfeszülés, de sokkal intenzívebben érzékelhető és erőteljesebb érzettel is jár. Szintúgy megfigyelhető ilyenkor némi hangulatingadozás is, amely – hasonlóképp a mellérzékenységhez – a nagy hormoningadozásnak „köszönhető”.
A szakértők szerint egyébként a beágyazódást olyan „egyszerű” módszerekkel segíthetjük elő, mint az egészséges életmód, a nikotin és az alkohol elhagyása valamint a testedzés: ezek segítségével egészen biztosan nem ütközik problémába a folyamat. Akárhogy is: a szerencsés beágyazódást követően megindul az új élet fejlődése, s ezt követően is csodálatos változásoknak lehetünk tanúi, ha odafigyelünk a testünk jelzéseire.
Borítókép forrása: Shutterstock/PuzzlePix
Források: ITT és ITT
